Gyerekkoromban a karácsonyról az jutott eszembe, hogy három napig tartó csoda... Szenteste a faállítás, az ajándékozás, a közös vacsora utána 25-én és 26-án a családom körében lenni és az új játékokat kipróbálni a tesómmal. Melegség, szeretet, béke, nyugalom. Ezek a szavak jutnak eszembe róla még ma is, pedig most már tudom, hogy mi előzi meg a három napig tartó csodát: rohanás, kapkodás, tervezés, szervezés. Kitalálni, hogy kinek milyen ajándékot veszünk, beszerezni, megtervezni mi lesz az ünnepi menüsor, hányféle és milyen sütit sütök, nagytakarítás, bevásárlás, lakásdíszítés és még sorolhatnám. A vége az, hogy lógó nyelvvel esek be a karácsonyfa alá szenteste és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen sokan csinálják ugyanazt mint én. És a három karácsonyi nap egy pillanat alatt elrepül, hiába készültünk rá hetekig, hónapokig.
Megéri? Szerintem meg. Nincs jobb annál, amikor saját készítésű süteményekkel tudjuk megkínálni a vendégeket, amikor anyuék adnak abból a rengeteg sütiből amit ők csináltak és én viszonozni tudom a sajátjaimmal, amikor körülnézek itthon és rendet, tisztaságot látok és ez nyugalmat áraszt. És amikor Bori átjön november végén és azt hallom tőle, hogy : "nálatok már most milyen karácsonyi hangulat van!". Na ezért csinálom. És magam miatt. Mert látom, hogy a feladatok, amiket nap mint nap kitűzök magam elé, teljesülnek és fogynak olyan ütemben ahogyan megterveztem.
Én mindig a gyerekkorom karácsonyi hangulatát próbálom visszahozni, de tudom, hogy az már soha nem fog sikerülni, hiszen felnőttünk, mindent másképp látunk, másképp élünk meg. Mégis, amikor a három nap alatt, ha csak egy-egy percre is előjönnek azok az érzések, hangulatok, boldog vagyok, mert ebből is tudom, hogy még mindig ugyanaz a fontos nekem a karácsonyban mint gyerekkoromban: a családom közelségét érezni. Nagyon sajnálom azokat, akik ezt soha nem fogják megtapasztalni és azokat, akik számára a karácsony csak nyűg.
Csincsillának köszönöm az előre megszavazott igazolt hiányzást, és szeretnék kérni még egy-két hét türelmi időt, amíg aktívan visszatérek a blogélethez.
Bizonyításképpen, hogy nem alaptalanul szolgáltam rá az igazolt hiányzásra, íme egy-két kép, amin bemutatom, hogy miért maradtam távol ennyi ideje.
Anditól egyszer karácsonyra kaptunk egy-egy doboz saját készítésű Csincsilla-féle linzert és pepperkakort. Annyira ízlett és annyira megtetszett az a saját készítésű ajándék, hogy utána elhatároztam, akinek csak tudok, ezt fogok adni én is karácsonyra. Az ötlet bejött, ugyanis a kolléganőim például évek óta semmi mást nem hajlandók elfogadni tőlem, csak ezt a két sütit és egy-egy üveg házi készítésű lekvárt. Ezt a két sütit minden évben megsütöm és mindig nagy sikere van.
A linzerből összesen 4 adagot sütöttem. Ebből három adagot csak lekvárral ragasztgattam össze (barack, szeder, szilva, muskotályos körte és meggylekvárral), egy adagnak a tetejét pedig olvasztott csokival vontam be és megszórtam színes cukorkával.
A pepperkakorból szintén 4 adag készült, hiszen anyuéknak is viszek át belőle, nagyinak is csomagolok és több embernek is szeretnék mézest ajándékba adni. Az idei négy adag elég különböző színű lett, volt amelyikbe nem jutott elég kakaó.
Fém dobozkákba csomagolva várják további sorsukat.
Advent első vasárnapjára már fel szoktam díszíteni a lakást. Ez idén csak félig sikerült, hiszen azon a héten szombaton tartottuk tesóm szülinapi buliját, amire különböző lampionokkal, girlandokkal tettük színesebbé a lakást. Így vasárnap még az előző napi buli díszeit szedegettem le, csak következő héten tudtam befejezni a karácsonyi díszítést.
