2010. augusztus 16., hétfő
Szilvalekváros rozsos háromszög
Esős, hűvös, nyári délutánokra, kávé mellé:) Szerintem lesz még ilyen a héten. A tészta fele részben teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó kelt tészta (azért, hogy egészségesnek érezzem, és kisebb lelkiismeret-furdalással egyem meg a harmadik darabot), a töltelék cukormentes szilvalekvár (ok mint fent), a formázás meg nem egyszerű csiga, hanem a nyomott háromszög (mint például itt). A süti nagyon finom, jól illik egymáshoz a rozsliszttől savanykás, nem túl édes tészta meg a szilvalekvár, itt puha, ott ropog, szóval nem nagyon lehet abbahagyni. Sajnos.
Hozzávalók:
- 0,5 kg liszt (fele teljes kiőrlésű rozsliszt, fele sima finomliszt, persze az arányok mozoghatnak)
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál fruktóz
- 1 kanál só
- negyed kocka friss élesztő
- 3,5 dl langyos tej (lehet, hogy kicsit több kell)
- 10 dkg olvasztott vaj
- másfél üveg szilvalekvár (háromdecis üvegekről van szó)
- esetleg szórócukor a tetejére
A vaj és a lekvár kivételével mindent beleteszek a kenyérsütőgép üstjébe, és szép, fényes tésztát dagasztok. Kenyérsütőgép nélkül az élesztőt kis langyos, cukros tejben felfuttatom, utána fakanállal összekeverem a hozzávalókat, továbbra is fakanállal dagasztom egy percig, öt perc szünet, pici dagasztás, szünet, meg még egyszer. Energiatakarékos és kényelmes megoldás, egyrészt a fakanál miatt nem lesz maszatos az ember keze (nem szeretek nyers tésztákba nyúlkálni, mint ahogy földbe sem), másrészt nem is fárasztó az a háromszor szűk egy perc kavircolás). A lisztektől függően lehet, hogy kell még bele egy kis tej, szép, kicsit lágy tésztát kell kapnunk.
Letakarva hagyom a duplájára kelni, ez olyan óra, kb. Utána lisztezett deszkára borítom, átgyúrom. Két cipóra osztom. A cipókat egyesével jó nagyra kinyújtom, hosszúkás téglalappá. Megkenem olvasztott vajjal és szilvalekvárral, utána feltekerem, mint a bejglit, a kapott rudat pedig felvágom háromszögekre (nekem kb. 36 darab lett, elég kiadós). A tetejüket kicsit megnyomom, sütőpapírral bélelt tepsikbe pakolom őket, és hagyom még kelni egy fél órát.
A sütőt közben felmelegítem olyan 250 fokra. A megkelt háromszögeket megkenem langyos cukros vízzel (nem szeretek felvert tojással kenegetni, mert aztán mindig ott állok egy fél felvert tojással, amit önthetek ki), és szórócukorral megszórom. Kb. 5 percig sütöm magas hőmérsékleten, utána leveszem a sütőt 200 fokra, úgy sütöm őket készre (kb. 20 perc összesen).
Rácson hagyom kihűlni. Ha túl sok lett, remekül fagyasztható, de a sok rozsliszt és a lekvár miatt több napon át elöl hagyva sem szárad ki.
2010. augusztus 11., szerda
Krémes áfonyatorta
Főleg azért, mert múlt hét végén egy áfonyás süteményt sütött, és elsőre olyan de olyan finomra sikerült neki, hogy csak na!
Hozzávalók:
- 25 dkg leveles tészta
- 4 evőkanál zsemlemorzsa
- 75 dkg áfonya
- 4 tojás
- 3 dl 20%-os tejföl
- 15 dkg cukor
- 3 evőkanál vaníliás pudingpor
- 1 evőkanál citromlé
- vaj a tortaformához
2010. augusztus 10., kedd
2010. augusztus 7. - Eszter és Roland esküvője
Ezután kissé hosszadalmas fotózkodás kezdődött. Az idő szerencsére a mi pártunkon állt, hiszen sütött a nap. Ahhoz képest, hogy előtte való nap milyen felhőszakadások voltak Budapesten... Ennek a jelentőségére akkor döbbentünk rá, amikor megérkeztünk a vacsora helyszínére, a kispesti Két Barát Vendéglőbe, ahol szembesültünk vele, hogy félig szabadtéri rendezvényként fog folytatódni az esti program. Az asztalok ugyan fedett helyen voltak, de a tánctér a szabad ég alatt. Nagy szerencséje volt Rolandnak és Eszternek, hogy nem egy nappal később érkezett meg az özönvíz.
