Fokhagymás-petrezselymes tészta

Valami teljesen egyszerű és nagyon gyors tésztát szerettem volna, aztán úgy megkívántam kedves blogszerzőtársam fantasztikus rizottóját, hogy nekem is muszáj volt egy kicsit begombásítani a művet, és ez egyáltalán nem vált a hátrányára.
Azzal kezdtem, hogy beáztattam egy jó nagy maroknyit abból a bizonyos fantasztikus tésai szárított vargányából. Kis vajon megpirítottam egy darabka apró kockára vágott füstölt szalonnát, közben elővettem a konyhai aprítót, és egy nagy fej hagymát finomra összevágtam benne. A szalonna után ment még néhány szelet füstölt sonka, szintén felkockázva, és amikor már minden húsféle szépen megpirult (nem kell neki sok idő), mehetett utána a hagyma. (Egy másik serpenyőbe áttettem egy evőkanálnyi a szalonnazsír/vaj keverékéből, ez majd jó lesz a gombához.)Megpucoltam vagy 8 nagy gerezd fokhagymát, ez is ment az aprítóba, ha már úgyis elővettem. Ezt csak nagyon rövid ideig pároltam együtt a többiekkel, közben mehetett az aprítóba két nagy csomag petrezselyemzöld is. Levettem a tűzről a lábast, és a forró cuccba még beledobtam a felaprított leveleket is, és jól összekevertem. Só nem kellett bele, elég sós volt a szalonna, bors mehetett.
A másik kis serpenyőmben felforrósítottam a zsiradékot, és a beáztatott, kicsavart és összevagdalt gombát kis só és bors társaságában megpirítottam, ez tényleg két perc volt csupán.
Közben úgy nagyjából megfőtt a tészta, belekevertem a fokhagymás-petrezselymes szószba. Mindenki a saját tányérján tehetett még rá, amit akart, gombát és márványsajtot. Nagyon-nagyon finom lett.

A bónuszképen látszik, hogy Kóficka angyali türelemmel viseli a túlcsorduló érzelmekkel teli, testmelegre vágyó kicsi foxink folyamatos magánlaksértését. (És szerintetek ki rágja cafatokká a kutyakosarakat? a) Zsuzsika b) Kóficka c) Tomcica. A helyes megfejtő alkalomadtán sütit kap ajándékba.)