Egyszerű csokitorta

51 éves vagyok, és már kezdek aggódni, hogy úgy fogok meghalni, hogy nem tanultam meg piskótát sütni. Az egyik legegyszerűbb sütemény, amit a legtöbben félkézzel összedobnak, egyszerűen kifogott rajtam. Még mindig ott járok, hogy különféle receptekkel kísérletezem, keresem az igazit, és lehetőleg mindig legalább három dolgot megváltoztatok, hogy soha ne derüljön ki, hogy most éppen miért nem lett tökéletes. Szégyen. De azért még nem adtam fel:)
Január van, és megint szülinapi csokitortát akartam gyártani anyukámnak (tavaly így sikerült). Most valami egészen hagyományosat szerettem volna, finom házi piskótát, főzött vajas krémmel (azt hiszem, ilyet még az életben nem csináltam).
A klasszikus piskóta úgy készül, hogy x darab tojássárgáját x evőkanál cukorral habosra keverünk egy tálban. Egy másikban meg kemény habbá verjük x darab tojás fehérjét. Aztán a két tál tartalmát óvatosan összekeverjük, és közben hozzáadunk x evőkanál lisztet is.
A következő praktikákat hallottam eddig:
1. Kézzel kell fél óráig keverni a tojássárgáját, a gépi habverővel nem jó. Ezt még sosem próbáltam ki, és valószínűleg nem is fogom:)
2. Adjunk hozzá egy gondolatnyi sütőport, akkor biztosan sikerül. Ne adjunk hozzá sütőport, mert akkor zabolátlanul púposodni fog. Mostanában a második variációt alkalmazom, tulajdonképpen nem is tudom, miért, mert úgy tűnik, az eredmény szempontjából irreleváns.
3. A sütőforma alját papírozzuk ki. Itt is többféle változat van, hogy vajazzuk/zsírozzuk és/vagy lisztezzük és/vagy papírozzuk. Én hosszú ideje csak papírozok.
4. A sütőforma oldalát viszont semmiesetre se vajazzuk, lisztezzük, zsírozzuk, mert akkor nem fog feljönni a piskóta. Ezt így csinálom.
5. Sorrend. Na, itt aztán nagyon lehet variálni. Van ugye a fent leírt, a klasszikus. De minden más is. Hogy először a tojásfehérjehab, és ebbe egyesével a sárgájákat, stb. stb. Azt hiszem, már mindent kipróbáltam, és általában a klasszikus változatot választom.
6. Mennyiségek. Itt már nekem is bajom van a mértékkel, mert gondolom, nem mindegy, hogy mekkora az a bizonyos evőkanál és mekkora az a bizonyos tojás. Lehet, hogy keresni kéne egy grammot receptet?
7. A tojás legyen nagyon hideg. A tojás legyen szobahőmérsékletű. A második variációt választottam.
8. Finomliszt. Rétesliszt. Az egyik evőkanál lisztet helyettesítsük egy evőkanál keményítővel. Hol ezt használok, hol azt.
9. Sütés. Előmelegített sütő, rendben. 180-tól 200 fokig, rendben. Van olyan recept is, hogy először legyen 200, hogy felhúzza, öt perc múlva meg vegyük lejjebb. Légkeverés vagy sima sütés. Ha kész, nyitott ajtónál hagyjuk pihenni öt percig, akkor nem esik össze.

Na, én eddig bármit próbáltam, a legjobb esetben sütés közben szépen felemelkedett a tészta, de tutira összeomlott, amikor kivettem. És vagy nőtt rajta egy hatalmas púp, vagy sem. Az íze mindig finom volt, de a formája és az állaga sosem. Épp ezért úgy gondoltam, hogy ha már úgyse sikerül, akkor talán a legegyszerűbb módszert kéne választani. Erről is már többször olvastam, utoljára Szoó Judit nagyon érdekes szakácskönyvében. Eszerint nem kell különválasztani a tojásokat, hanem egyben kell felhabosítani. És persze nincs hepiend, így sem sikerült tíz centi magas, tökéletes piskótát süssek, de semmivel sem volt rosszabb, mint az én konyhámban született elődjei, sőt, csak halkan mondom, hogy talán egy kicsit jobb is lett, szóval azt hiszem, a jövőben ennél a módszernél maradok, mert gyorsabb és egyszerűbb, mint a hagyományos.

Most akkor a recept.
Hozzávalók a piskótához:
- 4 egész tojás
- 4 evőkanál hideg víz
- 6 evőkanál cukor
- 5 evőkanál liszt
- 1 evőkanál keményítő
- csipet só

Mint a listából látszik, kicsit elmentem a vizes piskóta irányába, csak azért, hogy meglegyen a három változó tényező. Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra. Sütőpapírral kibéleltem egy 20 cm átmérőjű tortaforma alját. Az egész tojásokat egy nagy tálba ütöttem, hozzáadtam a csipet sót és a cukrot meg a vizet, és gép habverővel nagyon habosra kevertem. Ez több perc, a végére már teljesen fehér, nagyon habos, nagyon felemelkedik. Ekkor fakanállal óvatosan hozzákevertem a lisztet és a keményítőt. Beleöntöttem a tortaformába, és mehetett is a sütőbe. Kb. 15-20 perc alatt megsült (tűpróba). Kicsit hagytam állni, aztán rácsra borítottam, lehúztam az aljáról a papírt, és hagytam teljesen kihűlni.

Amíg sült, elkészítettem a vajas krémet. A receptet a Mindmegettén vadásztam.
Hozzávalók:
- 2 dl tej
- 4 evőkanál porcukor
- 2 evőkanál kakaópor
- 1 tojás sárgája
- 2 evőkanál liszt
- 20 dkg szobahőmérsékletű vaj
- 10 dkg olvasztott étcsoki - ez nem volt az eredeti receptben, de szerintem nem tett neki rosszat.

Habosra kevertem a vajat 2 evőkanál porcukorral és a kakaóval, hozzákevertem az olvasztott csokit. Egy kisebb edényben habverővel csomómentesen összekevertem a tejet, a tojássárgáját, a lisztet és a maradék 2 evőkanál cukrot, kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Mindkét alapanyagot teljesen kihűtöttem. Amikor kihűltek, gépi habverővel alaposan összekevertem és felhabosítottam.

A piskótát két lapba vágtam (sajnos, nem volt olyan magas, hogy háromba lehetett volna), meglocsoltam egy kis rummal, betöltöttem a krémmel (viszonylag vastagon). Megkentem a tetejét és az oldalát is.
A tetejére megolvasztottam olyan 15 dekányi étcsokit, hozzáadtam egy evőkanálnyi vajat, és ráöntöttem a tortára. Ez a torta ment anyukámhoz, megvágva már nem tudtam lefényképezni.


Magunknak is csináltam egy kisebb szögletes formában piskótát (3 tojásból vizespiskóta-féleséget). Háromba vágtam, a lapokat vastagon megkentem baracklekvárral, és vékonyan a fenti krémmel (a fenti adagnak max. a fele kell hozzá), aztán ezt is leöntöttem csokival.
Mind a kettő nagyon finom lett.