2010. január 4., hétfő

Mákos-diós kalács (morzsakuglóf)

Gyönyörű szép tortatálat hozott a Jézuska (honnan tudhatta, hogy mennyire vágyom rá?), és ugyan eredetileg Bea (illetve az apukája) csodaszép vaníliás kuglófjával szerettem volna felavatni, de a zavaros karácsonyi sütögetéseim után maradt egy-egy doboznyi mák- és diótöltelék, ami már egy hete állt a konyhaablakban, felhasználás után sikoltozva. Sem fizikailag, sem lelkileg nem álltam készen egy újabb adag bejglire, pozsonyi kiflikkel való félnapos játszogatásra sem vágytam, maradt hát a maradékfaló mákos-diós kalács. Nagyon finom lett, a felső képen (amit egyébként Imi csinált, azért ilyen szép!) látszik is, hogy még melegen meg kellett vágni, és úgy nagyjából ebben a tempóban el is fogyott (eredetileg felszeletelve le akartam fagyasztani).

Csináltam egy édes kelt tésztát a szokásos tojásmentes receptem alapján:
Hozzávalók a tésztához:
- 555 gramm liszt
- 2 dkg friss élesztő
- 1 kávéskanál só
- 6 evőkanál kristálycukor
- 1 kávéskanál vaníliakivonat
- összesen 3 dl tej és tejszín, most 1 dl tejszín és 2 dl tej

A hozzávalókat beleöntöttem a kenyérsütőgép üstjébe, és megdagasztattam vele. A tejszín miatt most nem kellett vajat adni hozzá. Meleg helyen letakarva hagytam a duplájára kelni.

Hozzávalók a kétféle töltelékhez:
- 15 dkg darált mák
- 15 dkg darált dió
- porcukor, ízlés szerint, 10-20 dkg
- 2-3 dl tej
- 2 kávéskanál vaníliakivonat

Ezekből a szokásos módon tölteléket készítünk. (Összekeverjük a darált mákot a porcukorral, és annyi tejjel, hogy sűrű, éppen hogy kenhető – vagy annál egy leheletnyit sűrűbb masszánk legyen –, felfőzzük. Hagyjuk teljesen kihűlni. A dióval ugyanez:) És persze lehet színezni mazsolával, citrom- és narancshéjjal, meggyel, nálunk ezeket mellőzni kell.)

A megkelt tésztát kicsit átgyúrtam, kinyújtottam gyúrótábla nagyságúra. Az egyik oldalát megkentem vastagon a maradék mákommal, a másikat meg a dióval. Feltekertem, mint a bejglit, és beletekertem a kivajazott kuglófformámban. Letakarva, meleg helyen hagytam megkelni, jó meleg sütőben sütöttem vagy 50 percig. Hagytam egy kicsit a formában hűlni, aztán nagy nehézségek árán (túl híg volt a máktöltelék) rácsra fordítottam. Amikor teljesen kihűlt, kis cukormázat öntöttem a tetejére (1-2 evőkanál porcukor és néhány csepp víz).

Ilyen jópofa volt, ahol a kétféle töltelék találkozott:)


A bónuszkép: az egyik cicánk állandóan terrorizálja a vendégeket némi hasmaszírozásért. az egyik kedves szilveszteri vendégünk és a cicus így búcsúztatták az óévet:)

8 megjegyzés:

nokedlis írta...

nagyon ötletes ez a kalács! kifogom próbálni, mákból sosem lehet elég:-) a cicát pedig én is jól megdögönyözném:-)

Andi írta...

Aztaaaa! Tata láttad ezt a kuglufot?
Amikor még nem láttama képet, már tudtam, hogy ez a cica fogja a hasikáját mutogatni!
Nagyon szép a tortatál és nagyon jók a fotók!!!

Bea írta...

Hű de szép a tortatálad! Csak nem a Walther Glas sorozatból való? :)

A süti pedig: anyukám nagynénje, Emma néni kalácsa jut róla eszembe. Ránézésre is olyan finom, puha, omlós tésztája lehet a sütidnek mint az ő kalácsának.

segebaga írta...

Remélem egész évben ilyen tevékeny leszel ( LESZTEK) csak kostolót hozhatnál(tok) többet :):)
Sütéses, főzéses,savanyúságos eltevős, nyalánkságos és egészségben gazdag BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!!!

zokni írta...

Vagy a makka nagy vagy aki simogatja kicsi, tessék mondani megnézhetném élőben?

csincsilla írta...

kedves zokni, persze, hogy megnézheted, remélem, jó barátok lesztek, és nem fog bántani a cicus:)

Andi írta...

Ez a világ legszelídebb cicusa, biztos nem fogja Zoknit bántani!

zokni írta...

Maximum egy kicsit megkergetem, de csak játszásiból :)