DNK zsömle sokadszorra

A látszat ellenére teljes kudarc lett megint a dagasztás nélküli zsömle kísérletem. Igaz, négy darabot gyanútlanul megettünk belőle, de mivel nem volt finom, a másik hármat nagy mérgesen kidobtam a szemétbe.


Ahogy szoktam, most is hosszasan tanulmányoztam mások dagasztás nélküli kenyereit, zsömléit, főleg persze Csincsilláét, de minden hiába, nem lett jó. Fő hibája, hogy sótlan, ízetlen lett, és kicsit sületlennek is tűnt. Azért leírom hogy készült, hátha nekiállok legközelebb is.

Hozzávalók:

- 2 pohár sima liszt,

- 1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt

- 1/4 élesztő

- 2 kiskanál só (lehet, hogy kifelejtettem?)

- 1,5 pohár langyos víz (ez van felírva, de emlékszem, hogy még tettem fél pohárral hozzá, hogy lágyabb legyen a tészta)

Gyorsan összekevertem, 10 órát hagytam kelni, majd új módszerrel megformáztam. Újra hagytam megkelni, és végül 250 fokra előmelegített sütőbe toltam, aminek 20 perc után csökkentettem a hőmérsékletét 220 fokra, s ezen sütöttem még 10 percig.

Nem lett jó, na.


De legalább szép! :-)

Csodálatos hetet töltöttem idén is Erdélyben, ahol érdekes, és számomra új technikákat tanultam a kenyérsütésről. Először is azon csodálkoztam el nagyon, hogy a megkelt tésztát nem gyúrják át, hanem rögtön szaggatják, formázzák és tolják a forró kemencébe. A másik, amit a DNK zsömlém egy részénél ki is próbáltam, hogy nem lisztezett kézzel, hanem vizes kézzel formázzák a kenyértésztát. A próba eredménye az lett, hogy még a DNK tésztával is ezerszer könnyebb volt bánni vizes kézzel, ezért ezután mindig így fogom a kenyereimet formázni.

Egy alkalommal a Bucsin-tetőn, a Basa Csárdában ebédeltünk, ahol épp begyújtották a kemencét kenyérsütéshez. Amikor leégett a fa, a tűz "összeroskadt", kezdődhetett a sütés.

Egy hosszú rúdra erősített, gyakran vizezett ruhával kihúzták a parazsat a kemence szélére, majd ezzel a vizes ronggyal áttörölték a forró kemence belsejét mindenhol, ahová a kenyeret rakják majd.

A megkelt tésztát vizezett kézzel azonnal kiszaggatták, kicsit, de tényleg csak pár pillanatig gyömöszölték, formázták, majd rátették a sütőlapátra. Ott egy éles késsel három csíkot vágtak bele egy-egy jól irányzott ütéssel (nem szarakodtak, ahogyan én szoktam), és betették a kenyeret a forró kemencébe.

A kisült kenyereket már nem tudtuk megvárni, de mi is ugyanilyet kaptunk az ebédhez, mert ebben a csárdában naponta kétszer sütnek kenyeret, mindkét alkalommal tizenkettőt, amit aztán felszolgálnak a vendégeknek. Nagyon-nagyon finom!

Ez meg az

A napokban megint sokat gondolkodtam rajta, hogy minek nekem ez a blog? Kicsit el voltam akkor keseredve, mert egymás után nem sikerültek a dolgok, és nagyon utálok kaját kidobni. Aztán meg elég sok időt vesz el, receptkeresés, fotózás, írás - néha nagyon sajnálom rá ezt az időt, meg a pénzt is a sok kísérletezésre. Egyik ilyen totális kudarc volt a zöldborsófőzelék.

Gondolhatjátok, hogy elment az eszem, hogy egy sima zöldborsófőzeléket akartam feltenni a blogba, de én igenis, még sosem csináltam. Nem szeretem ugyanis a borsót, és nem tudtam, hogy Toma hogy áll hozzá, azt gondoltam, mivel ez egy édeskés főzi, meg lehet vele etetni egy jó fűszeres fasírt mellé. Rákerestem a készítésre az interneten, és mindjárt kétfélét is találtam, egy rántással készülőt, és egy habarásost. A másodikat választottam.

