Mákos linzer

Idén is terveztem, de végül nem sütöttem meg a szokásos karácsonyi linzereket, mert a mézeskalácsozás minden időmet lekötötte. Aztán mégis elmentettem @andre@ receptjét, úgyis megvettem a mákot a bejglihez, ami szintén nem készült el, hát gondoltam, ezt feltétlen kipróbálom. Így is történt. Persze nyomós okom volt rá, hogy ma próbálkozzam ezzel: hát persze, hogy az, hogy szükségem volt tojásfehérjére a mézeskalácsok írókázásához. Már megint a mézeskalácsok... :-/

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt
- 4 dkg darált mák
- 14 dkg vaj
- 8 dkg porcukor
- csipet só
- 1 tojássárgája
- fél citrom reszelt héja (a mélyhűtőből, még a bioszállítmányból)

A lisztet elvegyítettem a darált mákkal, a porcukorral, a citromhéjjal és egy csipet sóval. Belekockáztam a hideg vajat, és morzsásra kevertem a géppel. Ezután hozzáadtam a tojássárgáját, és amikor nem akart összeállni a tészta, egy evőkanálnyi vizet is. Végül szerencsésen összeállt, ekkor próbáltam azonnal kinyújtani és kiszaggatni, ahogy a recept is írja, és ahogy Csincsilla is újította, de nem sikerült, mert nagyon ragadt, ezért fél napra kitettem a hideg erkélyre.

Este kiszaggattam, és mivel még mindig kicsit nehéz volt a tésztával dolgozni, nem variáltam a kiszúróformákkal, csak virágokat szaggattam, és 180 fokon 12 perc alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, baracklekvárral összeragasztottam a párokat.

Lehet, hogy valamit elmértem, vagy lehet, hogy a hozzáadott plusz víz miatt, vagy amiatt, hogy nincs nyújtódeszkám, a pulton meg nehezen tapad meg a liszt, de lehet, hogy csak a rossz holdállás miatt bénáztam a tészta kiszaggatásakor. A recept mindenesetre nagyon jó, mert az elkészült sütik abbahagyhatatlanul finomak, betölt mindent ez a finom sültmák-illat.

Ajándékba készítettem mákfüggő barátnőmnek, Borinak. Remélem, örülni fog neki!