Kaszinótojás

Összevont szülinapi bulit tartottunk a család októberben született tagjainak megünneplésére. Anyunál gyűltünk össze és ez a szép büféasztal fogadta a vendégeket. Anyu kaszinótojást csinált előételnek, és erről rögtön eszembe jutott, amikor Ica néni (a professzor felesége), anyu kolléganője, egyben barátnője jött hozzánk vendégségbe, vagy esetleg mi mentünk hozzájuk, hogy mindig ilyen gyönyörű hidegtálakat készítettek egymásnak. Ha jól gondolom, mindig megpróbálták egymást túlszárnyalni a terítésben, az ételek megválasztásában, díszítésében, minél elegánsabban akarták a másikat megvendégelni. Nekem legalábbis kiskoromban így tűnt, főleg, hogy nem ilyen környezetben, nem ilyen ételek között nőttem fel ott a Sas-hegyen... De Ica néni a Gellért-hegyen élt, és született úrinő volt: a hangja, a mozdulatai, a haja (mindig tökéletes), a ruhája, a sminkje ... én sosem próbáltam utánozni :-), de mindig szerettem őt. Emlékszem, amikor már megöregedett és nehezen tudott beszélni az agyvérzése után, de közös ügyünk miatt telefonon beszéltünk, mennyire jellegzetes volt még akkor is választékos beszéde, hanghordozása, beszédmodora. Nem tehetek róla, a kaszinótojásról mindig ő fog eszembe jutni.

• 
  
  

Hát nem gyönyörű? Mintha Ica néninek készült volna! Ha látja, biztosan elégedetten mosolyog!

A recept: kemény tojást kell főzni (Viki tudod hány perc?:-)), majd félbevágni, a sárgáját kivenni. A keményre főtt tojássárgákat össze kell keverni puha vajjal, mustárral, pici majonézzel, mehet bele csipet só és jól ki kell keverni. Amikor ez megvan, vissza lehet tölteni a tojásfehérjék üregébe, és szépen el lehet rendezni a tálon. Ezután össze kell keverni egy kis majonézt 2 deci tejföllel, mustárral, cukorral, citrommal, majd ezzel az öntettel le kell önteni a töltött tojásokat. Lehet díszíteni piros arannyal, petrezselyemmel.

Anyu azt mondta, hogy úgy is lehet készíteni, hogy a tojásoknak csak a fölső egyharmadát vágjuk le, aztán a sárgájából kevert masszát az alsó kétharmadba kell visszatölteni, rátenni a kalapot, de előbb a kalap alá be kell csúsztatni egy szál petrezselymet. A piros arannyal lehet rajzoni neki szemet, szájat, orrot. Most nem így készítette.


Évától is és anyutól is kaptam egy-egy üveg finom vörösbort: Évától a Haris Családi Pincészet Kókai Zweigeltjét (ez éppen most tesztelés alatt áll és naggyon finom!); Éva megkérdezte a borásztól, hogy a vörösbort tényleg piros szőlőből készítik? Szerintetek mit válaszolt szegény borász? Azt hiszem ebből mindenki számára kiderült, Éva mekkora alkoholista, azért ilyen tájékozott borokból. Anyutól kaptam a Thummerer pincészet Tréflijét. Egyszer már Mazsi hozott nekem egy üveggel, amikor osztálykiránduláson (de tényleg!) voltak Noszvajban egy borkóstoláson (jó kis suli!) és nagyon ízlett már akkor is! Azóta olvastam erről a borról, és azt hittem, a Fűszer és Lélek gasztrobogban, de most, hogy utánakerestem, kiderült, hogy Nem a Fűszeres, hanem egy névtelen kommentelő írt erről a borról. Azt írta, "Ha jók az infoim, akkor Thummerer Tréflije eredetileg kósernek készült - megrendelésre -, csak nem ment érte a megrendelő, és ezért Tréfli névvel kezdték forgalmazni".

Másik csodálatos ajándék Mazsitól és Vikitől: tesóm és én kaptunk október 31-re a New York-i komédiákra színházjegyet! Végre megyek színházba (tesóm autójával!)!!!! Köszönjüüüük!

A főétel szokás szerint húsleves volt, rántott hús és töltött csirke és Bea ajánlom figyelmedbe, mint karácsonyi menüsort. A töltött csirkét már leírtam Mazsi szülinapi bulijánál, de gondolom minden családnak megvan a saját titkos receptje.















Ilyen gyönyörű sárga húslevest én nem tudok...

A világszép csippendél kukta itt is segédkezett. Nem is értem hogy bír ennyit dolgozni! Ha többet akarsz megtudni erről a szépséges királyfiról, feltétlen kattints ide!!! (Én már meg is hatódtam rajta, hogy miket tud ez a Mazsi! A zenét Viki választotta hozzá. Zseniális!)