Ezeket a sütiket Mazsolinonak (is) fényképeztem le, biztosan eszébe fog jutni róla valami a gyerekkorunkból. :)
Eszter és Roland a nyitótáncuk után próbált mindenkit a tánctérre csábítani, de nem sok sikerrel jártak. A zenét a Leslie Music esküvői zenekar szolgáltatta, akik elég nehezen találtak rá a násznép ízlésére. Eleinte egymás után hasonló stílusú zenéket játszottak, amire a közönség nem volt fogékony. Bár lehet, hogy egyszerűen csak éhesek voltunk, hiszen a vacsorát csak este 8 óra után kezdték felszolgálni.
A leves természetesen újházi tyúkhúsleves volt.
Azután a savanyúságot tették le mellénk, ami káposzta-, uborka-, és paradicsomsalátából állt. És 9 óra körül a vőfély hozta az első tálnyit a főételből.
Finom volt a leves is, és a főfogás is.
Vacsora után beindult a zenekar is, elkezdtek kívánságra játszani számokat, amit jobban díjazott a násznép.
És hogy igazán le legyen mozogva az étel, kitaláltak egy olyan játékot, hogy 11 db széket elhelyeztek két sorban, egymásnak háttal. 11 önkéntes jelentkező leült a székekre.
Amikor megszólalt a zene, mindenki felpattant és elkezdte körbefutni a székeket.
Amíg szólt a zene, nem ülhettek le. Ezalatt a vőfély kivett egy széket a többi közül. Amikor a zene elhallgatott, mindenkinek le kellett ülnie arra a székre, amelyik előtt éppen megállt. De mivel egy székkel kevesebb volt már ott, egy ember kiesett. Az első kieső Imi lett. :)
Ez a folyamat addig ismétlődött, amíg csak egy szék és egy ember maradt. A bentmaradó jutalma egy tánc volt a menyasszonnyal. Kis rásegítéssel egy kisfiú lett a nyertes. Szegényke benne volt az utolsó háromban, amikor kiesett volna, de elkezdett sírni, ezért a "nagyfiúk" kicsit részrehajlóak voltak vele és hagyták nyerni.
11 órakor megérkezett a menyasszonyi torta.
Az első szelet természetesen Esztert és Rolandot illette, akik meg is etették egymást.
A felső torta oroszkrém, a középső túró, az alsó pedig csoki ízű volt. Én csokisat ettem. :)
Torta után visszavonultunk a táncparkettre (már aki tudott mozogni), hogy felkészüljünk a menyasszonytáncra.
Bea, Bea, Niki :)
Azonban a menyasszonytánc előtt még megkért mindenkit a vőfély, hogy alkossunk egy nagy kört és fogjunk a kezünkbe egy-egy szál meggyújtott gyertyát. Eszter és Roland a gyertyafény-keringőre a körön belül eltáncolt mindenki előtt és egyesével elfújt minden gyertyát. Miután elfújták, újra meggyújtottuk és addig táncoltak és fújták el a gyertyákat ott bent a körben, amíg a keringő tartott.Éjfélkor kezdődött a menyasszonytánc, Eszter jól meg lett forgatva. Menyecskeruhában tért vissza közénk fél 1-kor, de ekkor már hallottuk, hogy a buli mindössze éjjel 1-ig fog tartani. Valahol érthető, hiszen az étterem lakóövezetben van, a zenekar az udvaron játszott és a környéken lakók nyugalmát nem lehet zavarni.
Az utolsó számot Roland barátai kérték neki a zenekartól. Ez az Eddától a Kör közepén állok című dal volt.
Körbevették jó barátok.
3,5 pontot adnék az esküvőre az 5-ből. Nekem picit szervezetlennek tűnt, kicsit olyan "tudjuk le" stílusú. Sok volt az üres idő (pl. fényképezkedés, az étel felszolgálására várás), nehezen indult be a zenekar és nekem hiányzott a máshol megszokott házisüti özön. :)
Viszont finom volt az étel, még a bolti sütik is! Jó volt az idő és jó volt a velünk lévő társaság. Volt olyan zene, amire buliztunk egy jót és megint megismerhettünk egy-két új esküvői szokást (gyertyafény keringő, futkározós játék). És ami a leglényegesebb: nagyon örülünk, hogy Roland esküvőjén is ott lehettünk, őt is láthattuk boldogan. Köszönjük nekik is a meghívást.
Sok boldogságot kívánunk Eszternek és Rolandnak!
2010. augusztus 8., vasárnap
Hússal töltött cukkini
Egyébként anyuéknál nagy kedvenc lett a cukkini, ahogy észrevettem, az ebből készült leves elég sűrűn szerepel az étrendjükben, ha jól tudom a héten is azt főztek. Ennek a ténynek én nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy Mazsolino, aki régen nagyon kevés zöldséget evett meg, és a tökfélékért szintén nem rajongott túlságosan, mára már teljesen átalakult és bátran megkóstol szinte mindenféle zöldséget. Szóval kedves anyukák, akiknek válogatós a gyerekük: van remény!
Ez a töltött cukkini tulajdonképpen a gombás töltött cukkini testvére (lehetett volna ennek is "gombás" neve, hiszen ebben is van gomba), csak néhány dologban térnek el egymástól.
