Igen, ez volt az ötödik süti azok közül, amit tegnap csináltam. Úgy gondoltam, pont megfelelő lesz a karácsony előtti utolsó bejegyzésemhez.
Esztitől, Imi unokatesójától kaptam a receptet. Csak a receptet és képeket küldte el e-mailben minden szó nélkül, én meg azt hittem, hogy ő sütötte. Utólag kiderült, hogy ő is kapta valakitől és továbbította nekem, hátha van kedvem megcsinálni. Mivel addigra már beterveztem, hányféle és milyen sütit készítek, ezért nagyon gondolkodtam, hogy még ezzel is foglalkozzak-e. Aztán győzött a karácsonyi hangulat, a szaloncukornak el kellett készülnie! :)
Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta
A diós töltelékhez:
- 7 dkg darált dió
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola
A mákos töltelékhez:
- 7 dkg darált mák
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola
- fél citrom reszelt héja (ezt kihagytam)
+ 1 egész tojás
Először elkészítjük a töltelékeket, mindkettőnél ugyanúgy járunk el. A tejet felforrósítjuk, feloldjuk benne a cukrot és a vaníliás cukrot. Belekeverjük a darált mákot vagy a diót, ezenkívül a mazsolát, a zsemlemorzsát és a reszelt citrom héját. Levesszük a tűzről és teljesen kihűtjük. 
Ha mirelit leveles tésztával dolgozunk, szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. Az egy darabban lévő tésztát félbevágjuk, majd lisztezett munkalapon egyenként 45,5x25 cm-es téglalapra nyújtjuk. Derelye- vagy pizzavágóval felvágjuk 6,5x12,5 cm-es darabokká. A tölteléket ráhelyezzük, majd tojásfehérjével a töltelék körül bekenjük a tésztát. Feltekerjük a szaloncukrokat, majd egy szalaggal a töltelék mellett jól összehúzzuk. A tojásfehérje segít a tészta tapadásában.
Én nem méregettem, hogy mekkorára nyújtom és vágom. A leírás alapján úgy számoltam, hogy egy félből 14 téglalapnak kellene lennie, nekem 12-t sikerült vágnom. Először én is ajándékkötöző szalaggal húztam össze a végeket, de rájöttem, hogy kézzel sokkal gyorsabban összenyomogatom.
A süti széleit egy olló segítségével berojtozzuk, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Lekenjük tojássárgájával, de nem az egész sütit, hanem csak addig, ameddig az alufóliás rész ér a klasszikus szaloncukron. (Ez nekem sajnos nem sikerült olyan szépen.)
Előmelegített sütőben180 fokon 12 percig sütjük, porcukorral meghinthetjük.
Megjegyzésem: finom és mutatós süti a klasszikus bejglitöltelékekkel, akár gesztenyével is ki lehetne próbálni. Viszonylag hamar elkészül, a legtöbb időt a töltelék kihűtése veszi el. Viszont a leírt mennyiségű töltelék legalább ötször annyi, amennyit felhasználtam. Vagy én csináltam valamit rosszul vagy tényleg csökkenteni kéne az adagon.
Kicsi a világ! Szepykének köszönhetően megtudtam, hogy a süti @ndre@ blogjáról származik, ahol Andi a tegnap bejegyzett mákos linzer receptjét találta meg. Mi több, a szaloncukor levelestészta ötlete @ndre@ fejéből pattant ki. Nagyon köszönjük, még sok ilyen egyedi ötletet szeretnénk!
Mindenkinek boldog, békés, nyugalmas karácsonyi ünnepeket, jó pihenést, szép ajándékokat na és persze sok-sok finomságot kívánok!
19 megjegyzés:
Szia!
Ez a recept a Kifőztük Karácsony adománygyűjtő számában jelent meg. Kérlek, hogy linkeld be a készítőjét, íme:
http://suss-alkoss.blogspot.com/2010/12/leveles-tesztabol-keszult-szaloncukor.html
köszönöm
Szuper, gyönyörű! Mivel már én is sok helyen láttam ezt a formátumot, gondoltam, kipróbálom a bejgli tésztájával, ha már a bejgli szegény nem jött össze nekem.
