2009. december 28., hétfő

Mozzarella paradicsommal, bazsalikommal, idei szüretelésű olívaolajjal és pirított rozskenyérrel


Úgy képzeltem a családi karácsonyi ebédet nálam, hogy már délelőtt 11 órakor teljesen kész vagyok a főzés előkészületeivel: húsleves odatéve, rácponty sütésre készen összeállítva, paradicsomos-sajtos csirkemell úgyszintén, rizs, krumplipüré megfelelő készültségi fokon, hogy az ebédnél csak tálalni kelljen, sütemények, saláták a vendégekre várnak türelmetlenül. Délelőtt 11-kor szép ruhát veszek, az asztalt karácsonyi díszbe öltöztetem és megrakom mindenféle jóval, amit előételnek lehet fogyasztani, s így várom a családomat amikor pontban 12-kor belépnek, hogy békésen, nyugodtan, hosszasan beszélgetve együtt ebédeljünk, esetleg karácsonyi dalokat énekeljünk természetesen gitárkísérettel (amit Toma szolgáltat, miután már egy zeneboltot felvásároltatott velünk és még soha nem adott nekünk koncertet ezekkel a kütyükkel!).


Ehhez képest szegény családom meg is jelent 12-kor, de a harcsát még fagyott állapotban épp akkor toltam be a sütőbe, a krumplipüréhez a krumpli meg se volt pucolva, salátát pedig egyáltalán nem készítettem, mert nem jutott rá idő. Az előételnek elképzelt mozarellás-paradicsomos-pirítós pedig eszembe se jutott, vagy amikor igen, akkor rögtön az is, hogy nincs itthon egy csepp olívaolaj sem. Fogalmam se volt, hogy ilyen állapotban miről is beszélgethetnék velük, pedig Ercsi próbálkozott néhány témát feldobni, és nyilván csak én éreztem pici csúfondáros árnyalatot szavai mögött, amikor a hobbimról faggatott. Az éneklés, és főleg a gitárkíséret ötletére nem mesélem el, mit kaptam...

Na de mintegy másfél órás késéssel és tesóm óriási segítségével elkészült minden, még jó, hogy hozott magával salátát, bepanírozott húsokat, sült zöldségeket, amiket csak melegítenem kellett, és elhozta magával a hagymás rostélyos hozzávalóit is, ezekkel nekem nem kellett bajlódnom.


Ezt az elegáns előételnek szánt mozarellát pedig a tegnap esti buli után ettük meg Mazsival, és igen-igen jól esett valami lájtos kaja a maratoni zabálás után. Így készítettük: két mozarellagolyót felkarikáztunk, és két darab felszeletelt paradicsommal szépen elrendeztük egy tányéron, sóztuk, megszórtuk szárított bazsalikommal, jól meglocsoltuk a karácsonyra kapott nagyon menő, idei szüretelésű olívaolajammal és pirítottunk hozzá eszméletlenül finom magos rozskenyeret. Kár, hogy a vendégek lemaradtak erről a finomságról!

12 megjegyzés:

mazsolla írta...

egy "csodás" este csodás befejezése!! :)

Bea írta...

Hogyan/miért sikerült elcsúszni ennyire a karácsonyi ebéddel? :) Egyébként teljesen meg tudom érteni, milyen idegállapotban lehettél, nekem is minden évben hatalmas stressz, hogy minden tökéletesen és időre kész legyen, persze ez nem mindig sikerül.

Én is vágyom már egy kis lájtos kajára!!!!

Andi írta...

Arról nem szeretnék mesélni, hogy hogyan/miért sikerült elcsúszni a karácsonyi ebéddel... Semmi különös, csak a szokásos... :-)

Andi írta...

Mazsi, minden jó, ha jó a vége, igaz? És ez annyira de annyira finom volt!

tata írta...

elég nagy kár hogy lemaradtunk...

Andi írta...

Én is sajnálom!

tata írta...

gondolom...

Bea írta...

Értem, Andi! :) Tényleg ne részletezd, maradjon a te titkod.

Hedvig írta...

Ezt szeretjük.

csincsilla írta...

hát, pedig én is a részletekre buknék! ez a mozzarellás cucc nagyon finomnak néz ki, remélem, nem teát ittatok hozzá!

Andi írta...

Hát nem. Gyakorlatilag most már egyáltalán nem iszunk alkoholmenteset...

csincsilla írta...

megnyugodtam:)