Hozzávalók:
- 4 közepes cukkini
- 30 dkg bármilyen darált hús
- 20 dkg gomba
- 1 dl tejföl
- 1 dl kefir
- 1 tojás
- 15 dkg reszelt sajt
- 1 vöröshagyma
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál csípős paprikakrém
- 2 evőkanál olaj
- só, bors
- 1 csokor friss petrezselyem
Az olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd rátesszük a darált húst és addig pirítjuk, amíg kifehéredik. Aláöntünk 1 dl vizet, belekeverjük a felaprított gombát, sóval, borssal ízesítjük és 15-20 percig pároljuk. Hozzáadjuk a csípős paprikakrémet is (anyu házilag eltett darált pirospaprikát kevert bele).
A cukkinit megmossuk, rajta hagyjuk a héját. Két végét levágjuk, hosszában kettészeljük, kivájjuk a belsejét. Ezt apró kockákra vágjuk. Ezt, és egy fél csokor apróra vágott petrezselymet hozzáadjuk a darált húshoz és további 4-5 percig pároljuk.
A kivájt cukkiniket egymás mellé egy tepsibe fektetjük és megtöltjük a hússal. A tojást elkeverjük a tejföllel és a kefirrel, megsózzuk és beleteszünk két evőkanálnyi reszelt sajtot. Ezzel a keverékkel beborítjuk a megtöltött cukkinik tetejét, meghintjük a maradék reszelt sajttal és a másik fél csokor felaprított petrezselyemmel.
Előmelegített, 200 fokos sütőben addig sütjük amíg megpirul a teteje.
Összegezve: teljesen mindegy, hogy a két recept közül melyiknek állunk neki, mert a végeredmény mindkét esetben finom lesz. :)
2010. augusztus 5., csütörtök
Penne vajas erdeigomba-mártással
A múlt:
- Andi paradicsomos-gombás cuki tésztája
- Andi-féle gombás szélesmetélt
- Andi citromos-gombás spagettije
- Fokhagymás-gombás tészta tőlem
- Stahl Anditól, pezsgős-csirkés
- és szintén tőle a gombás-szalonnás
- és desszertnek, ez nem tészta, de mindig tervezem, hogy megcsinálom, annyira jól hangzik, Beáék Gellért pulykamelle
Hozzávalók:
- 5-10 dkg vaj
- kilónyi erdei gomba
- fél fej vöröshagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma
- nagy marék petrezselyemzöld
- fél dl száraz fehérbor
- 1 evőkanál tejföl
- só, bors
- száraztészta
- némi sajt
Nagyon finom gombakupacunk volt, a Tamás szedte őket hajnalban, ha jól emlékszem, vargánya meg mindenféle tinóru, szép, sötét, kemény húsú gombák. Mostanában rengeteg erdei gomba van a piacokon (az óbudai piacon egész rókagombahegyeket láttam), de biztosan működik szárított gombával is mindez (persze azt be kell áztatni előzetesen).
Egy jó nagy lábasban (vok még jobb lett volna, csak lusta voltam elővenni) kis vajon megpároltam az apróra vágott hagymát, belenyomtam a fokhagymát, fél percig pirítottam. Utána maximumra állítottam a lángot, és mehetett rá a megtisztított, feldarabolt gomba. Ez a gomba nem úgy működik, mint a bolti csiperke, nem ereszt ki magából egy liter vizet, sokkal szárazabb, gyakorlatilag nem is jön ki belőle. Nagy lángon, kevergetve megsütöttem, a vége felé öntöttem hozzá egy kis fehérbort, hogy legyen valami kis szaftja azért, azzal is még egy kicsit forraltam. Só, bors. Amikor már levettem a tűzről, hozzákevertem még öt deka vajat, a pici tejfölt, meg az apróra vágott petrezselyemzöldet.
Eredetileg pesztós tésztára akartam tenni, de sajnos megfeledkeztem a saját házi pesztómról, hát azt majd legközelebb.
Így is nagyon finom volt, füstölt sajttal és néhány rukkolalevéllel.
Villámgyors és nagyon finom ebéd volt.
2010. augusztus 3., kedd
Csokoládés ribizlitorta
Tesókám nagyon ki akart tenni magáért, hiszen barátja Zoli szombaton lett 30 éves (hú, leírni is furcsa :) ), ráadásul Zolinak van még két ikertestvére, így az egész családnak szánta a tortát az aznap tartott szülinapi összejövetelre. Persze ahogy lenni szokott, ilyenkor nem jön össze az, amit szeretnénk. A süti eredetileg csokoládés málnatortának indult. Anyukám szépen meg is vásárolta a hozzávaló málnát a piacon, ami kb. 1 nap alatt megrohadt. Szegény tesóm ezt csak akkor vette észre, amikor már a tortával kellett volna foglalatoskodnia. Eléggé elkeseredett hangon hívott fel, hogy kidobta az 1200 Ft-os 1 kiló málna 90 %-át és hogy mi lenne a legjobb megoldás ezek után, mert hogy már abszolút nincs idő piacon nézgelődni valamilyen elfogadható gyümölcs után. Rövid tanakodás után a ribizli mellett maradtunk. Zoli nyerte meg a feladatot, hogy a lehető legközelebbi helyről jó minőségűt próbáljon meg beszerezni. Sikerült is neki, persze horror áron.