De neked honnan van ennyi energiád?
Köszönöm szepyke, már be is linkeltem! :)
Andi, mikor próbálod ki a bejgli tésztájából? Nagyon kíváncsi lennék arra is. Egyébként az energiám miatt anyukámnál kellene reklamálni, azt hiszem, tőle örökölhettem. Az alkotás örömével pedig te magad fertőztél meg engem - ha még nem mondtam volna. :)
Bea, mondhatod nyugodtan, hogy azt meg tőlem örökölted! :-) Egyébként már számtalanszor írtad, mindig nagy örömmel olvasom ezt!
Szerintem nekem csak 26-án lesz időm erre a próbára, mert nekem nem sikerült ennyi energiát örökölni...
Kedves Blogírók és Blogolvasók!
Ezzel a szívemnek nagyon kedves dallal kívánok boldog, szeretetteljes karácsonyt!
http://www.youtube.com/watch?v=nZ6yQgBvuoI
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Neked és Családodnak
ÁÁÁÁÁ, Frank bácsi? :) Jó választás, tesókám! Boldog karácsonyt neked is, már díszítheted a fát. :)
Bianka, nagyon szépen köszönjük, mi is nagyon kellemes karácsonyt kívánunk neked és családodnak!
Andi, köszönöm a felhatalmazást, ezentúl úgy hirdetem, hogy az alkotói vágyamat tőled örököltem. :)
Azért itt szeretné megjegyezni, hogy a formázás nem @ndre@ ötlete, legalábbis nem egyedül csak az övé, mert már régebben is kitalálta más, hiszen évek óta készülök erre a formájú sütire bejglitésztából (nem szeretem a bolti vajast, készíteni meg nincs mindig lelkierőm). Nem találom azt a receptet, amit már évekkel ezelőtt láttam, ezért belinkelek egy 2007-es internetes szaloncukor bejegyzést: http://www.tutitippek.hu/blog/szaloncukor-leveles-tesztabol.php.
Amúgy a mákos linzer is - mint utóbb kiderült - FNA receptje eredetileg...
Nem szeretem az ilyen erőszakosan belinkeltetős megjegyzéseket, hiszen 2010-ben ételrecept ügyben nincs új a nap alatt. Ezeket szerettem volna megírni, amikor a saját szaloncukromat bejegyzem, de lehet, hogy erre várni kell még egy évet, mert most még belefulladunk a sütikbe.
Andi!Valóban nem lehet már újat hozni ételek terén, csak ha rákeresel a google-ban több helyen is szerepel ez a recept, ráadásul sok helyen pofátlanul, forrás megjelölése nélkül, Andi képeivel feltöltve. Én meg felháborítónak tartom, hogy egy adomángygyűjtésre készült magazinból kimásolják a képeket, a receptet szó szerint és feltöltik, mint saját ötlet. Volt olyan, aki még meg is köszönte a gratulációkat, holott köze nem volt se a recepthez, se a képekhez. Azért, ez szerintem nem túl korrekt, ezért, ha valahol meglátom ezt a receptet valóban erélyesebben lépek fel vele kapcsolatban. Sajnálom, ha félreértetted. szepy
Szepyke! Nem ezt értem félre! Nem tartom szép dolognak, ha valakinek a fényképeit vagy gondolatait megjelentetik saját név alatt, és ez bizonyítható is, hogy valójában kié. De hogy egy ételreceptet valaki csakis saját ötletének tudjon, nem tartom szerencsésnek.
Sokan, mint az én blogszerzőtársam Bea, nem olvasnak gasztroblogokat, nem nézik a gastro.hu-t sosem, és nem is hallottak még a Kifőztük karácsonyról. Megkapnak e-mailen egy receptet a barátnőjüktől, kipróbálják (családjuk legnagyobb örömére) felteszik a blogjukba (a barátnőjük legnagyobb örömére) fotóznak, írnak, kiegészítenek saját tapasztalattal, majd ezeket a bejegyzéseket törli valaki, mert nem linkelte be a szerintük eredeti forrást, ezt sem tartom szép dolognak.