A mirelit zöldborsót egy kis vajon megpároltam, megszórtam liszttel és petrezselyemmel, felöntöttem tejjel és kész. Az öt fasírthoz kábé öt szem borsót evett a gyerek, így hát ment a főzelék a kutyáknak, remélem nekik legalább ízleni fog.

Másik nagyon elkeserítő harcom a DNK kenyerekkel folyik már évek óta. Bár Csincsilla hétről hétre süti feszt, és Bea is sikeresen túlvan rajta, nekem még sosem sikerült, pedig a sütőtanfolyamon is érintettük ezt a témát, és olyan egyszerűnek tűnt ott! Egyébként alapproblémám ezzel a DNK-val, hogy sosem tudom előre, hogy mit fogok csinálni egy óra múlva, nemhogy 12 óra múlva, ezért most Piszke turbó kenyérkéjének a receptjét választottam. A recept ott áttanulmányozható.

Kétszer próbálkoztam meg ezzel is, és bár első alkalommal külsőre kifogástalan lett, de belül mintha nyers maradt volna, ennek ellenére Toma felfalta majdnem mind a kettőt egy ültő helyében, mert annyira jó íze volt, emlékeztetett azokra a kenyerekre, amit apukám hozott Ceglédről (A Ceglédi Kenyér) sok-sok évvel ezelőtt. Ez félsiker. Másodszorra tökélyre akartam vinni, de azt meg olyan mértékben elrontottam, hogy kihűlés után azonnal ki kellett dobnom. Persze én voltam a hibás, nem a recept, mert úgy belemerültem a könyvbembe, hogy a kelesztési időt 1 órával meghosszabbítottam, ez természetesen annyira nem tett jót neki, hogy másodszor már meg se kelt.

Nagy reményeket fűztem a csipkebogyó-bonbonhoz is, amit a Csincsillától kapott isteni hecsedliből akartam elkészíteni.

"A csipkebogyóból készült gyümölcsvelőt jól keverjük össze kétszeres mennyiségű porcukorral és főzzük pár percig óvatosan, nehogy leégjen. Terítsük el a masszát egy enyhén kivajazott sütőlapon, vagy tepsiben és szárítsuk meg a sütőben, ( 80 C-on) vagy a fűtőtesten. Ezután vágjuk fel kisebb darabokra, forgassuk meg a darabokat barnacukorban és tegyük egy jól záródó dobozba, vagy üvegbe. Kellemes nyalánkság. Tea ízesítésére is kiváló!"

Első olvasásra egyszerűnek is tűnik, és Csincsilla megpróbáltatásait elkerülendő, gondoltam én nem a tűzhelyen fogom kevergetni, hanem mikróban forralom ameddig jól be nem sűrűsödik. Ki is öntöttem a kis üveg lekváromat egy tálkába, hozzáadtam a porcukrot, és betettem 1 percre. Itt még nem is történt semmi baj, de a második egy percesnél felforrt, kifutott és ragadt az egész mikró tőle. Amikor átemeltem a mosogatóhoz, persze lecsöpögött, mondanom se kell perceken belül ragadt az egész konyha. Jó, akkor kiöntöm egy sütőpapírral borított tepsire és sütőben fogom szárítani, míg birsalmasajt-keménységű nem lesz. Három napig minden szabadidőmben 100 fokon szárítottam légkeveréssel, de csak a széléből kábé 5 mm vált viszonylag vágható keménységűvé, a többi továbbra is folyt. Ekkor adtam fel, most szegényt már csak egy süti tésztájába tudom elhasználni.