Rohamtempóban készült a torta, de természetesen még így is volt mit elrontani: Mazsolino annyira belelendült a habverésbe, hogy kissé túlverte, úgyhogy összeesett és csomós lett. Nem is tudom, ezek után hogy volt lelkiereje befejezni a tortát, de végül megcsinálta és lehangoltan izgult, hogy mit szól hozzá a család. Természetesen még így is sikert aratott, úgyhogy ezen felbuzdulva (és mert a felbontott tejszín másik felét el kellett használni valamire) vasárnap még egy adag ugyanolyan tortát sütött. Ami viszont tökéletesen sikerült és én azóta is emlegetem.
- 15 dkg liszt
- 5 dkg étkezési keményítő
- fél tasak sütőpor
- 3 dkg kakaópor
- 3 tojás
- 15 dkg vaj/margarin
- 12 dkg cukor
- 1 dl tej
Hozzávalók a krémhez:
- 5 dl tejszín
- 3 dkg porcukor
- 1 csomag habfixáló
- 2 csomag vaníliás cukor
- 40 dkg ribizli
Mazsolino ezt írta az elkészítéséről:
"Kikenünk egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. (Ezt a végére hagytam.) A lisztet elvegyítjük a keményítővel, a sütőporral és a kakaóval. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük (utóbbit szintén a végére hagytam, hogy ne essen össze).
A margarint habosra keverjük 12 dkg cukorral, beledolgozzuk a tojások sárgáját. A tejet a lisztkeverékkel felváltva hozzákeverjük, végül a tojáshabot is beleforgatjuk. A formába simítjuk, és a sütőben kb. 30 percig sütjük (nekem légkeverésen, 160 fokon kb. 40 perc volt). Tűpróba. Hagyjuk kihűlni.
A tejszínt kemény habbá verjük a habfixálóval, beleszitáljuk a porcukrot, a vaníliás cukrot. A ribizlit megmossuk leszemezzük, néhány szemet félreteszünk a díszítéshez, a maradékot óvatosan a tejszínbe forgatjuk (vagy egy réteget már a sütire felvitt habrétegre szórunk, és arra újra tejszínhabot kenünk). A habot a tésztalapra simítjuk úgy, hogy az oldalára is jusson, és 1 órára hűtőbe tesszük hűlni."
A második tortából kaptunk kóstolót. Nem tudok mást írni róla mint hogy isteni! A kakaó kesernyés, a tejszín édes és a ribizli savanykás íze így együtt.... Hmmm..... Egy egész tortát meg tudnék enni egyszerre belőle. :)
Vasárnapi ebéd
Talán a legfinomabb ebéd volt a szezonban. Legalábbis eddig:) Semmi extra, villámgyors, könnyű és olcsó. Az összeállítása negyed óra, a sütési idő összesen kb. egy óra, de addig el lehet hagyni a konyhát, szóval nem kell nekünk is megfőni.
Pont úgy készül, mint Zsuzsa tiramisuja (itt éppen rumos, és nem konyakos kávéban megmártott babapiskóta, leöntve felvert tejszínhabbal lazított, vaníliával és porcukorral ízesített mascarponéval, tetejére meg mehet a kakaó).
Ebéd után meg édes a pihenő a hűvös szobában.
2010. augusztus 2., hétfő
Baracklekvár 2.
Egy mázsa barackból kéne minden nyáron lekvárt főzzek, hogy a legszűkebb igényeket kielégítsem. Persze erről szó sem lehet, sem időm, sem erőm, sem pénzem, stb. Azért harminc kilót általában felvállalok. Mert baracklekvárt muszáj főzni, mert ebből a bolti változat még csak nem is hasonlít az otthonihoz. Legalábbis az enyémhez. Nem is értem, hogy miért, mert eperlekvárból, áfonyából, narancsból ha drágán is, lehet ehetőt kapni, de bolti finom baracklekvárhoz még nem volt szerencsém. Persze, lehet, hogy van, csak nem vagyok elég kitartó.
