Rántott csirkecomb

Mit is kívánhattam volna meg ezen a szép téli napon, amikor először havazott? Az egyik legtavaszibb ételt, a rántott csirkecombot petrezselymes krumplival és fejessalátával! Őrület!

Nekem erről a kajáról mindig a tavasz jut eszembe, talán ősi csirketartó gének dolgoznak bennem, talán csak van elég háttérinformációm ahhoz, hogy tudjam, a tyúkok télen nem tojnak, így hát nem is lehet kiscsirke, majd nagyobb csirke, amiből ilyen finom combokat lehetne rántani.

Nem tudok sok új információval szolgálni. Annyit esetleg, hogy mindig szobahőmérsékletű combokat sütök, hogy ne azzal menjen a drága idő a forró olajban, hogy átmelegszik csontig a hús. A másik pedig, hogy panírozás előtt sok-sok-sok helyen hústűvel megszurkálom (lehet késsel bevagdosni is), nem érdekel hogy kifolyik a finom húslé (egyébként nem folyik ki semmi), viszont a só is és a forró olaj is jól el tud jutni a csontig. A legjobban azt utálom, ha sótlan meg ha véres.

Na most nem tudom, látszik-e a képen, hogy ezek a csirkecombok tökéletesre sikerültek? Alig bírtam abbahagyni, de aztán fegyelmeztem magam és kettőt meghagytam holnapra ebédre. Mind a négyet meg tudtam volna enni!

Dzsozeftől szeretném megkérdezni, hogy az hogy lehet, hogy valaki nem tud rántott csirkecombot csinálni?

És akkor most Viki ajánlásával kezdjünk el ráhangolódni a karácsonyi ünnepekre ezen a szép téli napon! :-) (Végre minden munkát leadtam, én már kezdem is! Várom a Mikulás-partyt!)