Ezen, és még más, most eszembe se jutó elkeserítő kudarcok után gondoltam úgy, hogy most megint kicsit szünetelek, de amikor valami alapanyagomhoz, vagy egy vendég fogadásához kerestem sütireceptet, sok-sok új étel került megint a listámra. Ezek:

- Szélforgók

- Banános tekercs

- Epres-fehércsokis panna cotta (Stahl)

- Ribizlis-grízes (Piszke)

- Grízkocka

- Sült cukkíni

- Burgonyás töltött lepény (hát, ez nem volt annyira sikeres, legalábbis nálam)

- Mandulás pulykamell

- Narancsos karamellpuding

- Narancstorta

- Csokis pavlova (nagyon finom lett, ez lesz a karácsonyi desszertünk is!)

- Mazsolás forralt bor

- Sáfrányos rizottó aszalt paradicsommal és gorgonzolával

- Kakaós kuglóf

Fentiek közül néhányat már sikeresen elkészítettem, ami továbblendített alkotói válságomon :-), a többivel jelentkezem még. Kicsit talán ritkábban, mert blogszerzőtársaim közelmúltban publikált receptjeit is ki akarom próbálni. Igaz, nagyrészt édességek maradtak a listán, de esetleg szavazhattok rá, melyikkel folytassam.

Lepénykenyér, DNK

Csak egy kis játék, épp elfogytak a készletek, viszont már ott volt a kész dagasztás nélküli tésztám, merthogy kenyérsütő nap volt.
Két kis gyerekökölnyi darabot lisztes deszkán körformára pofoztam, és icipici vajjal kikent palacsintasütőben megsütöttem. Új forma, új íz:) Ez is nagyon finom lett (és nincs belseje, ami nyers maradna:)), tökéletes ragukhoz, főzelékekhez, de csak úgy magában egy kis vajjal is.

Kenyér dagasztás nélkül

Kriszti kolléganőm már legalább fél éve áradozik arról, hogy milyen finom kenyereket süt otthon hetente kétszer-háromszor. Én eleinte csak felvontam a szemöldökömet, hogy honnan van ideje rá, aztán amikor megtudtam, hogy az a bizonyos kenyér dagasztás nélkül készül, megértettem. Főleg azért, mert tudom, hogy a családjában tavaly 2 daganatos megbetegedést is diagnosztizáltak, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen ételt tesz az asztalra.

Amikor elmondta a receptjét, csak bólogattam, hogy ismerem, hiszen Csincsilla DNK zsömléinek receptjéből ismerősek voltak a "bögrével kimérünk ennyi és ennyi lisztet, fakanállal keverjük össze és nokedlitészta állagú tésztát kapunk". Szóval nem törtem össze magam, hogy elkérjem a receptet, már csak azért sem, mert nem gondoltam volna, hogy én valaha is kenyeret fogok sütni magunknak.

Végül az győzött meg, hogy hozott egy szép darab kóstolót, méghozzá dió ízesítéssel. Annyira finom volt! Még Iminek is ízlett. Ekkor már tudtam, hogy nincs menekvés, meg kell sütnöm. A két receptet összehasonlítva pedig arra az eredményre jutottam, hogy nem egyformák.

Krisztié így hangzik:

Hozzávalók:

- 3 csésze finomliszt

- 3 csésze teljes kiőrlésű liszt

- 3 csésze meleg víz

- 1 evőkanál cukor

- 1 evőkanál só

- 1 evőkanál ecet

- 1 evőkanál olíva- vagy étolaj

- 5 dkg élesztő (nekem ez soknak tűnt, csak 2,5 dkg-t használtam)

Figyeljünk oda, hogy ugyanazzal a csészével és ugyanazzal a kanállal mérjünk mindent. Az én csészém 2 dl-es.

A meleg cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt és egy tálba szitáljuk a kétfajta lisztet. Lehet bátran variálni bármilyen liszttel, sőt az arányokat is. (Én legutóbb 4 csésze finomlisztet és 2 csésze teljes kiőrlésű rozslisztet használtam.)