Imádom a saját baracklekváromat. Nagyon-nagyon kevés cukrot teszek bele, és ettől még télen is olyan az íze, mint a friss sárgabarackkrémnek. Anno anyukám baracklekvárját is nagyon szerettem (és a barátaim is nagyon szerették), gondolom, ez a baracklekvárgyártó képesség női ágon egyenesen öröklődik (mint az x-láb). Anyukám nem volt túl erős sütifronton (jaj, az a sok vasárnapi vastagtésztás almáspite:)), de lekvárokban és főzelékekben verhetetlen volt. És töméntelen mennyiségeket rakott el, nem is tudom, hogy bírta, ezekbe a nagy, hét és fél decis üvegekbe, mindig volt vagy harminc-negyven üveg, hosszú évekig hordtam el otthonról (és most csak a baracklekvárról van szó, mert persze volt még más is mellette). Mostanában inkább én viszek.
Lassan tényleg eljutok a receptig is.
A sietőseknek íme az Andi változata.
A baracklekvárrecept legfontosabb eleme a finom, érett sárgabarack. Itt nem érdemes spórolni. Főztem már teljesen ehetetlen lekvárt is, ízetlen baracknak sosem lesz jó íze. De ezt akkor még nem tudtam. Szóval valahol be kell szerezni. Sajnos, nincs tuti helyem, mindig próbálok valahol vadászni, megkóstolom (persze ez is olyan, hogy azt azért nem tudom megtenni, hogy kérek egy darabot kóstolni, és aztán azt mondom, hogy köszi, nem kell, legfeljebb kevesebbet veszek ilyenkor). A szeddmagad, sajnos, szóba sem jöhet, mert az Anditól azt hallottam, hogy ott mindig éretlen a barack, ami kicsit elkezd érni, leszedik. És az nagyon fontos, hogy érett legyen, szép sárga, illatos. Szóval piacok, ilyen-olyan zöldségesek. És hát nem akarok hétszáz forintot adni érte kilónként (a szép barack ennyi volt szerdán az óbudai piacon:)), szóval keresek, kutatok. Az idén négyféle barackot vettem, három helyen:) Persze az volt a legjobb, amiből a legkevesebbet tudtam venni:)
A másik fontos elem a gyorsaság. Ha szép, halvány narancssárga lekvárt akarunk, akkor kisebb adagokkal, gyorsan kell dolgozni, nincs mese. Ha sokat érintkezik a levegővel, megbarnul, attól, gondolom, nem változik az íze, de a szemnek kevésbé lesz kívánatos:) Én egyszerre max. 8-9 kiló baracknak ugrom neki.
Üvegpucolás
Először előállítom a tiszta üvegeket, hogy addig se barnuljon a barack/lekvár, amíg azokkal molyolok. A szokásos eljárás, kétlábú és négylábú családtagjaimat kitessékelem a konyhából, nagyon forró, mosogatószeres vízben alaposan elmosom az üvegeket, tiszta vasalt konyharuhára állítom őket száradni, fejjel lefelé persze, a tetőket pedig egy kisebb lábasban felteszem forrni. 5-10 perces forralás után ezeket is tiszta konyharuhára szedem, egy csipesszel, nagyon azért nem lihegem túl a dolgot, ha véletlenül hozzányúlok kézzel, nem kezdem elölről. Szépen lecsepeg és megszárad minden, amíg előáll a lekvár.
Barackelőkészítés
A barackokat megmosom. Egy nagy lábasban vizet forralok (mert a barackhéjlehúzó iskolába tartozom- emlékszem, egyszer anyukám kipróbálta a nem lehúzós, darálós változatot, azóta is összeborzongok, annyira rossznak találtuk). Kisebb adagokban néhány percre beleteszem a barackokat. Van olyan barack, amit csak bele kell mártani, és máris lejön a héja, van olyan, amit három-négy percig is főzni kell. Nincs mese, próbálgatni kell, ha nehezen jön le, akkor nagy szenvedés a héjtalanítás, ha meg péppé fő már most a barack, akkor meg teljesen reménytelen a húzigálás. A forró barackokat lecsöpögtetem, nagyobb lapos tálakba, tálcákra öntöm hűlni, nem érdemes összeégetni a kezünket, meg lehet várni azt a tíz percet, amíg langyosra hűlnek. Aztán jöhet a héjazás meg a magozás. Nem tartozik a kedvenceim közé:)
Lekvárfőzés:)
Ha egyszer kész vagyok, akkor egy nagy, vastagtalpú lábasban (vagy kettőben) felteszem a magozott, héjtalan, de nagy darabokban lévő barackokat főni. (A rádióban azt hallottam a Bozsik gazdától, hogy a levét le lehet önteni, abból némi besűrítéssel barackszörpöt csinálni, mert akkor hamarabb kész lesz a lekvár, nem lesz annyi leve. De nekem nincs bajom a lével, és valamiért úgy képzelem, hogy én ezt ott, a lekvárban akarom besűrítve látni, mert attól finomabb lesz.) Forrás után még tíz percig forralom, ezalatt megpuhul. Néha kevergetni kell, de még nem fröcsköl, nem kell folyamatosan felette állni. Leveszem a tűzről, merülőmixerrel néhányat keverek rajta, hogy még darabos legyen, semmi esetre sem krémes, de a fél barackok tűnjenek el. Hozzáteszem a nagyon kevés cukrot, most kivételen megmértem, egy kiló tisztított barackhoz 10-15 dkg cukrot teszek (kóstolom, hogy mennyit:)). Zselésítőt, tartósítószert nem használok, eddig még sosem romlott meg egy üveg sem. A cukorral is még kb. 5-10 percig forralom, most már ott kell állni mellette, mert csúnyán pöfög.
