Egy-két hete rettenetes vírus döntött le a lábamról, rémes lustaság vett rajtam erőt. Semmi másra nem vágyom, mint hogy néhány macskát félrerugdosva odabújjak a jó meleg cserépkályhához, és egy szépen kihegyezett, puha grafitceruza meg egy jó állapotú, szintén puha, szép elefántos radír társaságában sudokuzzam. (Tulajdonképpen, ha jól visszagondolok, már kisiskolás koromban is kifejezetten szerettem leckét írni, csinos izéket rajzolgat az ember a szép tiszta füzetbe, némi minimális szellemi erőfeszítéssel, klassz dolog, nem, iskolások?) A sudoku pont olyan, mint a puzzle, azért remek, mert az égvilágon semmi értelme nincs, tuti semmi hasznosat nem csinálsz (szemben, mondjuk, a hisztérikus sütéssel - az is igaz, hogy ez azért olcsóbb, mármint a sudoku). Azért karácsony előtt ez némileg életveszélyes, ezer dolgom lenne. És még az angyalkáimat sem tettem ki, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Fogalmam sincs, kitől vagy mitől kaptam, mármint a lustaságvírusomat, talán ez a görény idő, vagy az egyre teljesíthetetlenebbnek tűnő karácsonyi feladatlista (az idén adventi naptárt kapok Rebekától, minden reggel egy különleges, finom csoki valahol, valamerre, szépen becsomagolva, felszámozva, tényleg remek dolog! meg is vagyok hatva rendesen, na szóval ha ezen túlesek, akkor csak a páni félelem tör rám, az egyre nagyobb számok miatt). Nem tudom. De minden tettrekészség eltűnt belőlem, még sütni sincs kedvem. Persze azért főzök, mert enni kell a családnak, meg néha sütök, mert azért kell némi édesség is, de blogolni már végképp nem marad energiám. Iszonyatos erőfeszítéssel most egy kicsit összekapartam magamat, ne érezze magát az Andi annyira magányosnak (remélem, Bea nem lustálkodik, hanem a buliszervezések mellett karácsonyikészülődik, tehát igazolt).
Megérkezett a heti életmentő csirke-(? gyenge háromkilós kis jószágok:))-szállítmányunk, valami egyszerű, melegíthető egytálételt terveztem, aztán ez lett belőle. Nálunk nem egyszerű az élet, széles az embargós lista, meg én is hisztérikus vagyok, például gombaügyben (gombás ételt nem tárolunk, nem melegítünk, stb., ezért aztán semmibe nem teszek gombát, ha gyanakszom, hogy ott rögtön nem fogy el az egész). Normális helyeken egy nagy lábasban együtt javaslom megcsinálni.
Végül is ez egy vadas, csirkemellből és -combból, zsemlegombóc helyett grízes galuskával (ugye nem kell írnom, hogy lusta voltam zsemlegombócot gyártani, azért lett galuska).
Hozzávalók (6 nagy adaghoz):
- egy nagy (nagyon nagy!) csirke melle és combja
- bő fél kiló vegyes zöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller)
- fél kiló csiperke
- két nagy maréknyi szárított trombitagomba (kihagyható, persze)
- némi zsiradék
- 2 babérlevél, 1 evőkanál mustár, só, bors
- egy kis pohár tejföl
- nagy csokor petrezselyemzöld
A csirkecombokat kettévágjuk, a mellet keresztben ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. A szárított trombitagombát langyos vízbe beáztatjuk. Nagy lábasban (amiben majd főzni fogunk) némi zsíron/vajon/olíván vagy ezek keverékén részletekben körbepirítjuk a húsdarabokat. Amikor mind kész, visszapakoljuk őket a lábasba, mellé öntjük a felkarikázott zöldségeket, és némi vizet (egy-két decinyit). Mehet bele a babérlevél, só, bors. Fedő alatt puhára pároljuk, nem kell sok idő, a csirkehús hamar megpuhul. Kivesszük a húsdarabokat, félretesszük, a zöldségekhez hozzádobjuk a felszeletelt csiperkét meg a kicsavart trombitagombát, és addig sütjük (most már végig fedő nélkül, amíg az is megpuhul. Beledobjuk az apróra vágott petrezselymet. Botmixerrel pépesítjük, elkeverjük a mustárral és a tejföllel, visszapakoljuk bele a húsdarabokat, és már készen is van.
Ez a normális elkészítési mód, nekem csak ötször ennyit kellett vacakolni, külön megcsináltam a combokat, meg a mellet (azzal már nem fárasztanék senkit, hogy ezt mért kellett külön, három edényben:)).
Külön a zöldséges vadas szószt, gomba nélkül, természetesen.
Aztán külön a gombákat (a kétféle mehetett egyszerre).
