2009. december 2., szerda

Dupla-, sőt triplacsokis zabpelyhes keksz


Szokásos Stahl-féle csokis zabpelyhes kekszemet sütöttem, kis változtatással. A kis változtatáshoz az ötletet Ági adta egy alkalommal, amikor kertészeti blogjában kommentelve "beszélgettünk". Ha nem haragszik, most szóról szóra idézem, amit írt e süti kapcsán, mert mindig nagyon élvezem a stílusát, s ez az üzenet blogszerzőtársaimnak is szól: "... Igen, Andi, a zabpelyheset csináltam meg, de diódarabokkal dekoráltam (ki kell enni a fagyasztóból már a tavalyi diót), és az élvezet fokozása érdekében a tallérok alját áthúztam tejcsokival. Csak így kibírható a hétvégi meló... Most gondold el, vasárnap mindhárom szomszéd felől csak úgy felhőzik a marhahúsleves- és kirántotthús-, meg sütiillat... Én meg koplaljak, mint egy fakír? Ráadásul az egész kollektíva diétázik, nyakra-főre lúgosít, meg búzafűlevet, kefirgombát, bifiduszaktireguláriszt, izomépítő fehérjekoktélt meg hasonló borzalmakat töm egész nap. Csak én élek ilyen "közös konyha(kert)"-i kaján. Persze amikor meglátják a sütiket, ami reform: teljes kiőrlésű liszt, zabpehely stb... mindenki sütizni akar az egész héten betartott szigorú diéta helyett. Ahelyett, hogy elismernék emberi gyengeségeiket, benéznének a blogodba, és sütnének... :-)"


A receptet már mindenki ismeri, de kedvességből, hogy ne kelljen annyit kattintgatni, idemásolom. Ez alkalommal kihagytam belőle a kakaóport, hogy a szép világos sütiben jól látszódjanak vadiúj, menő, nem olvadós csokicseppjeim.

Hozzávalók:

- 15 dkg puha vaj
- 6 dkg barna cukor
- 6 dkg cukor
- 1 tojás
- 15 dkg zabpehely
- 10 dkg finomliszt
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 1/2 kávsékanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 10 dkg tej- vagy étcsokoládé apróra vágva. Lustáknak persze ugyanennyi nem olvadós csokicsepp.



Előmelegítettem a sütőt (ezt a csodamasinát!) 175 fokra, majd következett a tészta összeállítása: A vajat robotgéppel habosra kevertem a kétféle cukorral, majd hozzádolgoztam a tojást is. Amíg a robotgép dolgozott, összekevertem egy nagy tálban a lisztet, a zabpelyhet, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat. (Rendesen ilyenkor szoktam a kakaóport is hozzáadni.) Beleszórtam a csokicseppeket is és ezeket a száraz hozzávalókat jól összekevertem a tojásos-vajas masszával. Vizes kanállal diónyi adagokat tettem a sütőpapírral borított sütőlemezre, a kanál hátával kilapítottam mindet, majd 10-12 perc alatt megsütöttem.



Amíg az erkélyen hűltek a kekszek, a Csincsillától kapott csokibevonót gőz fölött felolvasztottam úgy, hogy egy eggyel nagyobb méretű lábosba vizet engedtem, éppen csak annyit, hogy az eggyel kisebb méretűnek ne lógjon bele a feneke, majd a vizet forrásban tartva a fölső láboskába szórtam a csokidarabokat és kevergetve folyékonyra melegítettem. Kávéskanálnyi olajat is adatam hozzá, majd minden egyes keksz alját vagy belemártottam a csokiba, vagy evőkanállal rákentem azt. A maradék olvadt csokival a kekszek tetejét becsíkoztam, ezáltal lett a sütim triplacsokis: egy kicsi csoki az alján, egy kicsi a tetején és egy kicsi belesütve.

Én még nem kóstoltam, majd holnap fogom tesztelni a kollégáimon! De már most látom, hogy Ági találmánya nagy siker lesz!

13 megjegyzés:

mazsolla írta...

köszönöm szépen!! most már jól alszom :)

csincsilla írta...

nagyon jól néz ki, és annyira jól áll neki ez a rengeteg csoki!

tata írta...

te nem kaptál csincsilla???

Andi írta...

Neki nem jutott!

Marcsi írta...

Megettük mindent!!!!!!!!ISTENI VOLT:) én 4x repetáztam :) Andikának érik heti egy szabadnap sütiért cserébe:)

Marcsi írta...

Megettük mindet:) ezt akartam írni:)Csak már a holnapi pótadagra gondoltam :)

Andi írta...

Viszem a pótadagot, jó nézni, ahogy eszitek!

Bea írta...

Én sem kaptam, Tata! :) Pedig itt jelentkeztem két kézzel is. Úgy látszik, nem látta Andi ebből a távolságból. :)

Ági, tök jó ez a csokis ötlet a kekszre!

csincsilla írta...

hűha, ez tényleg nagyon finom. és tényleg nem lehet abbahagyni. szóval tuti nem sütök ilyet, addiktív.

viki írta...

csokicsepp :))))

Ági írta...

A lelkem elgyengült, Andi, ezt így ki kell próbálnom! Köszönöm a reklámot, hogy megemlítettél, még a szemem is könnybe lábadt! :-) Látom, a csokirajongók mind idegyűltek...

Ági írta...

Tegnap megint megsütöttem, mert a gyermekrabszolga felszólított, hogy dolgozzam fel a csokimikulásokat, mert ő csak sütiben eszi meg őket. Kevés lett a zabpehely, és helyette - meredek ötletként - puffasztott, mézes tönkölybúzapelyhet is tettem bele. Olyan illata lett a sütinek, mint a pattogatott kukoricának. Nagyon ropogós lett, talán túl ropogós is. Remélem, pár nap alatt megpuhul egy kicsit, ha marad, mert a kisrabszolga reggeli helyett is ezt tömte.

Andi írta...

Ez a kis rabszolga tudja mi a jó! Örülök nagyon, hogy jól sikerült, én is készülők megint megsütni, mert nálunk is nagy sikere volt! A csokimikulásnak a legjobb helye természeesen a sütikben van!