A paprikás krumpli legalább annyira megosztja az emberiséget (legalábbis errefelé), mint a lecsó. Ennek is ezerféle változata van, mindenki a sajátjára esküszik. Most az a változat következik, amit én a legjobban szeretek. Kíváncsian várom a többit is:) (Ámbár Andi is, én is úgy emlékszünk, hogy Andi már rakott fel egy versenyzőt, de szégyenszemre nem találjuk a saját blogunkon.)Szerintem a jó paprikás krumpli ott kezdődik, hogy nem olajjal készül, pláne nem olívával, hanem zsírral. Házi zsírral, mondjuk, mangalicával, de a libazsír sem rontja el. Rengeteg hagyma van benne, hogy jó sűrű legyen a szaftja. És nincs rajta tengernyi lé, semmi esetre sem indul el a leves felé. Van benne némi húsféle, valami jobbfajta kolbász, de nem túl sok, az is apróra vágva, ne vegye át teljesen az irányítást, alapvetően a krumpli ízét szeretnék érezni. Olyan, mint a töltött káposzta, frissen nem az igazi, melegítve a legfinomabb, ezért érdemes jó nagy adagot csinálni, néhány nap alatt úgyis el fog fogyni.
Hozzávalók ahhoz a jó nagy adaghoz:
- 2 kg krumpli (most sárga, és jó volt)
- fél kg vöröshagyma
- egy fél tenyérnyi mangalicaszalonna
- egy pár jó szárazkolbász
- 1 evőkanál pirospaprika
- kis darab zöldpaprika, paprikakrém, fél paradicsom, ilyesmi
- fél mokkáskanál őrölt kömény, késhegynyi római kömény, icipici erős paprika
- só, bors
A szalonnát kis kockákra vágom, egy nagy lábasban kiolvasztom, ropogós pirosra sütöm. Ha túl sok lenne a zsír, akkor kiveszek belőle. A hagymát meghámozom, kockákra vágom (nem kell túl apróra), és beleteszem a forró zsírba. Megsózom, öntök hozzá vagy fél decinyi vizet, és fedő alatt puhára, krémesre párolom. Közben felkarikázom a kolbászt, elég apró darabkákra, hozzáadom a hagymához, és kevergetve alaposan átpirítom (négy-öt perc is lehet). Most lehúzom a tűzről, és hozzáadom az őrölt pirospaprikát, alaposan elkeverem. Hozzáöntöm a meghámozott, felkockázott krumplit, némi vizet. Mehetnek a fűszerek, ízesítők, fedő alatt puhára párolom, vigyázni kell, hogy ne főjön szét a krumpli. Ha kész, akkor fedő nélkül hagyjuk állni legalább egy fél órát, sokkal finomabb lesz:) A fedőt azért kell levenni, hogy a krumpli már lehetőleg ne puhuljon tovább.
Kovászos uborkával az igazi, de tudunk kompromisszumot kötni, és azért csemege uborkával sem válik ehetetlenné.
Lassan itt az újkrumpliszezon, illetve már itt is van (tegnap már tele volt a piac újkrumplival, igaz, kissé borsos áron), főzhetünk tejfölös paprikás krumplit is.
5 megjegyzés:
Az enyém is pont így néz ki, ha jól sikerül! Imádom tejfölös ubisalival. Csakhogy én olajjal, méghozzá olívaolajjal csinálom, mint mindent, mert nincsen otthon zsír. Bocsánat! Ja és virslit is teszek bele a gyerek kedvéért (füstlit).
igen, lett volna rá fogadásom, már sajnálom, hogy nem írtam bele, csak már nem akarok annyit személyeskedni, hogy nálad olíva, virsli, és uborkasaláta:)egyébként nincs bocsánat:)
Én sem találom Andi paprikáskrumplis bejegyzését, pedig átnéztem a blogot oda-vissza :(
Érdekes, én csak frissen szeretem a paprikás krumplit, melegítve már nem annyira. Viszont én is a zsírra szavazok és csemegeubira. :)
Én is így, sűrűn szeretem, de még teszek bele házi csipetkét is:-)
Tündi
igen, csipetkével nagyon finom, de arra már ritkán marad energiám:) meg gerslivel is nagyon szeretem, de az meg ritkán van itthon, mert hajlamos a gyors kukacosodásra:)
Megjegyzés küldése