Házi túró

Évek óta készülök házi túró készítésére, sok receptet gyűjtöttem már erről, de igazán akkor kaptam lendületet, amikor Micikénél megláttam és megkóstoltam Balage házi túróját. Sokkal finomabb volt, mint a közérti (én a közértit nem is szeretem) és az állaga szinte majdnem olyan krémes volt, mint Marcsi áttört túrótölteléke, amit a palacsintához szokott készíteni.

Mint mondtam, van itthon pár túrókészítős receptem (és sajtkészítős és kefirkészítős és joghurtkészítős), de most feltétlen Balage receptjét akartam követni, hátha nekem is olyan szuper lesz az eredmény. Fel is hívtam, és azon nyomban kedves és pontos, a kémiai folyamatokat is ismertető eligazítást kaptam :-). Amennyit az egészből megértettem, felírtam és követtem pontról pontra a lépéseket.

4,5 liter tejeből aludttejet csináltam. Itt kezdődött az első probléma, mert még soha nem csináltam aludttejet és nem is láttam olyat. Ha láttam is, az gyerekkoromban volt, amikor Anyuci kis bögrében a konyhaablakban altatta a tejet, de annyira nem volt szimpatikus (finoman fogalmazva) a végeredmény, hogy rá se néztem. Szóval megaltattam 4,5 liter tejet. Hogy ez aludttej volt-e vagy csak félálomban szendergett, nem tudom, lefényképeztem:


Úgy csináltam, hogy pénteken munka után öntöttem egy lábosba, lefedtem és vasárnap éjfélig hagytam alukálni. Elég meleg volt a lakásban, gondoltam ennyi elég is neki. De azért gyanús volt, hogy mégsem így kell kinéznie...

Ezután kell (Balage szerint) 60 fokon hevíteni. Ő úgy szokta, hogy egy lavórba teszi az aludttejes lábost, majd abba önti a forró vizet és ezt kétszer ismétli meg, én a mosogatóba állítottam és abba öntöttem. Úgy éreztem, hogy a közepe nem melegszik eléggé, ezért kénytelen voltam kicsit kevergetni. Balage is mondta, és a többi receptemben is ez volt, hogy nem nagyon kéne összetörni a túrót, de hát belül még hideg volt, az edény falánál pedig már jó meleg.

A másik probléma az volt, hogy a hétvégi rengeteg munkám miatt (Csincsilla: nem buli miatt!) csak vasárnap éjfélkor álltam neki a túrómelegítésnek, így hát fél egykor elfogyott a türelmem és elkezdtem a tűzhelyen melegíteni a fazekat. Nem tudom jól tettem-e, de valahogy még ekkor sem láttam teljesen jónak azt a részt, ahogy a túró elválik a savótól.

Ezután egy szűrőt tiszta gézzel béleltem ki, mert persze sajtkendővel, ahogy Balage mondta, nem voltam felkészülve, szóval ide kezdtem el szedni ezt a cuccot a lábosból. Kiderült, hogy kevés lesz. Aztán egy másik (kisebb) szűrőt is kibéleltem, az is kevés volt, majd egy harmadik verziót is felállítottam, mindezt hajnali egykor.

Balage szerint 2-3 napig kell hagyni kicsöpögni, de én már hétfőn délután megszüntettem ezt a háborús helyzetet a konyhámban, és különben pedig úgy látom, nem is csöpögött volna már semmi belőle. Az íze, hát nem tudom, az biztos, hogy nem olyan, mint amit Micikénél kóstoltam, az állaga sem az elképzeléseim szerint alakult.

Egy következő, felkészültebb kísérletre még hajlandó vagyok, annál is inkább, mert Micikétől sok-sok finom, isteni illatú friss fűszernövényt kaptam, és azt szeretném majd belekeverni a következő túróba.

Itt szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy Szilvia-napi zsömlesütő tanfolyamunkat a jelentkezők számának folyamatos és megállíthatatlan növekedése miatt áttettük november 20-ra, Jolán napjára!!! A helyszín, a jelentkezési díj és az időpont (azaz hogy: munkaidő után) változatlan!