Kókuszos habcsók (Hédinek:))

Évek óta reménytelenül próbálkozom a habcsókkal. Főleg ilyenkor, karácsony tájékán. Van, amikor ehető, van, amikor ehetetlen, de mindig elviselhetetlenül ronda. Szóval nem csak Andi ragadott habverőt, én is sokat gondolkodtam. De nincs tuti receptem. Kipróbáltam már sokféle elkészítési módot, úgy látszik, másnak bárhogy csinálja, gyönyörű habcsókjai lesznek, hát, ez nekem nem megy. Fényévnyi távolságokra botorkálok a tökéletes habcsóktól. De ezentúl dokumentálom a próbálkozásaimat:)
Bár nagyon ízlett az Andi-féle mogyorós-csokis habcsók, ezeket a hozzávalókat túl drágának találtam a kuka számára, szóval maradtam a szimpla épp hogy egy kicsit kókuszos változatnál, azzal az elképzeléssel, hogy úgyis rengeteg a tojásfehérjém, ha ez sikerül, akkor összedobok egy másik, mogyorósított változatot is (de tegnap este két hatalmas pizza kapcsán kivégeztem a sütőmet, szóval egy darabig nem lesz gond, hogy mit süssek, először csak bűzölgött – műanyag –, aztán pukkant egy hatalmasat viszonylag nagy fényeffekttel:), és rögtön le is vágta a konyhai biztosítékot). Tehát mostanában nem dobok össze másik változatot.
A receptet Tündérnél találtam, nagyon ígéretesnek tűnt.

Hozzávalók:
- 4 tojásfehérje (pihentetett)
- 20 dkg kristálycukor
- egy marék kókuszreszelék

A tojásfehérjéket néhány napig hagyjuk békésen ácsorogni a hűtőben, majd a sütés napján vegyük elő, és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni. Kezdjük el felverni, és közben folyamatosan adagoljuk hozzá a kristálycukrot. Így a cukorral sokkal lassabban fog felverődni kemény habbá, de türelem, szép, fényes, tényleg kicsit nyúlós habot kapunk. A végén óvatosan hozzákevertem a kókuszreszeléket, nem túl sokat, hogy ne nagyon változtasson az állagon.
Utána habzsákba töltöttem, és szilikonlappal bélelt tepsikbe nyomtam. A sütésnél igyekeztem betartani a recept előírásait: 180 fokon 3-4 perc, 150 fokon 5 perc, 80-100 fokon amíg el nem készül (nekem ez olyan 15-20 perc volt még).
Volt már sokkal rosszabb is, de hát ez sem az igazi. Nyilván megbízhatatlan a sütőm (illetve volt). Mindenesetre nem lett rossz, ízre finom. De nem tetszik, hogy bebarnult, meg a fényképen is látszik, hogy itt-ott berepedezett. Az alakját viszonylag megtartotta. A kutatómunka folytatódik.

A bónuszkép: Norcika (Andival közös cicánk volt), pici, összedrótozott állapotában, illegális helyen tartózkodván. És azért pont itt, mert édességhez édességet, habkönnyűt, csinosat (picit töröttet:).