A felfuttatott élesztőhöz hozzáadjuk az ecetet és az olajat és ezt hozzáöntjük a liszthez. Jó alaposan összekeverem. Egy laza állagú tésztát kell kapnunk.

A recept itt azt írja, hogy fele-fele arányban, 2 db, sütőpapírral bélelt kenyérformába helyezzük a tésztát de mivel nekem nincs ilyenem és Krisztinek sincs, ezért tőle tanulva két őzgerincformába osztottam el igazságosan. A formákat előtte kivajaztam-kiliszteztem, így a végén finom, ropogós héjat kaptam.

Miután a tésztát a formákba töltöttük, meleg helyen duplájára kelesztjük. Előmelegített sütőben, 190 fokon 50 perc alatt pirosra sütjük.

Nekem a 190 fok, 50 perc nem jött be. Az első kenyerem belül nyers maradt ennyi idő alatt. Zsuzsa kolléganőmnek viszont ugyanezen a hőfokon ugyanennyi idő alatt teljesen kiszáradt, kemény lett. Szerintem mindenki maga tapasztalja ki, hogy az ő sütőjével hogyan tudja előállítani ezt a kívül ropogós héjú, belülről foszlós, puha kenyeret. Én legutóbb 200 fokon sütöttem kb. 35 percig és utána 180 fokon még 25-30 percig és így lett jó.

A tésztába természetesen mindenki olyan magot kever amilyent szeretne. Én most napraforgómaggal dúsítottam, de ki fogom próbálni a fokhagymás, pirított hagymás, paradicsomos, diós és még ki tudja milyen változatokat is. :)

Ezt a kenyeret vittem a szülinapi grillpartira is és tesókám még napok múlva is dicsérve emlegette. :)

Jolán-napi zsömlesütés

Kivételesen szöveg nélkül (ha kibírom!):

Végre megtanultam dagasztás nélküli (DNK) zsömlét sütni! Újraolvasva a receptet, rájöttem, hogy én nem csináltam pontosan az utasításnak megfelelően. És elnézést kell kérnem Csincsillától, mert a recept pontos volt! Már látom, hogy a cukor is elő van írva... (Kíváncsi vagyok a kakaóscsiga receptre! Bajban leszünk, Kisárpi!)

Minden egyes simalisztes zsömlének 91 grammnak kell lenni; a sok lenmaggal készült zsömléknek pedig 100 grammank. Így lesznek tökéletes méretűek.

Csincsilla négyféle kenyértésztát kevert be:

1.) csak fehér liszttel (B 80-as kenyérliszt),
2.) 2/3 fehér kenyérliszt, 1/3 teljes kiőrlésű graham-liszt
3.) 1/3 fehér kenyérliszt, 1/3 teljes kiőrlésű rozsliszt, 1/3 graham-liszt
4.) ugyanez sok lenmaggal (125 gramm)

Ha sok a fehér liszt, akkor folyósabb a tészta, ha sok a lenmag a tésztában, akkor viszont jó sűrű. Semmiképpen nem volt egyik tészta sem olyan, mint amivel én szenvedtem legutóbb.

Összefoglalva gyengébbek kedvéért (ez én vagyok), egy adag tésztához: kábé 480-500 gramm liszt (a liszt fajtáján sok múlik), kábé 3-3,5 deci víz (lemértük!), 1/8 kocka élesztő (a hagyományos, ötdekás kockaélesztőről van szó), egy evőkanál cukor, egy evőkanál só. Nokedlitészta-sűrűségű akkor lesz, amikor már megkelt a tészta. Összekeveréskor egy elég jól kezelhető, viszonylag sűrű tésztát kapunk. Na én itt rontottam el!

Zsömlévé és minikenyérré formázott tészták. A különböző forma különböző összetételű tésztákat jelent.

Lehet kifli formára igazítani, esetleg Hanka és Kisárpi művészi hajlamaival felturbózva. A variációk száma végtelen!

Először elterülnek, de nagyon-nagyon forró sütőbe betolva gyorsan felemelkednek

Hihetetlenül finom!

