Ilyen gyönyörű birskörtéket (? azt hiszem, ez az, nem? mert körteforma:)) kaptam, valamit kellett vele kezdeni. Egyszer-kétszer már én is nekiveselkedtem a birsalmasajt-gyártásnak, de az mindig maga volt a tökéletes kudarc. Nem rossz volt, vagy kicsit tökéletlen, vagy folyós, vagy ízetlen, hanem mindig a kukában landolt. Tavaly megpenészedett a száradás helyett, erre még emlékszem, a többire már nem, szerencsés természetem van, a kudarcokat kitörlöm:) Csak akkor ehettünk egy kis sajtot, ha az Andi megszánta a Tamást, de két éve már pálinkánk sincs. Szóval tavaly megfogadtam, hogy az idén maximum birsalmalekvárról lehet szó, az is nagyon finom, és talán nem kell majd kidobni.
Van otthon is egy birsalmafánk, de nagyon hibás a termése, azzal mindig azt csinálom, hogy a rossz részeket kivágom, alaposan lesikálom, félig megfőzöm, és akkor távolítom el a héját, magházát, egyéb, nem kívánatos részeit, így nem törik bele a kezem a hámozásba. De ez a kupac birs most annyira szép volt, hogy még nyersen meghámoztam, magháztalanítottam, felaprítottam. Kis vízzel feltettem főni, amikor már jó puha volt (hát, biztos kellett neki húsz perc), akkor öntöttem hozzá némi cukrot, szeretem a cukormentes lekvárokat, de a birs azért nem ez a műfaj), még öt percig forraltam.
Botmixerrel kicsit összenyomkodtam, kevertem hozzá egy kupica finom rumot, és már mehetett is az előkészített tiszta üvegekbe, és irány a szárazdunszt. (Ez a része már pont úgy ment, mint pl. a baracklekvárnál.) Hat vagy hét kicsi üveggel lett, beosztjuk a télen:)
És akkor a dicsekvő rész:
A vasárnapi termés. Nagyon büszke vagyok rá. 51 évesen lefutottam életem első maratonját, 4:51:11-es idővel (öt órán belül szerettem volna célba érni, szóval elégedett vagyok vele:)). Négy éve kezdtem el futni, nulla sportmúlttal, reggelente végiglökdöstem magamat a margitszigeti futókörön, iszonyatos erőfeszítéssel, hol lassan kocogva, hol gyalogolva (ezúttal is szeretném Macska barátnőmnek örök hálámat kifejezni, mert ezen a maratonon nem indultam volna el, ha ő és a Bodor Éva nem találja ki ezt a hülyeséget, hogy álljunk neki futni a mi korunkban és a mi súlyunkkal:)). Aztán egy kicsit már belejöttem, jöttek a félmaratonok, eleinte szenvedve és nagyon lassan, később már icipicit gyorsabban, és egyáltalán nem szenvedve. Most végre el mertem indulni a maratonon. Szívesen írnám, hogy örömfutás volt, de nem volt az, kicsit hosszú volt és kicsit nedves. Volt, amikor nagyon elfáradtam, a végére azért magamhoz tértem:)
Ezt a képet a Tamás csinálta (féltávtól kísért biciklivel ez esőben, szegény, csoda, hogy nem fagyott meg), azt mondta, mondjam azt, hogy állt a troli:) Itt már csak 1 kilométer van hátra, ekkor már elég valószínűnek éreztem, hogy beérek a célba.
Szóval nagyon örülök, hogy sikerült, na. Most egy-két napig az a feladatom, hogy minél több sütit egyek, és ne fussak, talán menni fog. Aztán szeretnék majd jövőre egy meghalás nélküli maratont.
9 megjegyzés:
Nagyon gratulálok:) egyszer majd talán én is...:)
Le a kalappal! Gratulálok!
Amúgy meg nem a szilvalé hiánya miatt nem kaptok birsalmasajtot, hanem mert legutóbb nekem se sikerült. Kikérem magamnak! :-)
Azért egy kis pálesz jól jönne már végre.
Gratulálok az eredményhez!
A birsalmát kár előre megpucolni, mert a magházában és a héjában van a sok-sok pektin, amitől jól besűrűsödik.
Gratulálok, hős vagy
Szívből gratulálok. Az idő sajnos nem kedvezett a futóknak. Úgyhogy minden elismerésem mindenkinek, aki lefutotta a távokat.
Gratulálok, mi is voltunk tegnap, de még csak a 7 km-es távon. :)
Szerintem szuper idő volt, futáshoz abszolult ideális. :)
Hát nem semmi. El vagyok ájulva a kitartásod és az eredményed miatt is. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen sportos blogszerzőtársam van. :)
Ahogy magamat elnézem, kb. én is ennyi idős koromra fogom rávenni magam a rendszeres mozgásra...
A birsalmát (körtét) és a belőle készült sajtot annyira nem szeretem, de ez a lekvár felkeltette az érdeklődésemet. A különleges lekvárokra fogékony vagyok. :)
Köszi mindenkinek:)
Alexandra, utálok paszírozni, te hogy távolítod el a végén a magházat?
sheppie, gratulálok a minimaratonhoz, nagyon ügyesek vagytok! annak én is nagyon örültem, hogy nincs meleg, de a szakadó eső kicsit uncsi volt egy idő után, csavarni lehetett belőlem a vizet:)
Bea, nálam együtt jelentkezett a rendszeres mozgás és a birsalmaevés utáni vágy, előtte ki nem állhattam egyiket sem:) időd meg mint a tenger:)
Megjegyzés küldése