Foszlós perec

A napokban többször szembejött velem az a gondolat, hogy ha már állatokat eszünk és ezáltal kénytelenek vagyunk megölni néhányukat, tiszteljük meg annyival, hogy minden porcikájukat megesszük. Nekem ezt most százszázalékosan sikerült betartanom.



Volt ugyebár az a kacsa húsvétkor (meg egy plusz kacsafarhát). Mint említettem, a kacsa néhány részéből levest főztem, nagyobb részéből kacsapecsenye készült, a hájból töpörtyü és finom kacsazsír. (A csontok pedig Zokninál fognak kikötni, ha Segebaga tesókám végre rászánja magát, hogy elviszi neki a munkahelyi mélyhűtőből!) Régóta nem főzök már zsírral, a gyomrunk és az ízlelőbimbóink el is szoktak tőle sajnos, és gondolkodtam rajta, mi legyen a sorsa az illatos kacsasírnak? Ekkor találtam rá Ízbolygónál erre a perecreceptre. Éljen, kacsazsír kell bele!

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt

- 3 dl tej

- 1 teáskanál cukor (a tejbe)

- 25 g élesztő

- 1 evőkanál cukor

- 1 evőkanál só

- bő 2 evőkanál olvasztott kacsazsír

- 1 felvert tojás a kenéshez

A langyos cukros tejbe morzsoltam az élesztőt és amíg vártam, hogy felfusson, hogy hasznosan töltsem a várakozóidőt, a lisztet elkevertem az evőkanálnyi cukorral és az evőkanálnyi sóval. A kacsazsírt megolvasztottam, és a felfutott élesztővel együtt a liszthez adtam. Géppel nagyon alaposan megdagasztottam, letakartam, meleg helyen duplájára kelesztettem.

Amikor megkelt, kézzel még átgyúrtam, majd 16 egyforma részre vágtam a bucit. (Először feleztem, majd a feleket is feleztem, míg végül 16 darab 55 grammos golyócskát kaptam.) A részekből 1 centi átmérőjű és kábé 45 centi hosszú gilisztákat sodortam, végül perecet formáztam belőlük. Felvert tojással megkentem és 200 fokon 15 perc alatt szép pirosra sütöttem. (Na az ilyen recepteket szeretem nagyon, mert tényleg 200 fok és tényleg 15 perc kellett ahhoz, hogy jól megsüljön és szép piros legyen a perec. Nem kellett nézegetni, aggódni, tűpróbázni, csak annyi volt a dolgom, hogy beállítsam a hőfokot és a sütőórát, végül kivenni a kész pereceket.)

A kisülés után meg lehetne kenni sóval is. Az eredeti recept úgy írja, hogy "ez 2 ek lisztből, fél ek sóból és annyi vízből áll, hogy palacsintatészta állagú masszát kapjunk. Ha bőven megkentük a tetejét, még visszamegy 5 percre a már kikapcsolt, de még forró sütőbe." Nagyon sok dolgom volt, ezért én most nem vacakoltam a sózással.

Isteni finom perecek lettek, biztos, hogy megsütöm Kisnánára a barátaimnak! Ha nem is "kiállt", de kiált egy pohár finom hideg rozéért :-)), amit persze, hogy tudtam prezentálni, mert hoztam haza magamnak Villányból egy szép nagy üveggel.