A zsömlék mellé egy kis sajttál és lecsó. Bár nem szabad írnom róla, de nem bírom elhallgatni, hogy a lecsó annyira finom volt, hogy kétszer szedtem belőle. A maradékot pedig szerettem volna becsomagolni, és csak illendőségből hagytam ott...

Hát ennyit fogtam fel a zsömlesütési technológából. Természetesen hamarosan újra (negyedszer is) megpróbálok dagasztás nélküli zsömlét sütni. Holnap pedig Jolán-napi kakaóscsiga-sütésünket fogom képregény formájában megmutatni. :-)

Ropogós zablisztes zsemle

Mostanában ez a helyes lapos (családi) zsemle a favorit.
Hosszú ideje én sütöm a kenyeret, zsömlét, 3:1 arányban meg is esszük. Sőt, 3:1 arányban csak ezt esszük. Ha sütőközelben vagyok, akkor évek óta DNK, mindenféle változatban, annyira finom, nem tudjuk megunni (pedig tengernyi izgalmas receptem van). A hold állásától függően kenyér vagy zsemle (kifli ritkán, mert az kevésbé praktikus szendvicsnek), mákos, zabpelyhes, lenmagos, napraforgómagos vagy más:)

Hozzávalók:
- 1 kg teljes kiőrlésű tönköly- vagy búzaliszt
- 1 kg kenyérliszt
- 40 dkg. zabpehelyliszt
- fél kocka friss élesztő (25 gramm)
- 2 szűk evőkanál só
- 2 evőkanál cukor vagy méz
- 500 gramm lenmag
- 250 gramm napraforgómag
- kb. 2 liter langyos víz

- némi liszt az átgyúráshoz és a formázáshoz

A száraz hozzávalókat (az élesztőt is beleértve) két nagy tálban, testvériesen megfelezve, alaposan összekeverem. Ekkor hozzáadom a langyos vizet. Sűrű nokedlitésztát kell kapnunk (minél keményebb, annál könnyebb lesz a formázása, de minél több benne a folyadék, annál levegősebb, könnyebb lesz). Zacskóba húzom a tálakat, és szobahőrmérsékleten hagyom 12-24 órát békében.
Sütés előtt nagyon alaposan belisztezett deszkán átgyúrom, aztán formázom. Most éppen úgy, hogy 100 grammos zsemléket gyártok, azokra rátenyerelek, hogy szép laposak legyenek (szendvicsnek kényelmesebb), és a tetejét pizzavágóval jó mélyen bevágom. Sütőpapíros tepsibe pakolom. Ha megkelt, nagyon forró, 250 fokos sütőben kezdem sütni, tíz perc múlva leveszem a hőmérsékletet olyan 220-ra.
Nekem a fenti mennyiségből 3*9 zsemlém és két 750 grammos veknim lett (nyersen kilósak, kb.).
Ha kihűltek, mehetnek a fagyasztóba (a kenyér természetesen felszeletelve).

Ilyen szép belülről:

Uborkás-lilahagymás paradicsomsaláta

Kedves kis családom egy - a szüleimnél rendezett - grillezéssel tervezte megünnepelni szülinapomat. A kerti parti kicsit veszélyben volt a nagy és hirtelen jövő esőzéseknek köszönhetően. Anyuék egész héten figyelték az időjárás-előrejelzéseket. Végül az égiek meghallgatták a fohászunkat és múlt szombaton nagyon jó idővel áldottak meg minket.

A kisebb esőtől nem rettegtünk, hiszen nemrégiben elkészült anyuék kerti "házikója", ami apu és Zoli közös munkájának eredménye. Ez alatt nyugodtan el lehet üldögélni, ha nincs nagy vihar.


Mindenféle finomságot sütöttünk: pácolt tarját, kétféle saslikot (csirkemell-paradicsom-paprika-hagyma és szalonna-gomba-hagyma kombinációk), debreceni kolbászt, hagymát és gombát.


