Csincsilla-féle karácsonyi linzer

Rettenetesen kell sietnem ezzel a bejegyzéssel, mert versenyben vagyok Csincsillával, ugyanis azzal fenyegetett, hogy ezen a hétvégén ő is bemutatja ezt a sütit. Évek óta keresek ilyen sütikiszúró formákat (szaggatót stb-t), és most Csincsilla végre talált valahol és rendes volt tőle, vett nekem, amivel nagyon boldoggá tett. Eddig az ő készletét használtuk közösen, volt, hogy elosztottuk a formákat, volt, hogy az összeset megkaptam pár napra (ez is rendes volt tőle). Mert hát ugye nálam enélkül nincs Karácsony!
















A recept is Csincsillától származik, persze ezt is elég nehéz volt tőle megszerezni! Egyszer Karácsony előtt csinált egy csomó gyönyörű lekváros linzert, amit behozott pár napra a munkahelyi hűtőbe, mert (azt hiszem) nem merte otthon hagyni, nehogy elfogyjon. Ekkor láttam meg ezeket a szépségeket és azóta én is csinálok több tonnát minden Karácsonykor.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• néhány kanál hideg víz

A lisztet a cukorral elvegyítem, majd a vajjal morzsás tésztát keverek a robotgéppel. Beleteszem a tojásságrágát, valamint 2-3 evőkanál vizet és addig keverem, amíg összeáll. Folpackba csomagolva hűtőbe teszem fél órára, de akár egy napra is. Általában úgy szoktam csinálni, hogy egyik nap összegyúrom, másnap megsütöm a sütiket (170 fokon 7 perc).

Amikor minden süti kisült, az asztalra készítem a nyáron szorgalmasan eltett összes lekváromat (balról jobbra: bodza, őszibarack (Marcsitól), eper, szilva, sárgabarack) és elkezdem összeragasztgatni lekvárral a sütik alját és tetejét. Nagyon szeretem ezt csinálni, mert ilyenkor odakészítek magam mellé egy pohár bort is (ami a képen szándékosan nem látszik!), bekapcsolom a tévét vagy a rádiót és kikapcsolom a zavaró dolgokat. De mégis a legjobb, amikor tesóm és Mazsi is átjön és együtt, kalákában lekvározzuk a sütiket.

Annyira izgi, hogy lesz-e mindegyiknek párja! Ha véletlenül nem, akkor Toma gyorsan megeszi a pártalan szegénykéket, hogy ne idegeskedjek. Ugyanis mindig igyekszem kiszámolni, hogy ugyanannyi legyen mindegyikből. Sose sikerül :-). A végén porcukorral meg szoktam hinteni az összes sütit, de láthatóan ezt most elfelejtettem.

Tavaly ezt adtam néhány szerettemnek karácsonyra: Ikeában kapható kis kosárkába beleraktam annyit, amennyi belefért, celofánnal szépen becsomagoltam és a csomagot feldíszítettem. Szerintem örült neki mindenki!

Nagyon sokféleképpen lehet díszíteni ezt a sütit, néhányat tanultam már Csincsillától. Ezeket most nem mutatom be, mert gondolom Csincsilla bejegyzésében szebbnél szebb variációk fognak szerepelni. (Ha nem, akkor keresek a tavalyi sütikről fényképet.)