Rácponty

Valami halat szerettem volna családomnak a karácsonyi asztalra varázsolni és örültem, amikor Viki külön kérte, legyen olyan hal, amit én szeretek. Nem vagyunk nagy halpusztító család, ők még csak most ismerkednek a halakkal, én már kóstoltam néhány félét (de én se sokat, úgy négy-öt félét), melyek közül egyik nagy kedvencem a rácponty, főleg ahogy János készítette jópár évvel ezelőtt: alul tejföllel krémesre összesült lecsós krumpli, fölül pedig néhány szép, teljesen szálkátlan, filézett harcsaszelet. Persze hogy harcsa kell a ráncpontyhoz! Mi a kérdés? :-)

Nézegettem az interneten a rácpontyrecepteket, de egyik se nyerte el igazán a tetszésemet, ezért egyiket se használtam teljes egészében, de ötleteket merítettem belőlük. Kutattam még az emlékeim között is, hiszen egyszer együtt készítettük, de az arányokra nem emlékeztem. Sajnos nem is sikerült eltalálnom igazán, mert jóval több paradicsom, paprika és tejföl kellett volna az emlékeimben élő krémes állag eléréséhez. Tesóm nagyon rendes volt, mert bár nem szereti a halat, megevett belőle egy szép adaggal és még dicsérte is. És szerintetek ki nem evett halat karácsonykor? Persze, hogy Viki! :-)

Kábé így készítettem:

Hozzávalók:

- 1 kg héjában főtt, felkarikázott krumpli

- 1 paprika (mehetett volna bele 3 is)

- 2 paradicsom (mehetett volna bele 6 is)

- 1 nagy fej hagyma

- 25 dkg szeletelt baconszalonna

- 2 nagy szelet harcsafilé

- 1 nagy pohár tejföl (lehetett volna 2 pohár, és talán az sem ártott volna, ha tejjel higítom és liszttel sűrítem egy kicsit, hogy krémesebb legyen)

Azzal kezdtem, hogy a szalonnát kicsi kockákra vágtam és jól megpirítottam. Ez a lépés egy továbbfejlesztett verzió, valamelyik interneten olvasott receptből vettem, mert az eredeti úgy szól, hogy ujjnyi vastag húsos füstöltszalonnát (pl. kolozsvári) bevagdosunk és kakastaréj formára kisütünk. A kakastaréjokat a végén díszítésre lehet használni. Ezt nem hiszem, hogy értékelte volna a családom, ezért helyes kis ropogós kockákat gyártottam inkább. A kisült füstölt ízű zsírt félretettem, mert azzal öntöttem le az egész művet. De először a krumplit, a hagymát, paradicsomot, paprikát karikákra vágtam és a tepsi alját kibéleltem vele. Sózás után ráöntöttem a szalonnából kisült zsírt, elhelyeztem a tetején két szép szelet besózott és borsozott harcsafilét és betoltam a sütőbe 180 fokra, úgy egy órácskára. Amikor a halak megpirultak, leöntöttem tejföllel, vagyis inkább rákentem a tetejére a tejfölt, mert időhiány miatt nem házi tejfölt vettem a piacon, a bolti meg nem eléggé folyékony és krémes. Visszatoltam még 10 percre a sütőbe. Tálaláskor tetejére szórtam a ropogós szalonnakockákat.

Sajnos nem tudtam ezt a fogást kitálalni a Marcsitól kapott szép halas fatálamra, mert az már a mérete miatt sem fért volna el az asztalon a rántott hús, a sült zöldségek, a hagymás rostélyos és a paradicsomos-sajtos csirke, valamint a különböző köretek és saláták mellett. :-)

Mivel számomra a hal nehezen emészthető kaja, még órák múlva is érzem a súlyos jóllakottságot, ezért legjobb, ha finom fehérborral (vagy vörössel), vagy rozéval (vagy bármivel) öblítem le, és a legjobbkor meg is érkeztek unokabátyámtól a gyönyörű és isteni Dúzsi borok: Dúzsi Rose és Dúzsi Fürtike. Köszönöm, most már lesz miben úszkáljanak a halacskák, a hal ugyanis - mint mondják - szeret úszni ... a pocakban is!