Batyuleves

Szombaton, amíg mi Mazsolinoval robotoltunk, epret aprítottunk, majd ebből lekvárt készítettünk (Andi, hamarosan érkezik az élménybeszámoló), a szüleim nagyit látták vendégül maguknál. Ilyenkor előfordul, hogy nagyi az általa készített ételt viszi magával ebédre. Részben így történt ez most is, az egyik specialitását, a batyulevest főzte. Régen nagyon szerettem, de ma már túl zsírosnak találom a levét. Túl sűrűn nem enném meg, de évente egyszer nem árt meg az alakomnak. :):) Nagyi szintén nem azok közé az emberek közé tartozik, akik pontosan lemérik a hozzávalókat. Mivel ő régen konyhán dolgozott, ezért rutinból dobálja a lábasba az alkotóelemeket. Amikor megkérdeztem, hogyan készül a leves, nem nagyon tudott mértékegységeket mondani.

Hozzávalók (2 személyre):
- 3 fehérrépa
- libazsír
- 1 tojás
- só
- liszt
- vegeta
- sok petrezselyem apróra vágva
- bors

A karikára vágott fehérrépát libazsíron megpároljuk, majd felöntjük vízzel, nagyon kevés vegetával ízesítjük és tovább főzzük.
A lisztből, tojásból, sóból kemény tésztát gyúrunk, ezt nagyon vékonyra kinyújtjuk. Megkenjük olvasztott libazsírral, megszórjuk őrölt feketeborssal, vegetával, és nagyon sok apróra vágott petrezselyemmel. Feltekerjük, mint a kakaóscsigát és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
Amikor a fehérrépa megpuhult, és kezd szétesni a vízben, óvatosan belehelyezzük a tésztacsigákat és lassú tűzön belefőzzük a levesbe.
Ha kell, tovább ízesítjük, tálaláskor frissen vágott petrezselyemmel megszórhatjuk.

Nem tudom milyen virág látható a képen, fotósom Mazsolino készítette a kertjükben. :)