Házi narancslikőr

Háááát, most már mondjuk ki bátran: közeledik a Karácsony, ezzel együtt az őrült készülődés időszaka. Ez nálam nem a boltok lerohanását jelenti (de persze azt is), hanem elsősorban a szorgalmas sütés-főzést, ajándékok és karácsonyi díszek készítését. Nagyon szeretem ezt az időszakot, segít ráhangolódni az ünnepekre, bár kicsit több szabadidővel sokkal kényelmesebben is el tudnám képzelni.

Ezt a narancslikőrt tavaly készítettem és látható, milyen sok van még belőle, ezért idén nem fogok csinálni. De a gyártási leírás persze megvan, úgyhogy most közzéteszem.

A Nők Lapjából vágtam ki, a receptet és rögtön meg is csináltam ezt az igazi női kontyalávalót. Azóta is, bár nem nagyon iszom belőle, mert nem a likőr a szakterületem, ha a konyhaszekrényben kutakodáskor a kezembe akad, mindig beleszimatolok, mert varázslatos narancsillat árad az üvegből.

Hozzávalók:

• 3 nagy narancs
• 5 dl 90°C-os alkohol
• 7,5 dl víz
• 350 g kristálycukor

A narancsokat forró folyó víz alatt a mosogatószeres szivacs dörzsi részével alaposan megsikáltam, krumplihámozóval vékonyan lehámoztam külső, sárga héjukat és csatos üvegbe szórtam. Ráöntöttem az alkoholt, légmentesen lezártam és négy napig érleltem hűtőszekrényben, néha-néha megrázogattam. Az ötdik napon 8-10 percig forraltam a vizet a cukorral, hagytam kihűlni, majd hozzáöntöttem a narancsos alkoholt (azonnal megzavarosodik, ez a természete!). Jól összekevertem, ebbe a szép palackba töltöttem és gondosan lezártam. Egy hét múlva fogyasztható, korlátlan ideig eláll.

Szerintem ha van olyan nőcis-likőrös ismerősünk, aki szereti az édes rövidet, boldoggá tehetjük vele, de sok-sok sütit vagy bonbont fel tud dobni isteni illatával, aromájával. Nem beszélve az alkoholtartalmáról, ami tavaly az egyik adag finom házi készítésű bonbonomat úgy elvarázsolta, hogy a Csincsillának kóstolóba hozott és a munkahelyen reggelire elfogyasztott 3 darabtól (fejenként 1 darabtól!!!) úgy becsiccsentettünk, hogy nem tudtuk abbahagyni a röhögést. (Jó volt, nem?) Kár, hogy olyan hamar elmúlt a hatása! :-)

Erről a gyönyörűséges üvegről, amiben házi narancslikőrömet tárolom, mindig egy kedves ismerősöm jut eszembe, aki már nincs közöttünk, és akinek a tettét - egyesekkel ellentétben - én soha nem fogom megérteni!