Kezembe vettem az irányítást és felügyeltem a husik sütését.

Nemcsak mi, hanem szegény Benő is kikészült a finom illatoktól. Nem tudom, hogy itt a kunyerálás előtti vagy utáni - amikor már kapott a finomságokból - állapotban lett lefotózva.

Én a csirkemelles saslikon kívül uborkás-lilahagymás paradicsomsalátával készültem. Régóta gondolkodtam már rajta, hogy az uborkasalátát és a paradicsomsalátát össze kellene vegyíteni, hiszen mindkettőt szeretem.

Így hát fogtam egy kilónyi paradicsomot, megmostam és vékony gerezdekre vágtam. Másfél kígyóuborkát meghámoztam (nem muszáj, de nálunk a családban van, akinek érzékeny a gyomra az uborkahéjra) és uborkagyaluval vékonyra szeleteltem. Egy nagy fej lilahagymát szintén megtisztítottam, félbevágtam és vékonyra felcsíkoztam. Az egészet egy nagy tálba tettem, megsóztam, megszórtam borssal, szárított bazsalikommal és összekevertem.

A levéhez vízben feloldottam egy kis cukrot, ecetet tettem bele (ezt mindenki ízlés szerint készítse, én inkább savanykásan szeretem mint édesen) és felöntöttem a zöldségeket annyival, hogy éppen ellepje. A hűtőben néhány óráig érleltem és a végeredmény pont olyan finom lett, mint amire számítottam.

Ezeken kívül erre az alkalomra megsütöttem a Krisztitől kapott recept alapján egy dagasztás nélküli tésztából készült kenyeret, ami elég nagy sikert aratott. Ennek a receptje egy következő bejegyzés témája lesz, mert nem egészen olyan, mint Csincsilla DNK zsömléinek tésztája.

Az evés utáni pihenés alatt kezdett el csöpögni az eső és a desszertet már bent kellett megenni az ebédlőben, mert hatalmas felhőszakadás érkezett. De ezt már nem bántuk, örültünk, hogy minden husit megsütöttünk és nyugodtan meg is tudtunk ebédelni.

Ezt a gyönyörű csokor virágot kaptam a sok szép ajándék mellé. Azóta is a konyhámat díszíti és már kinyílt rajta mindkét liliom, ami a képen még csak összezárt állapotban látható.

Savanyú-édes almacsatni

Régóta vonzódom az indiai kajákhoz, de érzem nem jött még el az ideje az életemben. Addig, amíg brassóiban, rántott húsban, fasírtban kell gondolkoznom, nem tudok igazán elmélyülni egy "igazi" indiai vacsora előállításában. Úgy vettem észre, ott egyetlen ételhez annyiféle hozzávaló kell, és egyetlen vacsorához annyiféle étel, hogy annak hiánytalan beszerzése, "nyilvántartása" most meghaladja a képességeimet.

Tavaly (vagy tavalyelőtt) Kató kolléganőmmel voltunk a Bécsi úton egy indiai éteremben ebédelni és amellett, hogy nagyon jól éreztük ott magunkat, elvarázsolt a hely: az illatok, a díszletek, a fűszerek, az érdekes ételek, köztük az előételnek feltálalt csatni (chutney), amibe finom naan-kenyeret kellett mártogatni. Bár nem szoktam ilyet tenni, de mivel annyira ízlett, megkérdeztem a felszolgálót, miből és hogyan készítik ezt a finom előételt, de természetesen nem árulta el, azt mondta titok, csak annyit mondott, hogy sokáig kell főzni és még banán is van benne! Próbálom azóta elővarázsolni azt az ízt, tavaly is próbálkoztam egy csatnival, ami nekem nem ízlett különösebben, de Tamás és Csincsilla oda volt érte (asszem). Idén, mivel annyi almát kaptam, az interneten ezt a savanyú-édes almacsatnit választottam kísérletnek. Hát nem tudom, nekem hol ízlik, hol meg nem.