És a rengeteg mosogatnivaló mellett lett még sok minősíthetetlenül rossz fényképem is (de már fél év sem kell, és itt a nyár, meg a sok fény).
És jöhetett a nokedli. Véletlenül belefutottam Maimoni újfajta galuskájába, rögtön tudtam, hogy ez kell, olyan jó kemény, haraphatósnak tűnt, a receptje alapján. És tényleg remek. Tényleg gyors. És tényleg könnyebb utána elmosogatni. Nem igazán tudom, hogy mért kell kevesebb főzési idő neki, a gríz miatt a hosszabbra tippelnék, de tényleg pillanatok alatt megfő, hála istennek. Elég kemény tésztát csináltam, nem volt idegzetem hosszasan rángatni a nokedliszaggatómat, ezért előrántottam egy deszkát, és szép nagy galuskákat vagdostam a lobogó forró vízbe, szupergyors volt, és jól is ment ehhez az ételhez a nagydarab tészta.
Hozzávalók:
- fél kiló finomliszt
- 10 dkg búzadara
- 2 egész tojás
- 2 teáskanál só
- 2 evőkanál olaj
- 3- 4-5 dl tej
A 3 dl tejet véve összekeverjük a fentieket, a többi tejet csak akkor adjuk hozzá, ha szükséges, viszonylag kemény tésztát kell kapnunk. A többi a szokásos, lobogó vízbe szaggatjuk, ha feljött a tetejére, egy perc múlva már kész is, szedhetjük is ki egy kis vajra.
Karácsonyi készülődésként pedig végre összegyúrtam a mézeskalács tésztáját (már rég ki kellett volna sütni). A háromszáznegyvenkilences listából egy kipipálva. Hurrá.
A napi cuki:
Annyira jól megy a kosara és a nyelve egymáshoz, nem? És a vakító kék szem sem semmi:)
Aki pedig mopsznyelvre vágyik, ide menjen, ha szépet akar látni (imádom ezt az oldalt).
A lustaságvírus másik családi áldozata, neki már sudokuzni sincs kedve:
4 megjegyzés:
Nagyon finom lehet ez a csirke étel
Az iskolásokhoz intézett kérdéseddel mindenkit magunkra haragítasz -szerintem. De én veled vagyok!
Kóficka és a Kedvencem nagyon cukik, simán el lehet lustulni mellettük, elég rájuk nézni, hogy csak pihennek, filozofálnak, szundikálnak, és ÉLVEZIK az életet.
Nagyon szimpi a kaja, én galuskából nagyon rossz vagyok, meg Toma nem is szereti, szóval nincs is min gyakorolni, az évi egy tojásosnokimat megcsinálom ügyesen magamank. A kiscsirkénket pedig ügyesen felhasználtad!
Ja, és én tavaly voltam így elcsúszva a karácsonnyal, de akkor azért, mert itt bent nagyon sok munka volt, teljesen szétestem tőle.
A vírus is iszonyú pusztítást tud véghezvinni az emberben!
Jaj de jó, hogy megírtad ezt a bejegyzést, Csincsilla, így legalább ösztönzöl arra, hogy én is tegyek fel valami receptet! Már tiszta stresszes vagyok attól, hogy nem blogolok, pedig lenne mit, csak nem jutok gépközelbe az ezermillió karácsonyi (és egyéb, pl. szülinapi) teendő miatt. Tesóm nevében is köszi a linket, ő most szintén be van havazva, suliban ül este 8-ig és jövő héten kezdődik a vizsgaidőszaka a munka mellett.
Bennem kétféle dolog tombol, kicsit fordítottja a te két dolgodnak: én pörgök ezerrel, már megsütöttem 4 adag pepperkakort és 4 adag linzert (össze is vannak ragasztgatva, Imi is segített!) és minden napra fel van írva a következő teendő, amit akármi is történik, meg KELL csinálnom, hogy ne ússzak el. Pedig legszívesebben kidőlnék, úgy mint te, mert fáradt vagyok és nem sikerült kihevernem még a megfázásomat sem. De két hét múlva szenteste és utána pár napig pihi, ez éltet. :)
Kitartást neked is, Andinak is és mindenki másnak, aki éppen belefullad a karácsonyi teendőkbe.
A kaja nagyon étvágygerjesztő, hihetetlenül finom lehet az a galuska is! Sajnos én sem vagyok nokedligyártó szuperhős, egyrészt mert Imi nem nagyon szereti, másrészt mert egy-két kudarcélmény után nem is próbálkozom, de jó látni, hogy valaki ilyen szépeket tud kifőzni. :)
Az állatkáknak sok puszi, nagyon édesek. További jó lustálkodást nekik!
Megjegyzés küldése