Az ajtók fölé mintegy keretképpen fenyőgirlandokat díszítek fel és rögzítek, a konyhában a radiátorcsőre is kerül belőle. A tükör felett egy kis koszorú lóg, az előszobaajtóban egy papírharang. Idén még a fürdőszobába is került egy-két dísz.
És ami a legfontosabb: idén az egyik ajtónkon egy filcből készült adventi naptár lóg. Ezt Vilma és Frakk kapta keresztanyjuktól (tesóm) mikulásra ajándékba.
Minden egyes zsebbe két-két jutalomfalatot helyezett el a nagyszakállú, hogy mindkét kutya egyformán kivehesse részét az adventi várakozásból. :)
Idén az adventi koszorúm is igazi fenyőből készült anyukám és Mazsolino segítségével. Ennek a képével kívánok mindenkinek további jó készülődést, várakozást a karácsonyra!
Ne felejtsétek, hogy holnap már három gyertyát kell meggyújtani a koszorún.
7 megjegyzés:
De jó nálatok, mennyi finomság :)
Fúúú Bea, hogy te milyen szorgalmas vagy! Azt a hatalmas dobozt is telesütötted! Nekem is van egy ilyen hatalmas dobozom, tőletek kaptam (kuglóf volt benne), és én is minden évben tervezem, hogy telesütöm, de még sosem jött össze, de nem adom fel, majd nyögdíjas koromban esetleg összejön.
Nagyon szép lett minden nálad, gratulálok a rendes kolléganőidhez is, akik követelik és díjazzák a házi készítésű ajándékaidat! :-)
Andika, díjazós kolléganőből Neked is jutott :))
Bea, fantasztikus ez a sok süti! Nagyon szépek! idén én is vettem dobozokat és tervezem hogy telesütöm zabpelyhes (tripla csokis) keksszel:)
A linzert még bonyolultnak gondolom :)
Bea, ezt nem kellett volna, ezt a kutyás adventi naptárat! meg fogom mutatni kófickának és zsuzsinak, hogy milyen gazdik és keresztgazdik is vannak:) remélem, nem költöznek el otthonról bánatukban:)
agyament mennyiségű sütit sütöttél, gyönyörűek!!! irtó szorgalmas és ügyes vagy:)
Én először is töredelmesen bevallom, hogy teljesen elérzékenyültem ettől a bejegyzéstől... Mivel a gyerekkori karácsonyaid kedves Tesóm az én karácsonyaim is voltak, és én se felejtem el őket soha. Annyi mindent leírtál, amit én is gondolok, hogy hú. Ahogy közig menedzsmentből tanultam: tacit gondolataimat explicitté tetted. :) Odavagyok teljesen.
Ezen kívül el kell mondanom, hogy milyen nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen imádnivaló kis testbe ennyi szeretet, energia és kreativitás leledzik, és ebből én is részesülhetek. :)
Harmadszor: nagyon remélem, hogy jövő karácsonyra, a vizsgáktól hosszú időre (vagy örökre) megszabadulva, én is hozzájárulhatok majd a sütögetéshez. :)
És végül: köszönöm szépen, lopok tőled kép-ötletet. :D
Köszi a dicséretet csajok, tényleg nem unatkozom mostanában. És büszkén elújságolom, hogy szombaton sikeresen levezényeltem Imi 30. szülinapi meglepi buliját Balatonalmádin, amit szeptember óta nagy titokban szerveztem. Igaz, hogy a tényleges szülinap csak most szombaton lesz, na de kicsit átlátszó lett volna pont aznapra szervezni a bulit. :)
Tényleg nagy az a doboz Andi, már azt hittem, hogy soha nem fogom telesütni. :) Abban van a három adag csokinélküli linzer.
Marcsi, szerintem bátran próbáld ki a linzert, nagyon-nagyon egyszerű. De az sem rossz, ha triplacsokis keksz kerül a dobozkádba :)
Csincsilla, ha Kófickáék bánatukban elkullognak otthonról, én szeretettel várom őket :)
Mazsikám, ne akarj megríkatni! Ne írj ilyeneket. Most hogy így öregszem, eléggé meghatódós lettem. :) Te csak tanulj, most az a legfontosabb, jövőre majd lepipálsz engem kreatívkodás és sütés-főzés szempontjából is.
Kizárt dolog, mert én azt nem tudhatom.
Valld be, hogy a menedzsment-tudásom hatott meg! :)
Amúgy meg te tehetsz róla, te hoztad ki belőlem!
Megjegyzés küldése