Majonézes-petrezselymes csirkesaláta

Vettem négy darab csirkemellet, egyrészt azért, hogy a csontokból és a bőréből finom húslevest főzzek, másrészt a húsából brassóit akartam Tomának. Már írtam, hogy a brassói nekem jó menekülési útvonal, mert ha azt készítek, 3 napig nincs gondom Toma vacsorájára, már csak krumplit kell frissen sütnöm neki. És szabad vagyok!

De aztán akkora csirkemelleket kaptam, mint amekkorának egy csirkét képzelek, amikor ezt a szót kimondom, hogy: csirke. Micike eljött velem a henteshez és kértem, figyelje meg, hogy a hentes mindig megkérdezi, mekkora csirkemellet adjon, én mindig válaszolok, hogy kisebbeket, ő mindig azokat adja, amelyik sorban következik, ráadásul mindegyik óriási. Persze kivételesen nem kérdezte meg, és aztán így történt, hogy olyan óriásiakat adott, hogy csak három darabból tudtam brassóit főzni (tejben áztatás után, hogy jó porhanyós legyen a hús), a negyedik már nem fért a lábosba, ezért azt valami másra kellett felhasználnom. Felszeleteltem, sóztam, borsoztam és megsütöttem finom olivaolajon. Gondoltam, majd kitalálok a 4 szelet csirkéhez valami finomat magamnak a héten...

Az egyik feléhez gondolatban már megvolt a tervem: szép pécsi feketeretkemet akartam elkészíteni egy-két szelet sült csirkemellel, de estére bejelentkezett Gabika barátnőm, így hát a főzést holnapra halasztottam, viszont a brassóivacsora után még képes voltam nekiállni ennek a salátának. Tehettem volna bele a feketeretekből, de azt inkább valami érdekesebbre tartogatom. :-)

3 evőkanál majonézt elkevertem 1 evőkanál mustárral és 2 deci tejföllel, majd beleforgattam egy fél szépséges piros, savanyú almát apróra vágva, szintén felaprítva egy fél lilahagymát, két szelet pici darabokra vágott csirkemellet és egy csokor felaprított petrezselymet.

Jól összekevertem, és paradicsomszeletekkel díszítettem, holnap valamilyen rozscipóba vagy ilyesmibe töltve fogom tálalni. Ez lesz ugyanis a holnapi ebédem, csak egy kicsit sok lesz nekem, remélem Tata és Micike segít az elfogyasztásában!

Sokat gondolkoztam, hogy majonézesre vegyem-e a figurát, vagy milyen alapot készítsek, és hát nagyon remélem, hogy holnap a munkahelyen éhesen jobban fog ízleni, de ma úgy gondolom, talán mégse majonézzel kellett volna készítenem. Lehetett volna az a verzió is, hogy egy kis olajat mustárral elkeverek és abba a tejföl, aztán még az is, hogy mustárt tejszínnel, majd abba joghurt és ezekbe egy kis citromos cukros lé, és így tovább, de sajnos a majonézes verziót választottam, ez tűnt a legegyszerűbbnek. Izgulok, hogy fog ízleni a szakértőknek!