Mézes-rácsos süti (rács nélkül) Mazsolino születésnapjára

Hű, annyira izgultam, hogy a 8 napba még beleférjek, legyen időm, lehetőségem megírni ezt a bejegyzést, ha már az ominózus napon nem sikerült. Több okból is. Ezek közül az egyik, hogy múlt hét pénteken, amikor is az én egyetlen tesómnak szülinapja volt, még nem készült el ez a süti, ugyanis vasárnap ünnepeltük csak családilag. :)

Ha már tegnap Mikulás-nap volt... :)

Szóval Mazsikám (az enyém, nem a Matus-családé) ismét idősebb lett egy évvel. Számomra az is hihetetlen a saját szülinapjaimnál, hogy már ennyi lennék? De az még hihetetlenebb, hogy az én kistestvérem, akit láttam a kórházban anno a monitoron egy naposan, pólyába bugyolálva, hatalmas barna hajjal, már nem gyerek, hanem komoly felnőtt nő!

Pedig mennyire jó volt együtt gyereknek lennünk. Annyira akartam, hogy legyen egy húgom, annyit könyörögtem anyuéknak. Szerintem ők egy picit tartottak attól, hogy majd amikor megszületik, már nem is "kell" nekem, nem lesz köztünk olyan felhőtlen a viszony. De erre rácáfoltunk szerintem. Az első nappal kezdődött, december 4-ével. Ő volt az én elő-mikulás ajándékom. Akkoriban a szomszédékkal olyan kapcsolatunk volt, hogy apuék kiépítettek egy házi telefonvonalat a két ház között. És aznap, amikor megszületett a tesóm, 4 és fél éves fejjel felhívtam a szomszédékat és beleordítottam a telefonba, hogy "megszületett a gyerekünk!" :)

Igen, akkor már az enyém is volt, a világon a legjobb testvér. Persze mi is vitatkoztunk, verekedtünk, veszekedtünk, de én ezekre már nem emlékszem. A szép dolgokra igen. Hogy órákig el tudtunk játszani együtt csendben, normálisan, hogy egyforma ruháink voltak és hogy mennyire szerettem mindig is. Olyan jó, hogy van nekem! :)

Boldog szülinapot tesókám!

És hogy mennyire jó testvér is ő, azt bizonyítja a következő: megkérdeztem tőle, hogy milyen sütit süssek szülinapjára. Nagyon gondolkodott a kinder tejszeleten, de mivel tudta, hogy mennyit szenvedtema kinder pingui-val és hogy milyen fáradt vagyok, ezért a jóval egyszerűbb, gyorsabb mézes-rácsos süti mellett döntött. Pedig tudta, hogy ha a tejszeletet kérte volna, azt is megsütöm neki. :)




A mézes-rácsost régebben karácsonyra sütöttem. Nekem soha nem voltak rácsok a tetején, csak a lekvár. A recept szerint a tészta 1/4-ét tenyerünk között hengeresre kell sodorni és a lekvár tetejére rácsként elhelyezni. De hogy lehet megcsinálni ezt egy ragacsos, nagyon lágy tésztából??? Az első próbálkozásnál feladtam.



Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 1 tojás sárgája
- 20 dkg vaj vagy margarin
- 12 dkg porcukor
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 csomag vaniliáscukor
- 1 pohár tejföl
- 2 evőkanál méz
- lekvár



A lisztet, tojássárgáját, a lágy margarint, a porcukrot, a szódabikarbónát, a vaniliás cukrot, a tejfölt és a mézet összegyúrjuk (én a robotgép spirál száljával szoktam összekeverni, hiszen lágy tésztát kapunk). A tészta 3/4-ét belehelyezzük a sütőpapírral kibélelt tepsibe, a tetejét lekvárral megkenjük. A tészta maradék 1/4 részével pedig berácsozzuk a lekvárt.

Előmelegített sütőben 200 fokon néhány percig, majd közepes lángon kb. 30 percig sütjük, amíg aranysárga lesz a lekvár alól kilátszódó tészta.

Ez most egy kicsit vastag tésztájúra sikerült, mert nem emlékeztem melyik tepsimben szoktam sütni és most az egész tésztát belesimítottam a tepsibe és csak a tetejét lekvároztam. Előfordult már olyan is, hogy tényleg csak a 3/4-ét teszem alulra, aztán lekvár következett és a maradék 1/4 tésztával próbáltam rácsokat imitálni és villával alakítgattam csík formájúra. Elég érdekesen nézett ki. :)

Andi narancslikőrös eperlekvárját kentem a sütire, mert Mazsolino szerette volna megkóstolni.
Finom volt, köszi Andi!