Betöltés
Közben forralok vizet. Egy tepsibe belepakolok üres, tiszta üvegeket, öntök alájuk/melléjük egy-két centi forró vizet (hogy nehogy elpattanjanak az üvegek a tűzforró lekvártól). Szépen merőkanalanként adagolva megtöltöm az üvegeket. Rácsavarom a tetőt, és fejre állítom őket olyan öt percre. Itt akár abba is lehetne hagyni, de biztos, ami biztos, még szárazdunsztba is pakolom őket. Öt perc múlva visszaállítom őket a talpukra, újságpapírba tekerem, ágyneműtartó, fotel, hűtőtáska, szóval valami hőtartó hely.Majd valamikor, egy-két nap múlva, ha van egy kis időm, átpakolom őket a végleges helyükre.
Aztán kezdem elölről a következő nyolc kilóval. Meg újra, amíg van barack. Utána már csak a konyhát kell kitakarítani, és négykézláb elbattyogni egy kanapéig.
A napi cuki:
Iszonyú mennyiségű csigánk van a kertben, néha megpróbálnak lelépni, de visszahozzuk őket, nehogy eltapossák szegényeket. Ezek vajon rokonok? Vagy két fajta?
2010. július 30., péntek
Spenótos palacsinta
Na, akkor a recept.
Hozzávalók:
- 12-16 darab sós palacsinta
- olyan fél kilónyi spenótlevél
- 200 gramm krémsajt
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál liszt
- kb. másfél dl tej
- némi zsiradék, nálam libazsír
- só, bors, őrölt szerecsendió
A spenótot megtisztítom, forró, szódabikarbónás vízben megpárolom, lecsöpögtetem. Evőkanálnyi libazsíron megforrósítom az átnyomott fokhagymát, rádobok egy evőkanál lisztet, némi őrölt szerecsendiót, és bőszen kavargatva annyi tejjel felengedem, hogy kellemes tejfölsűrűségű legyen összeforralva.
Most már leveszem a serpenyőt a tűzről. A fokhagymás mártáshoz hozzákeverem a krémsajtot és a kinyomkodott spenótleveleket, sózom, borsozom.
Ezzel a remek, sűrű, fűszeres szósszal jó vastagon megkenem a palacsintákat, kivajazott edénybe tuszkolom őket. A tetejét megkenem egy kis maradék tejföllel (ha el nem felejtem), és alaposan megszórom reszelt sajttal (füstölt is lehet, ámbár nálunk ez is embargós). Forró sütőben megpirítom.
Mi nagyon szeretjük, tényleg egy kicsit macerás, a palacsintasütés miatt, de néha azért belefér.
2010. július 28., szerda
Barackos kuglóf
Egy "Rázós sütemények" című receptújságban találtak rá. Ebben minden süti robotgép, keverés és dagasztás nélkül készül. Az összetevőket össze kell rázni egy fazékban vagy egy műanyag tálban. Érdekesen hangzik. De láttam és kóstoltam a bizonyítékot: meg lehet csinálni.
Közben érkezett egy helyesbítés a tesómtól, bemásolom:
"Szóval mi szigorúan robotgépeztünk, nem ráztunk semmit, max. a rongyot. :) Azt nem is írnám ide, hogy Zoli hogy vélekedett a rázásról... :P A pálinka pedig ment a tésztába, és a tetejére a porcukor narancslével lett elkeverve."
Mindenesetre én úgy írom a receptet, ahogy az újságban olvastam, hátha valaki ez alapján szeretné elkészíteni.
Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg vaj vagy margarin
- 1 dl tej
- 5 tojás
- 15 dkg liszt
- 15 dkg étkezési keményítő
- fél csomag sütőpor
- 10 dkg búzadara
- 15 dkg cukor
- 2 citrom és 1 narancs reszelt héja
ezenkívül:
- 50 dkg konzerv vagy friss őszibarack/nektarin
- vaj és búzadara vagy zsemlemorzsa a formához
- 20 dkg porcukor
- 3-4 evőkanál gyümölcspálinka vagy baracklé
- a díszítéshez további barackszeletek
Az összerázáshoz egy 3 literes fazék fedővel vagy egy hasonló méretű fedeles műanyag tál.
A tésztához a vajat felmelegítjük, felolvasztjuk aztán langyosra hűtjük. Egy tálban összekeverjük a tejet és a tojásokat.
