Spenótos-sonkás spagetti

Annyira megtetszett múltkor Csincsilla spenótos tésztája, hogy abban a pillanatban, ahogy megláttam, eldöntöttem, én is csinálok olyant. Imi kicsit szabotálta a dolgot, mert azt mondta, hogy ő is enne spenótos tésztát, de lehetőleg paradicsom és tejszín nélkül elkészítve.  Elkezdtem keresgélni a neten, de szinte mindegyikben szerepelt a tejszín, mint hozzávaló.  Amikor közöltem Imivel,  hogy nem lesz tejszín nélküli spenótos tésztája, ő rávágta, hogy dehogynem,  és felsorolta azokat az összetevőket, amiket megálmodott hozzá. Ez lett a végeredmény:

Hozzávalók:

- friss spenótlevél

- sonka

- lilahagyma

- fokhagyma (sok)

- só, bors

- olaj

Húztam a számat, hogy ebben nem látok semmi fantáziát, biztos nem lesz finom, de úgy voltam vele, hogy Iminek megcsinálom ezt a változatot, magamnak meg kiveszek belőle egy adagot és felöntöm tejszínnel.

Egyébként ez egy tökéletes étel a maradék sonka hasznosítására. Most is ez történt. :)

Az olajon megpirítottam a kis kockákra vágott sonkát. Rádobtam a félkarikára vágott lilahagymát és a karikákra szeletelt fokhagymát. Fedő alatt pároltam-pirítottam 2-3 percig, majd hozzáadtam a csíkokra vágott, alaposan megmosott spenótlevelet is.  Sóztam-borsoztam, jól összekevertem és éppen csak addig főztem, amíg a spenót összeesett és egy kis levet eresztett.

Spagettivel tálaltam. Ezután megkóstoltam én is, hogy azt mondhassam Iminek, na látod, hogy hiányzik belőle a tejszín. De nem tudtam azt mondani, mert nagyon-nagyon finom volt így is. Sajttal és sajt nélkül is.   

És most azt írom, amit Csincsilla szokott: a képeket Imi készítette. :)

Nem véletlenül töltöttem fel magam spenóttal: kellett mára az energia, hiszen Imivel és Carlo Cazo-val (és még 30.000, más források szerint 35.000 emberrel együtt) részt vettem a 11. Critical Mass-en.  Tavaly ősszel ültem utoljára bringán, el is fáradtam rendesen.  :)

A rendezvény azzal kezdődött, hogy a Roosevelt téren várakozó tömeg azt az őrültet figyelte, aki a Lánchíd tetején, a feje fölé emelt biciklivel súlyzózott. :)

Gyülekező a Roosevelt téren, Carlóval és Imivel várjuk az indulást. 


A végállomás a városligeti nagyréten volt. 

Aranyos történet: tudni érdemes, hogy az idei Critical Mass útvonala a következő volt: 15:00-kor indult a Roosevelt térről, aztán  Lánchíd, Alagút, Attila utca, Krisztina krt., Erzsébet híd, Március 15. tér, Pesti alsó rakpart, Kossuth tér, Alkotmány utca, Szemere utca, Szent István krt., Teréz krt., Oktogon, Andrássy út, Városliget napozó rét.

Ahogy elindultunk a Lánchídon, egy idős néni, aki a gyalogosjárdán sétált, megkérdezte a tömegtől, hogy hova megy ez a rengeteg bringás. Többen válaszoltak neki, hogy a Városligetbe. Erre a néni elkezdett sopánkodni, hogy "Jaj, kedveskéim, hát akkor rossz irányba mennek, a Városliget arra van (és mutatott az Andrássy út felé)!"