Hozzávalók:

• 1,5 kiló alma felkockázva
• 450 g vöröshagyma apróra vágva
• 350 g mazsola (megmosva)
• 1 evőkanál tört mustármag
• 225 g barna cukor
• 350 ml borecet (Ezen gondolkodtam, hogy beletegyem-e mindet, de aztán beletettem. Ez aggaszt egy kicsit!)
• 1 evőkanál fissen darált gyömbér (jó lesz reszelve!)
• 1/2 teáskanál csipős bors (Cayenne bors)

Az összes előkészített hozzávalót egy serpenyőbe tesszük, s állandó kevergetés mellett felforraljuk. Kis lángon, gyakran kavargatva, mintegy 40 perc-1,5 órán át főzzük egészen addig, amíg a csatni sűrű, lekvárszerű, darabos mártás nem lesz. Még forrón szorsan záródó befőttes üvegekben töltjük és felhasználásig hűvös helyre tesszük. (De előtte a jó melegbe a dunsztba!)

Csincsillától olyan sok finom almát kaptam, hogy muszáj elfogadnia 2 üveg csatnit! :-)

Pár szót csak erről az elromlott négynapos hétvégéről. Még nem tudom, belefoglalom-e majd a veszteséglistába a csatnit, de az már biztos, hogy a DNK zsömléket utoljára próbáltam megsütni. Mivel épp nem volt itthon a fényképező, ezért telefonnal csak igen gyenge minőségű képeket tudtam készíteni róluk mielőtt a kukában landoltak volna. Nem tudom mit rontok el mindig! Ebben a legutolsó esetben az történt, hogy a zsömlék teljesen eggyé váltak, összefolytak, a sütéskor nem emelkedtek fel, viszont amikor megpróbáltam menteni a menthetőt és darabokra vágtam őket, sőt meg akartam kóstolni, félbevágáskor láthatóvá vált milyen szép folyós a belsejük. Lapos és nyers. Brrrr. Lefényképeztem a nyers tésztát és a "megsültet".

További apróságok: kiderült, autóm 4 kerekéből kettőben hatalmas szög van, a mosógépemből akkor is folyik a víz, ha nem mosok vele, a biztosítéktábla hangosan berreg, amikor a sütő megy. Na ennyit a hosszú hétvégékről :-), már kezdem kiheverni!

Összefoglaló

Régi tartozásom, tesóm gyönyörűséges kandúrkája, akinek a napokban volt a szülinapja! Ő tényleg a világ legszelídebb cicája, még Poczak bolondos ugatását és támadását is halálos nyugalommal viseli, legfeljebb ha picit elege lesz, jelzésszerűen odacsap a mancsával, amitől Poczak úgy megijed, hogy elszalad :-) Ezzel a cicával bármit lehet csinálni, szeretgetni, dögönyözni, fésülni, vele aludni, talán még dobálni is! Óriási és gyönyörű, közben pedig nagyon kedves, nem mellesleg halálosan szerelmes Mazsiba!

Ma nem főztem semmit, de jó ötletem támadt, mégpedig, hogy leírom szépen, hogy miket tervezek sütni-főzni a négynapos hétvégén: Szeretném megsütni magamnak Csincsilla
- rakott kelkáposztáját, - kakaós csigáját

- dagasztás nélküli kenyértésztából (DNK) készült zsömléjét,

és az én - szilvalekváros papucsomat, mert Toma nagyon szereti.

Főzni magamnak:
- kínait

- ide még volt valami, de elfelejtettem! Jellemző...

- valamelyik levest, bármit

Tomának:

- gyrost vagy saslikot

- rántott húst

- natúr sertéskarajt

- palacsintát, ez már nagyon fontos, mert nagyon finom meglepetést szeretnék bemutatni vele a blogban!