A lisztet a sütőporral a keverőtálba szitáljuk, elvegyítjük a cukorral, a búzadarával, a reszelt citrom- és narancshéjjal. Ráöntjük a folyékony hozzávalókat és a vajat, elkeverjük. Ezután lezárjuk a fazekat vagy a tálat és a tetejét szorosan hozzáfogva kb. 1 percig erősen rázzuk (ez vicces jelenet lehet :) ).
Ezután levesszük a fedőt, kanállal a masszához keverjük a tál szélén maradt száraz összetevőket, majd lefedve ismét kb. 1 percig rázzuk.
Előmelegített (hőlégkeveréses sütőnél 160 fokra, elektromos sütőnél 175 fokra) sütőbe helyezzük és kb. 1 óra alatt barnára sütjük.
A formában kihűtjük a süteményt és csak ezután borítjuk ki. Tetejét bevonjuk a gyümölcspálinkával vagy baracklével csomómentesre kevert porcukorral és barackszeletekkel díszítjük.
Tesómék nagyon ügyesek voltak, mert a süti pontosan olyan szépre sikerült mint amilyen az újságban látható fotón volt. Jó ízű, könnyű állagú kuglóf. Aki a hagyományos, élesztős kuglófot szereti, az ne olyanra számítson! Teljesen másfajta süti. A benne sült barack nagyon feldobja.
Mazsolino elküldte nekem legújabb kedvenc kis videóját. Most hogy felfedeztem, hogyan lehet videót hozzáadni a bejegyzéshez, örömömben megmutatom nektek is. Nekem is az egyik kedvencem lesz, az biztos. És nem csak azért, mert szerepel benne egy Samu nevű vizsla és egy Panka nevű törpe schnauzer. De azért ez a tény is nagyban befolyásol. :)
Ha már nyár van, a kutyák se maradjanak ki a jóból:
2010. július 27., kedd
2010. július 24. - Ági és Karesz esküvője
Megint csak egy hosszabb beszámoló következik, így akit nem érdekel, lapozzon. Nem tudok röviden és tárgyilagosan írni olyan emberekről, akiket kedvelek. Márpedig Ági ezek közé az emberek közé tartozik, hiszen gyerekkorunk jó részét együtt töltöttük négyesben Judittal, a nővérével és az én húgommal. Manapság már sokkal lazább ez a kapcsolat, hiszen mindannyian felnőttünk, a saját útunkat járjuk, mindenkinek más az elfoglaltsága, baráti köre, de ez az esküvő jó alkalom volt arra, hogy ismét összejöjjünk.
Karesz pedig az első pillanattól kezdve pozitív értékelést kapott tőlünk. Tőlem különösen, amiért két szeletet is evett az elrontott baracktortámból amikor Ági elhozta bemutani. :) De a viccet félretéve, személyében egy nagyon kedves, közvetlen, jó fej embert ismertünk meg és azt hiszem, Ági sehol nem talált volna jobb férjet nála. Szóval mi áldásunkat adtuk a házasságra. :)
Kistarcsán, a kersztszüleimnél gyűltünk össze szombat délután. A menyasszony kikérésével kezdődött a program, amit a vőlegény helyett a vőfély tolmácsolt. Ahogyan Ági búcsúját is a szülőktől, nagyszülőktől, nővérétől. A szép beszéd közben sokaknak potyogtak a könnyei a meghatottságtól.
Nagy létszámú lagzi volt, ha jól emlékszem 120 vagy 130 fővel. A menyasszony kikérése után a sok ember gyalog indult el a templomba a zenekar kíséretével. A számomra kissé hosszú szertartás közben sokszor hallhattuk a kórust énekelni, aminek nagyon örültem. Mivel Ági is kórustag, ezért kitettek magukért, nagyon szép előadásokat hallhattunk.
A szertartás után a templom előtt gyűltünk össze gratulálni az ifjú párnak. Megismerhettem egy új szokást: a násznépet fonott kosárból kaláccsal és aprósütivel kínálta a család.
Nem nagyon tologtak a lányok a csokorért, az én tesómat is lasszóval kellett odaterelni. Gondolta, ha beáll leghátra, nem érheti veszély. Tévedett, ő kapta a csokrot. :) Persze kis rásegítéssel, mivel amikor látta, hogy repül felé, elugrott előle, de valaki leleményes volt és amikor leesett a virág a földre, felkapta és Mazsolino kezébe nyomta.
Visszasétáltunk a házhoz és indulhatott az esküvői kocsisor a lagzi helyszínére. Amíg mindenki az autókat kereste, addig a zenekar játszott. Ágiék nagyon jól választottak, ez az este során bebizonyosodott. Az 5 fős együttes mindenkit megmozgatott, változatos zenéket hallhattunk tőlük és a hihetetlenül jó hangú énekesnőjük szinte végigénekelte az egész estét, éjszakát és gondolom a hajnalt is.
