Macska 6 (végül 16) tojásos csokitortája

Vendégposzt következik. Macska tortát sütött, és az élvezetet velünk is megosztja:

"Az alábbi torta 2 napon át készült, alapvetően szombaton, de vasárnap este, miután cs.-t elkísértem a maratonjára, fejeztem be. Rendkívül tisztelem azokat, akik 30 perc alatt elkészítik a család ebédjét, közben kitakarítják a konyhát, elmosogatnak, esetleg még kiteregetnek. Na, hát nekem ez nem megy! Ha én egyszer nekilátok főzni, vagy sütni (úgy 3-4 évente), akkor az több napig tart! Megadom a módját!

Az idei második sütésem előzménye, hogy már egy jó ideje motoszkál bennem, hogy tortát szeretnék sütni. Sütöttem is egyet anyukám szülinapjára, áprilisban, de nem volt hozzá tortaformám, és az eredmény siralmas volt: csúnya is volt, rossz is volt. (Azért anyukám örült neki :) Ezért bennem maradt a késztetés, mégiscsak kéne sütni egy rendes tortát. A Kaiser’s akcióján kapva kaptam: 30 matricáért + 4000 Ft-ért már enyém lehet egy tortaforma, kuglóf betéttel!!! (Én az interneten találtam már 1000 Ft-ért is, cs. szerint 5-600 Ft-ért lehet kapni, bomba jó üzlet volt, na!)

Így, hát nekiálltam szombaton tortát sütni: nagyon pontos menetrendet írtam, mikor mit fogok csinálni, milyen edény, eszköz kell hozzá. Elő is készítettem (akkor még azt gondoltam) mindent, íme:

Először kimértem a hozzávalókat: a lisztet (150g) és a cukrot (175g). Nagyon vigyáztam, hogy grammra stimmeljen! (Szerintem már az angol mértékegységek fordításánál is több gramm a hibahatár, de nem baj, én PONTOSAN betartottam az előírt mennyiséget :) Ezzel is eltöltöttem vagy fél órát :) Bekapcsoltam a sütőt, 180 fokra tekertem. Jöhetett a tényleges tortakészítés:

Kezdtem a töltelékkel, azt írta a könyv, hogy annak 2 órát hideg helyen kell állnia. A töltelék neve a könyv szerint Canache krém: tejszín és csoki. Rém egyszerű: felmelegítjük a tejszínt, aztán felolvasztjuk benne a csokit, aztán 2 órát hűtjük, aztán krémmé verjük. Az előírt adag: fél liter tejszín, 400g félédes csoki. Tipródtam, hogy főzőtejszínt, vagy habtejszínt használjak, végül a főzőtejszín mellett döntöttem, mégiscsak főzni kell, ugye. Fele mennyiséget használtam: 25dkg főzőtejszínt felmelegítettem, már majdnem forrt, akkor levettem a tűzről, és beletettem a két tábla csokit, apró darabkákra törve, kavargattam, amíg elolvadt, aztán még egy kicsit kint hagytam, hogy lehűljön, majd a jégszekrénybe tettem.

Jöhetett a tészta: a vajat (10 dkg) egy kávémelegítőben kislángon felolvasztottam, közben elkezdtem a tojásokat szétválasztani. Úgy a 3.-4.-nél állott tojás jött, belement a sárgája is a fehérjébe. Próbálkoztam azért még eggyel, az is ilyen volt. Kezdtem előlről: vettem tojást, feltörtem, külön a sárgája, külön a fehérje. Vízfürdőben a sárgáját és a cukrot krémmé vertem, Bálint fiam is besegített:

Közben felolvadt a vaj, egy ecsetet belemártogattam, és azzal kikentem a formát, liszteztem (nagyon profin forgattam, és így mindenhol lisztes lett, persze a konyha is)

Állati jól kitaláltam, hogy amíg a kivert sárgájába beleszitálom a lisztet, meg hozzáöntöm a vajat, addig a fehérjét majd az állványon magában veri a gép. Jó gondolat volt, de sajnos nem ért bele a habverő a tojásfehérjébe. Úgy, hogy,levettem a gépet az állványról, illetve megpróbáltam levenni, de nehezen jött, tehát nagyot rántottam rajta, ezzel a mozdulattal levertem az egészet a földre. ... Újabb 6 tojás, (szerencsére gyermekeim apja malacot tart, és elvitte a pocsékba ment tojásokat, ezzel csökkentette a lelkiismeretfurdalásomat, egy kicsit kaptak a macskák is, jó napjuk volt!), végre ezt is felvertem, és először az egyharmadát, majd az egészet a tojássárgás masszához kevertem. Huh. Mehetett a sütőbe:

