Poczak 1. szülinapi tortája

BOLDOG SZÜLINAPOT POCZAK!

Unokahúgom, Viki tavaly a 22. szülinapjára egy kutyát kért, mégpedig egy mopszot. Mivel olyan régóta vágyott rá és mivel párjával Ercsivel szépen elköltöztek egy albérletbe, anyukája, nagymamája és keresztanyukája úgy ítélték meg, hogy egye fene, kapja meg a kiskutyáját, ne nyúzzon már minket.

Én kicsit féltem, mert nem lehet tudni ezeknél a "mai fiataloknál", hogy képesek-e lemondani a saját kényelmükről egy másik élőlény érdekében, vagy tudnak-e felelősen dönteni, gondolkodni, mert ez olyan esetben lényeges, ha egy másik kis élőlény sorsa van rájuk bízva. Mert hiszen az öröm mellett egy kiskutyával is jó sok aggodalom és feladat is jár, ezeket nem lehet megúszni. Naponta többször sétáltatni, elkészíteni a kajáját, orvoshoz rohanni vele, ha beteg, aggódni, hogy jól érzi-e magát, nem unatkozik-e stb. stb., biztos nem mondok semmi újat.

A hosszú bevezető után kénytelen vagyok rátérni most már arra, hogy elismerjem, Viki mekkorát nőtt a szembemben, miután láttam milyen ügyesen gondoskodik Poczakról, hogy mekkora türelemmel viseli szeleburdiságát, hogy milyen következetesen tanítja, idomítja és hogy mennyire nagyon szeretik egymást! Első szülinapjára még tortát is "sütött" neki, amit így készített:

Egy adag száraztápot (60 g) beáztattam, hogy megszívja magát, mint a müzli a tejben (csak azt nem szeretjük), és picit összeálljon. Nyomtam bele kenőmájast (CBA) és összegyúrtam, így még masszívabb lett, majd visszatöltöttem a tálkába, hogy felvegye a formáját. Kiraktam szép tányérra, májassal díszítettem [olyan pici lyukat szúrtam a hurkára, hogy amikor nyomtam, szép vékonyan hullámosan jött, csak kipukkadt :( ].

Én úgy látom, Poczaknak ízlett a tortája. Vikitől tudom, hogy még a gyertyáját is el tudta fújni az egyéves! Naná, mikor az alvásidőt leszámítva élete minden percében ezt gyakorolja! :-)