Almás koszorú, karamellöntettel

Meghülyített az Andi a karamellszószával, muszáj volt nekem is valamit locsolgatni vele. Na és belebotlottam ebbe is. És továbbra is alma/diófelhasználásban utazom, egyrészt imádom, sok fahéjjal, másrészt még mindig van néhány üveg 2008-as almaszószom a kamrában, meg némi tavalyi dió a fagyasztóban, ideje lenne kivégezni őket.
Ez egy villámgyorsan összedobható sütemény, elronthatatlan és nagyon finom, nálam most épp ez a favorit.
A tészta a kedvenc kevert tésztám (2 tojás, 2 pohár liszt, 1 pohár cukor, 1 pohár joghurt, fél pohár olaj helyett vaj, tejszín, ilyesmi), ilyen-olyan állapotú almával és dióval feltunningolva.

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 2 pohár rétesliszt (teljes kiőrlésűvel akartam csinálni, elfeledkeztem róla, azzal, sztem még jobb)
- 1 pohár barna cukor (fehér is jó)
- 1 pohár joghurt
- 2 evőkanál langyos, olvasztott vaj, 2 evőkanál tejföl
- késhegynyi szódabikarbóna (mehet bele helyette fél zacskó sütőpor, akkor lazább lesz)
- másfél pohár almavelő
- 1 zöld alma, felkockázva
- 2 nagy maréknyi dió, csak úgy darabosan
- egy evőkanálnyi csokicsepp, tényleg nagyon kevés, nyugodtan el is hagyható
- egy zacskó vaníliás cukor vagy egy teáskanál kivonat
- 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
 A poharam a szokásos, 2,35 dl-es.

Almavelő (ha nem lenne a kamrapolcon). 4-5 almát meghámozunk, magházát kiemeljük, összevágjuk nagyobb darabokra. Kis lábasban elkezdjük főzni. Érdemes tenni alá egy pici (1-2 evőkanálnyi) vizet, nehogy leégjen, aztán már úgyis ereszt levet. Addig kell főzni fedő nélkül, néha megkeverve, amíg meg nem puhul, kb. tíz perc elég szokott lenni. És kész is van.

Ezt a tésztát hagyományosan úgy kell csinálni, hogy egy tálban összekeverjük a száraz, egy másikban meg a nedves hozzávalókat, aztán vegyítjük a kettőt. De változatlanul utálok mosogatni, szóval mostanában ezt megoldom egy tálban.
A robotgép táljába beleteszem a két egész tojást a cukrokkal, és habosra keverem. 3-as fokozaton folyamatosan járatom a gépet, úgy mennek bele a tálba a hozzávalók, sorban. Tehát megy bele egy pohár liszt, utána a vaj és a tejföl, utána az almavelő, mindegyikkel habosra keverem. Joghurt, almavelő, második pohár liszt, szódabikarbóna. És a végén az ízesítő anyagok, a fahéj, dió, csokicsepp, almakockák. Kicsit aggódtam, hogy az almavelő miatt nem kell-e bele még liszt, de nem kellett, pont jó volt az állaga.
Kivajaztam-liszteztem egy kuglófformát, beleöntöttem a tésztát, és 180 fokon sütöttem kb. fél órát, amíg kívül szép piros nem lett. Tűpróbával azért ellenőriztem.
A karamellszószhoz egy tubus sűrített tejet belenyomtam egy vastagtalpú kis lábasba, és kis lángon, gyakran kevergetve kicsit karamellizáltam. Amikor elfeledkeztem a kevergetésről, akkor rögtön kis kemény karamellcsöppek keletkeztek, ettől nem lett szebb a dolog, de végül is még belefért az elfogadhatóba:) Amíg sült a süti, bőven elkészült, a végén még egy kicsi tejjel hígítanom kellett, hogy folyékonyabb legyen.
A tésztát deszkára borítottam (nagyon könnyen kijött), és még forrón megszúrkáltam hurkapálcával, és ráöntöttem a karamellszószt.

Ápgréd: azóta már megsütöttem vagy háromszor-négyszer, mivel annyira ízlik. Most már általában nem felejtem el, hogy teljes kiőrlésű lisztet tegyek bele, és mivel a sűrített tejem már rég elfogyott, más karamellszósszal dolgozom, egyszerűbb is, a hozzávalókat tekintve, és finomabb is. Egy vastagtalpú kislábasban karamellizálok három evőkanál kristálycukrot, csak világos borostyán színre, mert még úgyis fog sötétedni.  Öntök hozzá fél-egy dl tejet (attól függ, mennyire sűrű szószt akarok), ez kemény röggé rántja össze a karamellt, de nem kell megijedni, folytatni kell a forralást, szépen fel fog olvadni. Folyamatosan keverni kell most már. Ha már megint elolvadt a karamell, mehet bele 5 dkg vaj, azzal már nem kell forralni, csak addig tartani a tűzön, amíg fel nem olvad. Kész is vagyunk. Lehet vele locsolgatni a koszorút. Ámbár J.O. azt mondta a tévében, hogy akkor jó öntözni, ha az egyik hozzávaló tűzforró, a másik meg hideg, de én ezt sosem tudom elérni, mert a karamellszósz ugye eleve meleg, a tészta kihűlését meg sosincs időm megvárni.

Sajnos, mire le tudtam fényképezni, már csak egy darabka maradt belőle:(

Nagy bögre forró kávéval, isteni, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

És a napi cuki:
Az a bizonyos déli ablakunk, amit felváltva használnak a macskák és a lassan teljesen elcicásodó foxink: