A dilemmámat az döntötte el, hogy így szeretnék köszönetet mondani segítőimnek, Andinak és Mazsolinonak.
Először is Andinak, mert ő az én lekvárfőző mesterem. :) A tőle kapott finomságok inspiráltak arra, hogy én is belevágjak, na és persze, ő maga, aki biztatott, bátorított és kedves, részletes útmutatóival (némelyik e-mailjét éjjel írta nekem), türelmesen válaszolva a legalapvetőbb kérdésemre is, elhitetve velem, hogy nem lehet elrontani. Természetesen Andi eperlekvárját készítettem el, első nekifutásra 5 kiló eperből.
Tesóm személyében lelkes segítőm akadt, minden munkafolyamatban aktívan és ügyesen részt vett, és úgy láttam, annyira élvezte, hogy létrehozunk valamit, hogy már miközben főtt a lekvár, ajánlkozott a következő befőzéshez. Terveim szerint szombaton cseresznyebefőttet fogunk közösen eltenni. :) Persze, ez a döntés csak az után született meg, hogy tegnap kikerültek a dunsztból a lekvárok és úgy láttam, egész szépen sikerültek. Legalábbis külsőre. Remélem nem romlik meg egy sem és az íze is jó lesz. Andi és Csincsilla megfertőzött a befőzéssel és ahogy tőlük láttam, én is szépen feldíszítettem az üvegeket.
Az 5 kiló eperből 14 üvegnyi lekvár született, van köztük 3 decisnél nagyobb és kisebb is.
13 megjegyzés:
gratulálok Bea :), nagyon szépek!!!
Hú de gyönyörűek, Bea, teljesen el vagyok ájulva! A díszítés miatt is nagyon büszke vagyok rád (rátok Mazsolinoval)! Nagyon vártam már ezt a bejegyzést!!!!! Mikor kóstoljátok meg?
És baromi jók a fotók is, ötletesek az epres képek! Nem is írok többet, muszáj nézegetnem a képeidet! :-)
húha! fantasztikusan néznek ki! irtó ügyesek vagytok!
ejha, ti milyen bátrak és ügyesek vagytok. és milyen szépen feldíszítettétek! :)
Köszönöm szépen, aranyosak vagytok! :) Már ezért s sok kedves dicséretért megérte megcsinálni.
Már az üvegbe töltés után megkóstoltuk a maradékot Mazsolinóval, úgy forrón elnyerte mindkettőnk tetszését az íze. Mivel még van a tavalyi lekváradból, Andi, szerintem a sajátomat csak később fogom felbontani. Majd szeretnék neked is adni ajándékba, de nem eper, hanem meggylekvárt, ami a soproni nyaralás utáni projekt lesz. :)
A képek Mazsolino és Imi munkái. :)
Én is csakis az elismerés és ájuldozás kedvéért szoktam befőzni! :-D Vigyázza Bea, mert aki egyszer megízleli a sikert...
A képek látszik, hogy profik munkái! :-)
Bea, en is kerek kostolot!!!!!
Oké Mazsi, nagyon szívesen! Jössz érte vagy vigyem? :D
Köszönöm én is a dicséretet, de Tesómnak jár, mivel az oroszlánrészét a feladatnak ő csinálta természetesen. Én csak segédkeztem, nagy nagy örömmel, mert már véget ért akkor a vizsgaidőszakom. :)) A csomizást egyedül csinálta, amihez gratulálok, mert nagyon szép lett!
A képekből az első a kedvencem, ilyen jó "csendéletet" még nem fényképeztem! :)
Szerintem finom lett, már várom, hogy megkostizzuk hidegen is. :) Persze nem siettetem a dolgot!! Szívesen megkostizok egy kanállal Andiéból is! :)
A meggyleki már most érdekel! :)
Gratulálok én is a befőzéshez!! És tök jó, hogy együtt dolgoztatok! És olyan nagy élmény hogy született valami finom és ehető érték!!! Ez igen!! (én is tettem el cseresznye lekvárt úgyhogy ismerem az érzést!!)
Juhúúúú! Nagyon gusztusos! Szinte érzem az ízét...
C
ÁÁÁÁ, itt van Carlo is! :) De jó! Hamarosan nem csak "szinte" érezheted. :)
Éva: igen, nekünk a leglényegesebb az volt, hogy együtt csinálhattunk valamit. Az én tök jó tesómmal. :) Cseresznyelekvárt még soha nem ettem, de kiváncsi vagyok rá!
Mazsolino zavarban van és örül. :)
Megjegyzés küldése