2008. november 11., kedd

Rizottó sült gombával és petrezselyemmel

Csincsillától kaptam egy csomag szárított vargányát! Azonnal tudtam, hogy ezt az izgalmas rizottót fogom megcsinálni belőle, csak még azt nem tudtam, hogy mikor!

Már a gyönyörű csomagolástól is majdnem elájultam, de amikor arra gondoltam, hogy több ezer forintnyi érték lapul ebben a kis csomagban... De nem, nem! Nem is lehet forintban kifejezni, mekkora érték került a kezembe! Hát hiszen egy kiválóan képzett profi gombaszakértő (Tamás) szedte a gombát és Csincsilla saját kezűleg szeletelte és szárította (gondolom, miközben a patakban mosta a ruhákat), egyszóval azonnal beindult a fantáziám egy ilyen kulináris különlegesség láttán!


A receptet még múltkori rizottókísérletem alkalmával néztem ki Jamie: Olasz kaják szakácskönyvéből. Nem pontosan a leírtak szerint csináltam, azaz nem sütöttem meg még sütőben is a gombát, de tudtam, hogy eltérhetek a recepttől, mert vagy így, vagy úgy, de isteni lesz!

Mielőtt a rizottókészítésnek nekiálltam volna, ennek a csomag vargányának felét forró vízzel leöntöttem, kicsit vártam, hogy megszívja magát, majd szűrőbe átöntve hagytam lecsöpögni. Amíg csöpögött, nekiálltam a rizottónak.

A már múltkor ismeretett fehér rizottót kezdtem készíteni: aprítógéppel felaprítottam egy fej hagymát, egy fél fej zellert és két gerezd fokhagymát. Vaj és olaj keverékén kevergettem alacsony hőfokon 15 percig, majd hozzáöntöttem a rizottórizst. Ezt is kevergettem egy percig, és gyorsan felöntöttem egy kis fehérborral (Sznoboknak: Károly Pincészet: 2007-es Ottonel száraz muskotály). Amint a bort magukba szívták a rizsszemek, elkezdtem adagolni a húslevest (vagy alaplét, én nem tudom mi a különbség!) egészen addig, amíg a rizs meg nem puhult. Közben időnként sóztam-borsoztam (na igen, az utolsó csipet sót már nem kellett volna beletenni). Amikor a rizs már megpuhult (kábé 15 perc), de még al dente, lehúztam a tűzről, belekevertem egy evőkanálnyi vajat, frissen reszelt parmezánt, és lefedve állni hagytam 2 percig.

Valamikor a rizottókevergetés vége felé a jól lecsöpögtetett, istenien illatozó vargányát rádobtam egy kis felforrósított vajra, és megsütöttem. A sütögetés vége előtt egy picivel tettem rá egy gerezd felkarikázott fokhagymát, és amikor lehúztam a tűzről, még szórtam rá finom friss kakukkfüvet (amit épp most kaptam Micikétől), sót és borsot.


Amikor a rizottó elkészült, a sült gomba felét apróra vágtam és egy csokor nagyon apróra vágott petrezselymmel együtt jól elkevertem a rizottóban. Tálaláskor a kupac tetejére halmoztam a maradék sült gombát. Mmmmmm!


Jamie azt írja, hogy még tálalás előtt facsarjak rá egy jó adag citromlét, de én ezt kihagytam, mert úgy éreztem, hogy ez a csoda tovább már nem fokozható! Szerintem azért majd legközelebb kipróbálom citromlésen is :-)

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jézusom, ez isteni lehetett... Harmonizált a sültgomba íze is a dologhoz? (milyen volt az íze a gombának?)és az állaga, biztos nagyon jó volt, de jó lenne megkóstolni!!

csincsilla írta...

hűha! fantasztikusan néz ki! kérem a listára! (mondjuk, tudod, hogy nem nálam van a pincekulcs:)) ma fokhagymás-petrezselymes tésztát terveztem - gondolom, a levegőben lehet valami -, de azt hiszem, tészta sült gombával és petrezselyemmel lesz helyette :)

Andi írta...

Éva: A gomba íze és állaga tökéletes volt!
Csincsilla: És akkor a gyerekek mit fognak vacsorázni? :-)
Tudom kinél van a pincekulcs...! Remélem, előbb-utóbb olvassa az írásaimat az illető!

Andi írta...

Csincsilla, ha nem fényképezed le a fokhagymás-petrezselymes-sültgombás tésztádat, nagyon mérges leszek!

csincsilla írta...

igenis, értettem. rohanok a gépért.

Andi írta...

És a blogba is tedd fell lécci :-) Nem elég hogy lefényképezed!