Dupla-, sőt triplacsokis zabpelyhes keksz

Szokásos Stahl-féle csokis zabpelyhes kekszemet sütöttem, kis változtatással. A kis változtatáshoz az ötletet Ági adta egy alkalommal, amikor kertészeti blogjában kommentelve "beszélgettünk". Ha nem haragszik, most szóról szóra idézem, amit írt e süti kapcsán, mert mindig nagyon élvezem a stílusát, s ez az üzenet blogszerzőtársaimnak is szól: "... Igen, Andi, a zabpelyheset csináltam meg, de diódarabokkal dekoráltam (ki kell enni a fagyasztóból már a tavalyi diót), és az élvezet fokozása érdekében a tallérok alját áthúztam tejcsokival. Csak így kibírható a hétvégi meló... Most gondold el, vasárnap mindhárom szomszéd felől csak úgy felhőzik a marhahúsleves- és kirántotthús-, meg sütiillat... Én meg koplaljak, mint egy fakír? Ráadásul az egész kollektíva diétázik, nyakra-főre lúgosít, meg búzafűlevet, kefirgombát, bifiduszaktireguláriszt, izomépítő fehérjekoktélt meg hasonló borzalmakat töm egész nap. Csak én élek ilyen "közös konyha(kert)"-i kaján. Persze amikor meglátják a sütiket, ami reform: teljes kiőrlésű liszt, zabpehely stb... mindenki sütizni akar az egész héten betartott szigorú diéta helyett. Ahelyett, hogy elismernék emberi gyengeségeiket, benéznének a blogodba, és sütnének... :-)"


A receptet már mindenki ismeri, de kedvességből, hogy ne kelljen annyit kattintgatni, idemásolom. Ez alkalommal kihagytam belőle a kakaóport, hogy a szép világos sütiben jól látszódjanak vadiúj, menő, nem olvadós csokicseppjeim.

Hozzávalók:

- 15 dkg puha vaj
- 6 dkg barna cukor
- 6 dkg cukor
- 1 tojás
- 15 dkg zabpehely
- 10 dkg finomliszt
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 1/2 kávsékanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 10 dkg tej- vagy étcsokoládé apróra vágva. Lustáknak persze ugyanennyi nem olvadós csokicsepp.



Előmelegítettem a sütőt (ezt a csodamasinát!) 175 fokra, majd következett a tészta összeállítása: A vajat robotgéppel habosra kevertem a kétféle cukorral, majd hozzádolgoztam a tojást is. Amíg a robotgép dolgozott, összekevertem egy nagy tálban a lisztet, a zabpelyhet, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat. (Rendesen ilyenkor szoktam a kakaóport is hozzáadni.) Beleszórtam a csokicseppeket is és ezeket a száraz hozzávalókat jól összekevertem a tojásos-vajas masszával. Vizes kanállal diónyi adagokat tettem a sütőpapírral borított sütőlemezre, a kanál hátával kilapítottam mindet, majd 10-12 perc alatt megsütöttem.



Amíg az erkélyen hűltek a kekszek, a Csincsillától kapott csokibevonót gőz fölött felolvasztottam úgy, hogy egy eggyel nagyobb méretű lábosba vizet engedtem, éppen csak annyit, hogy az eggyel kisebb méretűnek ne lógjon bele a feneke, majd a vizet forrásban tartva a fölső láboskába szórtam a csokidarabokat és kevergetve folyékonyra melegítettem. Kávéskanálnyi olajat is adatam hozzá, majd minden egyes keksz alját vagy belemártottam a csokiba, vagy evőkanállal rákentem azt. A maradék olvadt csokival a kekszek tetejét becsíkoztam, ezáltal lett a sütim triplacsokis: egy kicsi csoki az alján, egy kicsi a tetején és egy kicsi belesütve.

Én még nem kóstoltam, majd holnap fogom tesztelni a kollégáimon! De már most látom, hogy Ági találmánya nagy siker lesz!