Az blogírók nagy része nem a nagy-nagyközönségnek ír, hanem a barátaiknak, családjuknak, kollégáiknak. Ezeket az embereket tényleg nem érdekli, hogy valójában egy recept honnan ered, számukra az a lényeg, hogy az ő szerettük mit alkotott. Ezt az alkotást tiszteletben kellene tartani.
Tényleg nem értem félre. Maga a fénykép vagy írás eltulajdonítása szerintem is felháborító. De szerinem ezt elég lenne egy kommentben jelezni neki. Az ötlet kisajátítása pedig megint más. Hogy kinek az ötlete egy recept, szerintem kinyomozhatatlan. Hogy kitől kaptad, az már maga a forrás, és ez elég is. Szerintem.
Andi, pontosan ez történt. Jeleztem egy kommentben, hogy ez a recept kié, honnan ered. Én is megkaptam e-mailben, csak mivel én tördeltem az újságot minden betűjét ismerem, rögtön tudtam, hogy kimásolták belőle. És mivel, mint írtam ez egy adománygyűjtésre készült, és adományért letölthető külön nem korrekt, hogy valaki kimásolja, elküldi e-mailben, többen felteszik a saját blogjukba, oldalukra, ráadásul a forrást nem megjelölve. Ez a recept attól Andié, hogy elkészítette, közben lemérte, megírta. Aki csak lemásolja, egy betűt nem tesz hozzá. Valóban nehéz lekövetni, hogy honnan lehet, hiszen, mint írtam e-mailben is terjedt. Pont ezért írtam az előbb is, hogy kiemelten figyelek rá, mert felháborítónak tartom, hogy többen sajátjuknak mondják, mint írtam még a fényképeket is, ami pláne pofátlanság. A Kifőztük Karácsony szerzői jogvédelem alatt áll, amit az, aki ezt a receptet kimásolta, megsértett. Hogy megértsd, hogy miért felháborító szerintem ez az egész, tedd meg, hogy beírod a google-ba, hogy "Szaloncukor leveles tésztából" és keress rá a képekre. Meg fogod látni, hogy többen arra nem vették a fáradtságot, hogy elkészítsék, lefényképezzék... csak simán, másolva, forrás megjelölés nélkül feltették magukhoz, mintha az ő munkájuk lenne.
Szerintem ezen kár vitatkozni, Szepyke kérésére belinkeltem a forrást, igaz, hogy én saját képeket használtam, megsütöttem, és még megjegyzéssel is kiegészítettem, miszerint a töltelék túl sok ekkora mennyiségű tésztához.
Viszont Andi kommentjéből kiindulva, felmerült bennem, hogy honnan tudjuk, hogy tényleg @ndre@ ötlete volt a leveles tészta szaloncukor? Igaz, hogy a netre ő tette fel először, de ki tudja, hogy nyomtatásban megjelent-e már valamikor réges-régen vagy esetleg nem egy kézzel írott papíron találnánk meg az eredetit, amit valamelyik üknagymama jegyzett le? És ebben az esetben azt kellene eredeti forrásként megjelölni.
Én is készíthetek bármi olyant, amiről azt hiszem, hogy én találtam ki, közben meg kiderülhet, hogy ez a recept száz éve forgalomban van.
Bea, tényleg kár vitatkozni, sőt felesleges. Egyébként, én nem akartam vitatkozni, csak felhívni rá a figyelmet, hogy EZ a recept honnan "ered". Ha nem ezekkel az arányokkal lenne, akkor nem EZ a recept lenne, amiről írtam.
Azért, ha átgondoljátok, Ti mit szólnátok, ha leszednének innen egy receptet a képekkel együtt és feltennék több tucat helyre, mint a sajátjukat? Te legalább elkészítetted, de a legtöbben csak bemásolták...