Közben Polka is nagyon izgult:

Tapasztalatom, hogy az én sütőm sokkal jobban süt, mint azt kéne, ezért sütőpapírból kivágtam egy kört, és azt ráterítettem úgy 10 perc után a tésztára. De már akkor gyanúsan barna volt!
A könyv 35 percet ír, én 25 perc után kivettem, az alja már majdnem szénné égett. Az egész sötétbarna volt, a könyvben aranysárgák voltak a képek :) Na mindegy, kiborítottam egy rácsra, és hülni hagytam:

Pihentem egy kicsit a sok izgalomra, majd elővettem a hűtőből a krémnek valót, lesz ebből valaha krém???:

Nem lett. Vertem, vertem, de csak híg, folyós izé lett. Végső kétségbeesésemben hozzáöntöttem egy zacskó pudingport, és azzal már egész tűrhető állagú krémet kaptam.

Na most jöhetett a piskóta 3 felé vágása: nagyon izgultam, és a sokfelé olvasott tanácsok közül a cérnás módszert választottam. Körbejelöltem egy késsel a tortát, majd egy cérnával elkezdtem nyiszatolni. Csodák csodájára, működött! Íme az első szelet:

És még a második szelet sem lukadt ki:

Pedig az egész magassága nem lehetett több, mint 3 centi. (Nem tom, mért nem nőtt meg jobban, a tészta jónak tűnt a sütés után, nem volt szalonnás, lukacsos, könnyű volt.)

Megkentem az első lapot ribizlilekvárral, rátettem a második lapot a pudingos krémmel, a tetejére rátettem az utolsó lapot.

Jöhetett a máz: az volt ráírva, hogy gőz fölött olvasszuk. Hát én olvasztottam, olvasztottam, de nem olvadt fel teljesen, aztán áttettem kisebb edénybe, de ezalatt megdermedt újra, és aztán már nem volt hajlandó újra felolvadni. Na itt adtam fel szombaton.

Vasárnap elkísértem cs.-t a maratonjára, bőrig áztunk Polkával, utána ültem egy órát a kádban, és újult erővel nekiláttam a tortának.
Egy olyan tortabevonóval kísérleteztem tovább, amit zacskóstól kell forró vízbe rakni, ezzel sikerült is bevonni a tortát, úgy, ahogy:

Gondosan belekarcoltam a szeleteket, mielőtt megkötött a máz, ahogy a könyv meghagyta :) Ezt igazán jól csináltam, ugye?
Bálint (aki fogyókúrázik, és ezért mindig éhes), boldogan lenyalta a formázó kést (háttérben Lucika cicám lebukik, világító szeme van, tehát földönkívüli):

Most már csak a díszítés maradt:
A maradék krémet zacsiba töltöttem, amibe előzőleg egy fejet beleillesztettem, és rózsákat nyomtam vele a torta szélére. Persze a krém nem volt elég szilárd állagú, kissé megroggyantak azok a rózsák, de sebaj!
Aztán habtejszínbe beleszitáltam porcukrot, és azt felvertem. Azaz, hogy vertem volna, de hiába vertem, folyós izé maradt. Szitáltam bele a porcukrot, vertem, de csak folyt tovább. Végül szerintem egy negyed kiló (de lehet, hogy egy fél kiló) cukrot beleszitáltam, akkor végre egy sűrű, írásra alkalmas masszát kaptam, és azzal megírtam a tortát.

A torta nekem nagyon ízlett, kellemesen fanyarkás volt a ribizlilekvártól, (én nem szeretem az édeset). Anyukám, akinek végül is készült a torta, tapintatosan azt mondta, hogy nagyon finom, de, ha legközelebb neki sütök, akkor egy kicsit több krémet tegyek bele (értsd, rettenetesen savanyú volt neki :)

Hát ez életem második tortájának története.

Tanulság: a sütőmön a 180 fok nem 180 fok.
Közben cs.-val  konzultáltam, és ennek eredménye:
Soha ne használjak főzőtejszínt. Csak jó minőségű csokit használjak.
És végül, a legfontosabb: a piskóta vagy összerogy, vagy nem."