2010. április 11., vasárnap

Túrókifli


Mivel kedvenceim szinte egész hétvégére olvasnivaló nélkül hagytak, kénytelen voltam különböző blogokba belekattintani, s láttam ám csudákat! Hihetetlen mennyi kreatív, gyönyörű kézműves blog van a neten, kicsit irigykedve bámultam őket. Ezek között volt a szép nevű Szentimrey Réka gyönyörűséges blogjai, melyek közül a Réka konyháján találtam olyasmit, amit talán én is elő tudok állítani: a túrókiflit.


A túrókifli rettenetesen hasonlít Csincsilla túrós pogácsájára, készíthetnék ide egy frappáns kis összehasonlító táblázatot túrókifli és túrós pogácsa témakörben, de ezt az ötletet Csincsilla már elsütötte, ezért egyszerűen csak leírom, hogyan készültek ezek a finom kiflik.

Hozzávalók:

- 25 dkg vaj
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- 1 kiskanál porcukor
- csipet só
- lekvár

A lisztbe kevertem a cukrot és a sót, belekockáztam a hideg vajat, géppel morzsásítottam, végül hozzáadtam a túrót is. Cipót formáztam belőle, lisztezett konyhapulton fél centi vékonyra nyújtottam, s pihentetés nélkül háromszor összehajtogattam, nyújtottam, hajtogattam. stb. A harmadik hajtogatás után flopackba csomagoltam és betettem két órára a hűtőbe pihenni. Amikor kipihente magát, elővettem a tésztát, elfeleztem, és a fél bucikat nagyon vékonyra nyújtottam, pizzavágóval 8 háromszögre vágtam. Csincsilla finom sült szilvalekvárjából kanalaztam a háromszögek szélesebbik felére, feltekertem és kiflit formáztam belőle. A recept nem írja, de én tojással szépen minden kiflit lekentem. 225 fokon 15 perc alatt aranybarnára sütöttem, s még forrón vaníliás cukorba forgattam a megsült kifliket.


Szerintem a kiskanál porcukor kicsit kevés, én 1 evőkanállal tettem, de nem bántam volna, ha kicsit édesebb a tészta. Bár így is hihetetlenül finom, omlós tésztájú süti lett a végeredmény! Legközelebb azért vagy több cukrot teszek a tésztába, vagy a vaníliás cukorral még a sütés előtt megszórom a túrókifliket.


Az említett gyönyörű kreatív blogok, amiket nézegettem a hétvégén, előcsalogatták szépérzékemet és szép tavaszi ünnepi asztalt terítettem estére. Sokat gondolkodtam napközben, miért is nem varrok, hímezek vagy készítek bármi szépet, amihez mindig is volt kedvem? Pedig annyira érdekel a patchwork, a keresztszemes hímzés vagy gobelin, a gyöngyfűzés, és a többi kreatív tevékenység. Lehet, hogy beiratkozom valamilyen tanfolyamra... (A szép aranyesőt és a rózsaszín virágú ágacskát Zsuzsitól kaptam. Pont ilyen rózsaszín cserjét szeretnék ültetni még a kertbe, megpróbálom majd ezt a hajtást elültetni, hátha sikerül belőle növénykét nevelni.)


5 megjegyzés:

csincsilla írta...

igen, én is szoktam gondolkodni,hogy kéne már hasznosítani a kezeimet, annyi szép dolgot lehet csinálni, és azt legalább nem falják fel. lehet, hogy profilt kéne váltanunk.
a kifli pedig egyszerűen mennyei, nekem sosem jutott volna eszembe, hogy pont olyan, mint a túrós pogi (mert az egyik édes, a másik meg sós, nekem ez két állat), de tényleg, teljesen igazad van.

Bea írta...

Na és miért nem varrsz, hímzel, stb., Andi? Csak az időhiány az oka vagy bármi más?

Andi írta...

Hát, nem is tudom. A fejemben már írtam erről egy egész bejegyzést, de nem hiszem, hogy valóban megírom...

Azt hiszem, lustaság az oka, vagy ha mentegetni akarnám magam, akkor energiahiány.

csincsilla írta...

na megcsináltam. és isteni lett. a család háromnegyedének ízlett, a negyedik negyed még nem kóstolta, de szerintem neki is tetszeni fog:)
a liszt két ötödét (bocs) Ezékiel-lisztre cseréltem. nem hajtogattam, mert lusta voltam. és kinyújtva tettem el a hútőbe, mostanában így bánok el a vajas tésztákkal (és így nem egy jégtömböt kell egyengetni a nyújtásnál). és a csücskeit szénné égettem. nem volt olyan finom és szép, mint az Andié, de a miénk volt, és még így is jó volt:)

Andi írta...

Szerintem különben sokkal finomabb volt, mint az enyém, de ezen ne vitatkozzunk. Szerencsére el tudtam cserélni két kiflimet két kiflidre.

A csücskökkel az a helyzet, hogy feltekerés előtt kicsit ráhajtottam őket a lekvárkupacra, ezáltal kifliformájúbb lett a kifli, a lekvár nem folyhat ki, persze tudom, a sült szilvalekvár nem folyik ki, de akkor is, és ezért nem volt olyan csücsök nálam, ami megéghetett volna.

Ez az új módszer a hűtésre nekem is tetszik, és már írtad valahol, rémlett is, de aztán mégse így csináltam, túlságosan tele volt a hűtőm.