Szepyke, én csak mosolyognék rajta, mert - például Andival ellentétben - nekem igazán nem számít, hogy ki mit ír a recepthez. Egészségére váljon, annak aki megteszi és legyen boldog vele, készítse el többször is, dicsekedjen el vele a barátai, családtagjai előtt. Lehetséges, hogy már meg is történt, hogy kimásoltak innen olyant amit én sajátomként tüntettem fel, de ez számomra nem fog kiderülni, mivel nem nyomozok.
És EZ a recept EZekkel az arányokkal egészen biztosan nem volt még leírva sehol? :)
Idézlek: " Csak a receptet és képeket küldte el e-mailben minden szó nélkül, én meg azt hittem, hogy ő sütötte. Utólag kiderült, hogy ő is kapta valakitől és továbbította nekem"
Ez a recept, az a recept, amiről az első kommentemben írtam. Jeleztem, hogy ez az, és kértem, hogy linkeld a forrást. Meg fogom tenni mindenkinél, akinél meglátom. Ennyi. Lehet, hogy vitték már a Te receptedet is, és használják a képedet is hozzá. Ha ez téged nem zavar, ám legyen.
Engem viszont zavar, hogy egy olyan újságból szedték, vágták ki, ami, mint írtam, adományért letölthető.
Szerintem elbeszélünk egymás mellett, mert a lényeget nem akarod megérteni, vagy az nem érdekel, ami meg engem igen.
Lehet, hogy ez a recept már szerepel máshol, sőt, lehet, hogy ugyanígy. De ez a recept terjedt képekkel együtt e-mailben. Ha belenézel abba a mailbe, láthatod, hogy így van e. Ennyi.
Eredeti célom annak megvilágítása volt, hogy a formázás nem csak @ndre@ ötlete (hiszen az már többek között 2007-ben is az interneten volt), és ezt bár nem állította, sehol nem tagadta, amikor neki tulajdonították (ő sem!). Amúgy meg tipikus magyar virtus, mások bolgbejegyzéseit töröltetni, azt feltételezve, hogy rosszindulatból tüntetik fel saját nevük alatt a bejegyzéseiket, nem pedig információhiány miatt, vagy mert az ő saját forrása valóban a barátnője például. Ezt sem angol, sem német nyelvű gasztroblogokban nem tapasztaltam még. De persze mindenki magából indul ki. És végül tudjuk-e még, hogy egy ÉTELRECEPTRŐL vitatkozunk? Elég ciki..
nem vagyunk mesterszakácsok, magunk és a barátaink (és rokonaink, üzletfeleink, kutyáink és cicáink) örömére főzünk és sütünk, nem foglalkozunk ezzel napi 24 órában. ha az interneten találunk egy receptet, kínosan ügyelünk rá, hogy a linket odategyük, és nem is a bejegyzés századik, rejtett sorába, hanem lehetőleg az első egy-két mondatba. ha anyukánk, nagynénink, szomszéd nénink vagy munkatársunk mondja, adja, azt is odaírjuk. kicsit is kétes esetben is inkább kirakjuk a linket, nem sajnáljuk senkitől. ld. a fentebb történteket. úgy gondolom, ezt a témát alaposan körbejártuk a bejegyzésekben. a továbbiakban törölni fogom az ezzel kapcsolatos hozzászólásokat.
továbbá törlöm az egyik eddigi hozzászólást, mivel ilyen linkeket semmilyen szövegkörnyezetben nem kívánunk látni a blogunkban. ha valaki szeretne erről velük beszélgetni, akkor a csincsilla10@gmail.com címen írhat.
szia
tetszett a recept csak a leírásban a mákos töltékből a mák kimaradt
Anna
Kedves Anna! Nagyon köszönöm az észrevételt, már javítottam is. Valójában a mák helyett véletlenül diót írtam. Természetesen dió nem kell a mákos töltelékhez. :)
Megjegyzés küldése