Érkezés után csak a nőket engedték be az étterembe. Először nem értettem, hogy miért is?
Aztán rájöttem! A férfiembereknek meg kellett küzdeniük a bejutásért, vagyis a "Nyisd ki babám az ajtót!" című dalocskát kellett jó hangosan énekelni. Térden állva könyörögtek, mire megesett rajtuk Ági szíve.
Ági kifutott újdonsült férjéhez, hogy beengedje, aki erre ölbe kapta és átvitte a küszöb felett. A hagyomány szerint ezzel csapják be a gonosz szellemeket, akik csak egy személy belépését engedélyezik, vagyis megóvja feleségét attól, hogy a szellemek elrabolják.
A kép bal oldalán látható, hogy koktélokat szolgáltak fel üdvözlőitalként.
A panziónak saját kis horgásztava van a kertben. Ennek a partján kezdődött a fotózás és a nászajándékok átadása.
Ezen a képen a családommal látható az ifjú pár:
Az ültetési rendről ők sem feledkeztek meg. Mindenkit egy névkártya és egy kis mézeskalács szív-pár várt a helyén.
Természetesen megint annyira belemelegedtem az esküvő hangulatába, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült valakinek eszembe juttatnia, hogy talán fotózni kellene az ételeket a bloghoz. Így az újházi tyúkhúslevesről teljes egészében, a második fogásként felszolgált vegyes tálról pedig félig maradtam le.
A vőfély nagyon ötletes és jópofa játékokat talált ki. Például egy olyant, amikor leültetett egymás mellé néhány embert és elnevezte őket anyának, apának, gyereknek, papnak, gólyának, keresztanyának, stb. Felolvasott egy jó hosszú történetet amiben gyakran használta az elnevezéseket és amikor az adott személy a saját nevét hallotta, fel kellett pattannia és futni egy kört míg vissza nem érkezett a saját széke elé.
Volt egy hosszú asztal, amire rengeteg tányéron az aprósüteményeket készítették elő. Innen hordták a pincérek folyamatosan az asztalokra.
Innen aztán mindenki kiszolgálta magát. Annyi féle volt, hogy én a bőség zavarában azt sem tudtam, mit kóstoljak meg. Utólag kiderült, hogy a tizede nem került fel az asztalokra, mert mindenkinek csomagoltak egy jó adag süteményt és a dobozokba teljesen más fajták kerültek mint az asztalokra. Nem tudom kik voltak azok a szorgosak akik ennyit sütöttek, de le a kalappal előttük.
... a középső málna...
... a legalsó pedig túró ízű volt.
Én a legfelső réteget ettem és annyira elteltem vele és a többi sütivel, hogy mást meg sem bírtam kóstolni. Pedig a menyasszonyi torta mellett még rengeteg kisebb torta is sorakozott. Itt négy másik látható.
Ezután újabb játék következett, a Boriéknál megismert "etesd meg a férjedet" kissé továbbfejlesztett változata. Karesz beállt egy kék lepedő mögé, a kivágott részen kidugta a fejét, amire kapott egy sapkát. Aztán a két kezét is, amire egy ruhácskát és cipőt húztak. Így ő lett a "kisbaba". Ági beállt mögé és a maradék két lyukon kidugta a kezét, így ő lett a kisbaba keze. A baba pedig megetette, megitatta "magát" és még a saját fogát is megmosta.
Evés, ivás, fogmosás után pedig pisilt egy jót a kisbaba. :) Egy műanyag csőből vizet spriccelt és pont szerencsétlen fotóst találta el.
Rövid időre visszaadta az energiánkat, de mivel a lábainkat már szinte teljesen széttáncoltuk, már eléggé passzívan vettünk részt a bulin.
Mivel Boriék esküvőjét is értékeltem egy 5-ös skálán, ezért Ágiékét és megteszem. 4,75 pontot adok nekik. Nem semmi lehetett megszervezni egy ekkora létszámú lagzit. Ők is szép ruhát választottak, a helyszín is tökéletes volt, a vacsora is ízlett. Úgy gondolom, minden úgy történt, ahogy ők megtervezték.
A negyed pontot mindössze azért vontam le, mert nekem túl hangos volt a zenekar. Nem igazán értettük egymás szavát bent az étteremben még úgy sem, ha egymás fülébe kiabáltunk. Nem mintha nem lettek volna jó zenék, sőt! Ahogy említettem, a zenekar csillagos ötöst érdemel. Csak picit zavart, hogy ha valakinek mondani akartam valamit, azt csak az udvaron tudtam megtenni.
Ettől a minimális zavaró tényezőtől eltekintve nagyon jól éreztem magam és ahogy láttam, körülöttem mindenki.
Ez a szám nagyon megtetszett (főleg mert pálinkáról szól ;), de valahogy a zenekar előadásában kicsit jobb volt:
Még egyszer sok boldogságot és jó nászutat kívánok Áginak és Karesznak!
