Császárzsemle

Folytatva Andi és Csincsilla kelt tésztás-péksütis bejegyzéseit, én is szeretném megmutatni legújabb büszkeségemet, a császárzsemlét. Amire egy-két hete még nem is voltam olyan nagyon büszke, mert az első adag nem sikerült túlzottan. Legalábbis nem így, mint a második:


A receptet Judittól kaptam, aki az egyik partner cégnél ügyfélreferensünk. Jó ideje ismertük már egymást, de csak telefonon és e-mailen keresztül és néhány hete eszébe jutott, hogy mi lenne, ha átjönne hozzánk a céghez hogy személyesen is megismerkedjünk? Természetesen nagyon örültem ötletének és ebből a hivatalos találkozásból született a császárzsemle receptje. Ugyanis az üzleten kívül még mindenféléről beszélgettünk, amíg nálunk volt, többek között a házi készítésű péksütikről is. Igaz, én nem nagyon tudtam hozzászólni a témához, hiszen kenyeret, péksüteményt nem szoktam készíteni, de azt hiszem, most fordulat állt be az életemben. :)

Judit nagyon kedves volt, néhány napon belül el is küldte a császárzsemle és a tejes kifli receptjét (én pedig cserébe neki a blogunk elérhetőségét :) ), és neki is álltam a sütésnek.

"Hozzávalók 14-16 darabhoz:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 1,5 dl tej, 1,5 dl víz
- 2 dkg puha vaj
- 2 kávéskanál só
- 1 evőkanál méz

A tejet és a vizet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a mézet és az élesztőt. A sót a liszttel elkeverjük, és az élesztős keverékkel tésztává gyúrjuk. Hozzácsipkedjük a puha vajat, és jól eldolgozzuk.
Langyos helyen jó fél óra alatt megkelesztjük, majd átgyúrjuk, és ismét kelesztjük 15-20 percig.

Deszkára borítva hosszú rudat formálunk belőle, és egyenlő (kb 5 dekás) darabokra vágjuk. A deszkára nyomva tenyerünkkel gömbölyítjük. Megkenjük tojással, szezámmagot szórunk rá (nekem a múltkor nem volt otthon csak zabpehely, azt szórtam rá), és két ellentétes irányban bevagdossuk a tetejét.

Ismét kelesztjük 15-20 percig, majd 170 fokos, gőzös sütőben aranybarnára sütjük."

A gőzös sütő kifejezést először nem nagyon értettem, de aztán eszembe jutott, hogy Bee-nél láttam, hogy amikor kenyeret süt, beállít a sütő aljába egy vízzel teli edényt, hogy a forró sütőben gőz keletkezzen.

A többszöri kelesztés Kriszti kolléganőmmel szemben engem nem ijesztett meg, hiszen a köztes időt nagyon jól ki tudom használni egyéb elfoglaltságaimra (pl. takarítás vagy a blog írása :) ).

Az első adag zsemle nem lett szép. Különböző nagyságúak lettek és a tetejét sem sikerült normálisan bevágnom, sütés után nem látszott rajta az a jellegzetes kereszt alakú vágás. Inkább egy hamburgerpuffancsra hasonlított. Juditnak mondtam is, hogy szívesen felteszem a blogra, de rá sem fog ismerni.

Én nem szórtam meg a tetejét semmivel. Viszont az íze és az állaga, az a nagyon puha, lágy tészta meggyőzött arról, hogy érdemes még egy próbát tennem.

Na és persze Bee, aki pont itt volt amikor elkészültem vele és azt mondta, olyan finom, hogy nem lehet abbahagyni. És Imi, aki kb. 3 naposan kóstolta meg a zsömlét és még úgy is nagyon jónak találta.

A második sütésre egy héttel később került sor és fogalmam sincs mit csináltam másképpen, de ez már pont olyan lett mint amire számítottam. El is fogyott az utolsó darabig! Langyosan, vajjal és házi lekvárral a legfinomabb.

A gyönyörű képekért köszönet Dávidnak, aki Bee-vel együtt itt volt a második adag elkészültekor és nálunk próbálta ki újonnan vásárolt Canon EOS40D típusú fényképezőgépét. :)

A képek alapján úgy gondolom látszik, hogy gyakorlott kézbe került a gép, hiszen Dávid egy esküvői fotós-videós csapat tagja.

A tulipánjaim is egészen máshogy néznek ki Dávid és az EOS40D szemével:

Boldog nyuszinapokat és további jó pihenést kívánok mindenkinek!