Citromos kalács, teljes kiőrlésű liszttel

Terápiás sütésre volt szükségem, egyébként is üres a fagyasztó (végre!), a reggeli házisütimhez pedig ragaszkodom, na meg mostanában citromban utazom, szóval rögtön rávetettem magamat erre a remek receptre. Nagyon közeli rokona az aranygaluskának, mondjuk, még akkor is, ha nem diózza össze az ember.
Nem mondanám, hogy szó szerint követtem, a saját, tojásmentes és némileg megreformált édes kelt tésztámat használtam hozzá, és tettem hozzá diót is (eredetileg egy bögre egész mákot akartam a tésztájába dagasztani, citromos-mákos, még a neve is milyen szép, de kifelejtettem:)), de a formázás és az ízesítés ötletét innen vettem. Mindenféleképpen érdemes megnézni az eredeti receptet, nagyon sok és jól követhető fázisfotó van hozzá (így azzal én már nem is bajlódtam).

Hozzávalók a tésztához:
- 3 és fél csésze liszt (most 2 csésze finomliszt és másfél csésze teljes kiőrlésű búzaliszt)
- kb. 3 dl folyadék (ez most 1 dl házi joghurt és 2 dl tej volt)
- 1 narancs és 1 citrom frissen préselt leve
- 25 gramm friss élesztő (most épp nem volt semmiféle kovászom)
- egy mokkáskanál só
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- kb. 3-4 dkg vaj
- valami édes (most egy evőkanál méz, egy evőkanál fruktóz és egy evőkanál barna cukor)


A fentieket a vaj kivételével beledobtam a kenyérsütőgép tartályába, és fényes tésztát dagasztattam vele (figyelni kell, és korrigálni liszttel vagy folyadékkal, szép, puha gombócot kell kapnunk). Félidőben hozzáadtam a vajat is. Hagytam a duplájára kelni .

Hozzávalók a citromos töltelékhez:
- 3 citrom reszelt héja
- 1 narancs reszelt héja
- 2 evőkanál barna cukor
- kb. 80 gramm olvasztott vaj
- három maréknyi durvára vágott dió (aprítógép!)

A reszelt citrushéjat meg a cukrot összekeverjük egy kis tálban. A vajat megolvasztjuk.

A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrtam, nagyon vékonyra (gyúrótáblaméret) kinyújtottam. Megkentem az olvasztott vajjal. A rövidebb oldalával párhuzamosan pizzavágóval felvágtam 6 darab 8-9 cm széles csíkra. Az első csíkot megszórtam a citrushéj-cukor keverékem hatodával, erre mehetett a dió hatoda. Ügyesen ráemeltem a következő csíkot (természetesen úgy, hogy a vajazott teteje felfelé essen). Ezt is megszórtam a következő hatodokkal, és így tovább. A végére volt egy hat csíknyi magas hosszú építményem, aminek a tetejét is megszórtam az utolsó hatoddal. Most ezt keresztben felszeleteltem kisebb téglalapokká, így kaptam tíz darab emeletes tornyocskát.
Két normál méretű szögletes formát kibéleltem sütőpapírral, és mindegyikbe beleállítottam egymás mellé öt-öt tornyocskát. Mehettek a 45 fokos sütőbe kelni.
Amikor már szépen felemelkedtek, akkor kivettem őket a sütőből, gondosan letakartam őket, még egy plusz könnyű plédet is kaptak a nyakukba, nehogy megfázzanak, és felforrósítottam a sütőmet 200 fokra. A forró sütőbe betoltam a kalácsokat, és öt perc múlva levettem a hőmérsékletet 180 fokra, és szép pirosra sütöttem őket (20-25 perc elég volt).

Közben összeállítottam a tetejére a mázat:
- 125 gramm krémsajt
- 1-2 evőkanál porcukor
- 1-2 evőkanál tej
- 1 nagy citrom leve

Ezeket egy kis tálban krémesre kevertem.

A kisült kalácsokat néhány perc pihenés után kiborítottam, és rácson langyosra hűtöttem (nem könnyű vele bánni, mert a hajtásoknál szeretne darabokra hullani:)). A langyos kalácsok tetején igazságosan elosztottam a krémsajtos-citromos krémet, aztán hagytam teljesen kihűlni őket.

Nagyon finom, foszlós, erősen addiktív.

És a napi cuki: Rebeka telefonnal lőtte, szóval a minőség nem az igazi. Az én édes kicsi cicám a postaládán ülve szemléli az utca forgatagát. Annyira jól áll neki, nem?