Szélesmetélt gombamártással

Hát nagyon zavarban vagyok! Bloggerkedésem óta még nem fordult az elő, hogy egyetlen használható képet se sikerüljön készíteni a kajáról. Nem is tettem volna fel ezt a gombamártásos szélesmetéltet, ha Domikám nem hív fel a héten azzal, hogy kéri a blog címét, és egyáltalán azzal: hogy képzelem, hogy ő még erről a dologról nem tud?? Bori mesélt róla neki a hétvégén, és Domi teljesen jogosan felháborodott, hogy én még nem beszéltem a blogról, de sajnos nincs teljesen igaza, mert én felhívtam kétszer is. Csak elengedte a füle mellett azt az infót, miszerint egy gasztroblogba írok, de talán csak azért, mert Domi nem egy számítógépvirtuóz. Mondhatni soha nem használ számítógépet, csak nagy ritkán, ha van segítsége, anélkül ugyanis nem internetezik, és persze nincs e-mailcíme sem stb., így hát az a szó, hogy gasztroblog, nem mondott neki semmit. Ennyiben maradtunk.

Ma este aztán megadtam a blog címét és azt ígérte, holnap, ha lesz segítsége, megnézi. Nagyon fontos nekem Domi véleménye, mivel két receptje is szerepelt már itt - az azóta sokak kedvence lett tárkonyos leves, illetve a másik nagy siker, a kínai - és még azért is, mert mindig úgy szerettem volna tudni főzni, mint ő. Amikor együtt dolgoztunk, én még utáltam ezt a szabadidős tevékenységet (mondjuk időm se volt rá, mert otthon is minden este dolgoztam), ezért csak 2-3 receptjét szereztem meg tőle annak idején. Ezt a hiányosságot most már remélem pótolni fogjuk!


Akkor jöjjön a borzalmas képekhez a recept, legelőször is a hozzávalók listája:

- 20 dkg csiperkegomba
- 1 kicsi citrom héja (nálam persze nincs citromhéj, inkább csepegtettem 4 csepp citromlét a mártásba)
- 6 dkg vaj (kevesebbet használtam és bőven elég volt!)
- 1 tört fokhagymagerezd
- 3 dl tejszín
- só, őrölt bors, csipetnyi reszelt szerecsendió
- 3 evőkanál reszelt parmezán (jellegű) sajt
- 20-25 dkg tagliatelle (csak hogy Domit elkápráztassam)

A megtisztított gombát vékonyan felszeleteltem. A vajat egy teflonserpenyőben megforrósítottam és a gombát, a fokhagymával beleforgatva fél percig sütöttem. Sóztam, borsoztam, megszórtam egy csipet őrölt szerecsendióval, majd hozzáöntöttem a tejszínt. Pár percig kevergetve összemelegítettem őket, végül hozzáadtam a (frissen) reszelt parmezánt és még 3 percig a forró lapon hagytam. Még kóstolgattam, sóztam, borsoztam, s amikor elkészült hozzákevertem az addigra szépen megfőtt szélesmetéltet. Tányérra szedtem, megszórtam parmezánnal és itt kezdődik a nehéz bloggerélet!

Kérdezted Domi, hogy mennyi időt vesz ez igénybe, hogy csinálom, stb. stb., azt hiszem nem válaszoltam mindenre. Amikor a kaja elkészül, legelőször is készítek (vagy ha nagyon profi képet szeretnék, akkor Toma készít) legalább 10, de inkább több fotót róla, és csak ezután lehet enni. Ez nem sok idő, de elég nagy a kockázat, egyrészről, hogy kihűl a kaja, másrészt pedig, hogy megesszük, mielőtt ellenőriznénk, sikerült-e akár egy kép is? Általában van több használható fotó is, de most nem így lett, nyilván azért, mert most különösen szépnek kellett volna lennie a bejegyzésnek.

Na akkor, Domikám, ha egy jól sikerült fotót akarsz látni, itt van egy Tomáról, amit Vivi készített róla. Amúgy is sokat gondolkodtam, hová nyomjam be ezt a képet, hogy mindenki lássa milyen szép (bocsi Toma!). Kérdezted tesómékat is, hogy vannak, persze őket is megtalálod az interneten, Mazsit, Vikit, tesómat sok-sok fotóval, ők is nagyon szépek! Csak majd szólj, ha belejöttél a gépezésbe, hogy megadjam a címet. Ha a véleményedet szeretnéd megírni erről a bejegyzésről, kattints legalul a "megjegyzés" szóra. :-) (És hagyd abba a meghatódott pityergést lécci!)