Előző bejegyzésemben írtam, hogy nekiálltam mégis sültszilvalekvárt készíteni, csak mert szembejött velem a piacon a beszterceinek nevezett szilva 150 Ft/kilós áron. Itthon derült csak ki, hogy nagy része biztosan nem besztercei, ami meg mégis olyannak tűnik, az szinte még zöld belül. De mivel rögtön 10 kilót vettem, nem hagyhattam kárba veszni, két menetben elkészítettem. Arra gondoltam, ha a lekvár nem is lesz jó, legalább két-három napig megy a sütő, ami fűt (mivel fázom, ezt nem mondtam még?), plusz annyira imádom a sült szilva illatát, már csak ezért megéri vacakolni vele. Mint említettem, lett 7 üveg és a két menetben sütött lekvárból a maradék egy-egy kicsi tálkában. Ezt szerettem volna gyorsan elhasználni, nehogy baja essen a hűtőben.
Még régebben kiírtam magamnak valamelyik blogból egy leveles hájas tészta receptjét, állítólag Polcz Alaine: Főzzünk örömmel könyvében jelent ez meg. Nagyon egyszerűnek tűnt, sokat vártam tőle, megreformálta volna a levelestészta-készítési módszeremet.
Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- csipetnyi só
- 6 evőkanál víz
- 1 evőkanál ecet
Azt írja, összegyúrva tésztát készítünk. Ez nálam úgy alakult, hogy a Csincsillával megegyező márkájú és majdnem megegyező felszereltségű robotgépem keverő (nem habverő) karjával a lisztet a sóval összekevertem, majd a hideg vajat is belekockáztam, és addig járattam a gépet, amíg morzsás nem lett a cucc a tálban. Ekkor hozzáönttem az ecettel elkevert vizet, és tésztát gyúrtunk belőle: a gép meg én.
Másfél napot pihent a hűtőben, amikor pár órára elővettem, hogy kicsit nyújthatóbb legyen a tészta, fél centi vastagra kinyújtottam, tökéletesen egyforma, kábé 5x5 cm-es kockákra vágtam pizzavágóval, mindegyik szélét megkentem felvert tojással, közepükre halmoztam egy jó púpos kávéskanál szilvalekvárt, tetejükbe nyomtam egy körömnyi hideg vajat, két szemközti sarkát felhajtottam és újabb tojásos kenegetés után mehettek a 180 fokos sütőbe kábé 15 percre (légkeveréssel), amíg szép pirosak nem lettek. Amikor kivettem, még forrón nagyon törékenyek voltak, ezért ott helyben, a tepsin jól megszórtam fahéjas cukorral. Nagyon finom lett!
A recept még azt írja, hogy szerelmeslevelet, túrós batyut, krémes levpényt lehet készíteni ebből a tésztából, lehet tölteni lekvárral, dióval. Szerintem ez minden volt, csak leveles hájas tészta nem. Lényeg, hogy finom!
6 megjegyzés:
Nagyon ígéretes, nem számít, hogy hogy hívják, az a lényeg, hogy finom! Hamarosan tesztelem a családon! :)
Azt hiszem, most már nekem is be kell szereznem egy olyan "megegyező márkájú" és típusú robotgépet. :)
Imádom a leveles tésztát, csak egy dolgot nem szeretek benne: hogy olyan gyorsan el tudom fogyasztani. :) Nagyon szépek a papucsok, a lekvár pedig különösen!
HŰŰŰ csodálatos
Milyen karácsnyi hangulatom lett :)
igen, nekem is olyan karácsonyi, nyilván a mínusz húsz fokok miatt:)
kicsit idegesít a tökéletesen egyforma ötcentis négyzet:)
és szereztem magamnak kóstolót, nagyon-nagyon finom volt, a tészta is, és a lekvár is, de tényleg nem volt levelestészta-érzetem. egyébként meg mindegy is.
juhéééj! Andi visszatért a blog íráshoz:)) gyönyörűek a papucsok:)))
Köszi Marcsi, ez most csak egy kis beugrás volt, de majd még igyekszem.
Megjegyzés küldése