2009. szeptember 11., péntek

Egyszerű almatorta


Gyors és finom. Simán belefér egy rövid hétköznap estébe is, hogy aztán másnap reggelihez legyen valami finomság is. Igyekeztem minél kevesebb összetevőt használni, hogy az alma ízét ne nagyon nyomja el semmi.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg finomliszt
- 10 dkg fagyos vaj, felkockázva
- egy csipet só
- 1 mokkáskanál fahéj
- 1 púpos evőkanál porcukor

Ezeket mind beleöntöttem az aprítógépbe, és két-három nyomással morzsásítottam. Utána egy deszkára kiborítottam, néhány gyors mozdulattal (azért gyors, hogy nagyon ne olvadjon meg a vaj), összegyúrtam tésztává. Aztán a tésztát négy kisebb gombóccá szedtem, és lisztezett felületen kinyújtogattam őket, és ügyesen kiraktam a darabkákkal egy 30 cm-es piteforma alját (vajazni nem kell, elég zsíros a tészta). Nehéz bánni a tésztával, mert ragad is, szakad is, cserében remekül tapasztható, könnyen lehet vele szobrászkodni. Kb. 1 cm-es peremet is összeügyeskedtem. (Hosszú leírni, de kb. három és fél perc az egész, na jó, még fél perc a mosogatás.) Aztán a piteformát tésztástul beraktam a hűtő aljába, egy jó félórára, addig is meg lehetett etetni az állatokat, meg én is leülhettem vacsorázni.

Hozzávalók a feltéthez:
- 2 evőkanál zsemlemorzsa
- 4 nagy savanykás alma, meghámozva és cikkekre vágva
- 4 evőkanál kristálycukor
- 1 mokkáskanál fahéj
- 4 evőkanál baracklekvár
- egy nagy marék dió, durvára aprítva

A jól lehűlt tésztát megszórtam a zsemlemorzsával (hogy ne áztassa el az almalé), kiraktam az almacikkekkel (a négy szép nagy almából pont két réteget lehetett kirakni), megszórtam a cukorral és a fahéjjal, és máris mehetett a 200 fokra előmelegített sütőbe, a legalsó sínre állított rácsra (fontos, hogy ide kerüljön, hogy a tészta alaposan átsüljön). Amikor már majdnem kész volt (szépen kezdett színesedni a kiálló tésztakarima), kivettem a sütőből, megkentem a baracklekvárral, és megszórtam a dióval. Visszatoltam a sütőbe, és addig sütöttem, amíg a dió kicsit megpörkölődött a tetején.
Szerintem hidegen a legfinomabb, fagyival vagy édes tejszínhabbal lehet még hízlalóbbá tenni (az idei sárgabaracklekvárom merő szórakozottságból hihetetlenül savanyúra sikerült, mindent elbír).

2 megjegyzés:

Andi írta...

Jaj de jól néz ki, annnyira megkívántam! Meg is fogom sütni.

Bea írta...

Én is! :)