A rengeteg tésai alma egy részéből szeretnék almacsatnit csinálni azon a hétvégén, mert Tamás nagyon szereti! :-) Egyben Csincsillának is csinálnék egy listát, hogy miket szeretne megfőzni. Ma kérdezte tőlem...:
- kínai
- sült cukkinikarikák
- szélesmetélt gombával, csirkével és tárkonyos pezsgőmártással
- Gabi mami tésztasalátája
- Kata almás pitéje ami zsírral készül
- Micike mediterrán csirkéje
- Pischinger torta ősi családi receptem alapján (mondjuk ezt nem szeretné, hanem ez a házi feladata)
- szilvalekváros papucs

- hagymaleves

- császármorzsa

- muszaka

- sült busafilé és fokhagymás tejszínben sült krumpli

- töltött cukkini

- gombás-szalonnás spagetti

- indiai kaját

És itt van a világ legkevésbé szelíd, de ugyanakkor gyönyörű cicája Pamacs. Ez a kedvenc képem róla, nagyon jellemző rá: egyrészt látszik, milyen gyönyörű, másrészt látszik, milyen vad. Róla nem lehet sokat írni, mert ha meglát valakit, mindig elmenekül, utálja az embereket (igaza van!). Annyit talán még, hogy ő pedig Vikibe szerelmes, de nagyon!

Holnap sütök valamit, ha hazajön a fodros tortaformám, most éppen valahol vendégeskedik... :-)

DNK zsömlék

Amióta egyszer kipróbáltam, szinte csak ilyet eszünk kenyér helyett , annyira finom. 4 adagot sütök meg egyszerre, aztán lefagyasztom, és onnan bányászom elő a napi betevőt. Nem is tudom, leírjam-e a receptet, mert egyrészt már annyiszor és annyi mindenkinek elmondtam, másrészt meg úgysem csinálja meg soha senki.

De rendes és szorgalmas leszek, és leírom, hátha mégis hiányolná valaki.

A mérőpoharam 2 deciliteres.

Az alap: egy jó nagy tálban összekeverünk 3 púpos mérőpohár lisztet, egy púpos kávéskanál cukrot és egy nem púpos kávéskanál sót, egy nyolcadnyi friss élesztőt (de lehet még ennél is kevesebb), és annyi langyos vizet, hogy még össze lehessen keverni fakanállal, de éppen csak – ez nekem kb. három pohárnyi szokott lenni. A liszteket lehet variálni, a felét teljes kiőrlésűre cserélni, akár búza, akár rozs, stb., meg mindenféle magokat is lehet hozzátenni. Én a legjobban a a fele Graham-liszt, fele kenyérliszt változatot szeretem, 125 gramm lenmaggal. Ha kész, akkor bele kell tolni egy nagyobb zacsiba, és félretolni valami csendes meleg helyre, legalább 12 órára, de az sem baj, ha többre.

Utána kiöntjük nagyon lisztes gyúródeszkára (a teljes kiőrlésű nem, de a csak fehérlisztes rémesen elfolyósodik), jól átgyúrjuk, és megpróbálunk valami zsemleféleségeket gyártani belőle, nem könnyű :) De nem is igyekszem szépekre csinálni, mert külön finom sok kis ropogós rusztikus sarkocska. Egy adagból kb. 9 zsömlét szoktam csinálni, az a méret tetszik.

A kész zsömléket sütőpapíros tepsibe teszem, ahol elterülnek, mint a nagyalföld, és leterítve még legalább egy órát hagyom kelni. Közben a lehető legforróbbra felmelegítem a sütőt, és amikor beteszem a zsömléket, akkor visszaveszem olyan 230 fokra. Kb. 25-30 perc alatt sülnek meg.

Tegnap volt még egy kis maradék sonka, amit sürgősen el kellett használni, apró kockákra vágva megpirítottam, a tészta egy darabkáját kinyújtottam, alaposan megkentem vajjal, és megszórtam a sonkakockákkal, meg ráreszeltem trappistát és füstölt sajtot, aztán szépen csigákra vagdostam. Miután megkelt, még megkentem a tetejét felvert tojással. Ez is nagyon jó lett.

És most megint tele a fagyasztó zsömlével.