Töltött paprika

Emlékszem, a blog indulásának hetében főztem egy adag töltött paprikát, de nem tettem fel, mert annyira egyszerűnek ételnek találtam. Csincsilla figyelmeztetett is, hogy a blogot gyerekeinknek, unokahúgainknak és unokáinknak készítjük, ezért minden kaját szerepeltetni kell benne, ha lehet mindkettőnk változtatát, hogy ki tudják majd választani a nekik megfelelő receptet.

Ezt a töltött paprikát megint Anyucitól tanultam. Ő tudott ilyen 1-2 személyes recepteket adni, a szakácskönyvek akkora adagokat adnak meg, ami az én minicsaládomban sohasem fogyna el!

Hozzávalók: 2 db paprika, 30 deka darált hús, 1 zsemle (vagy 2-3 evőkanál rizs), 1 tojás, bors, só, őrölt kömény; 3 deci házi paradicsomlé, 1 szál újhagyma, 1-2 szál zeller, olaj, liszt, só, cukor.

A hozzávalókat leginkább a zeller és az újhagyma miatt fényképeztem le, mert nagyon meghatódtam megint a kofámtól, akitől vásárolni szoktam az újpesti piacon. Bár szerintem ő adja az áruját a legdrágábban az egész piacon, de én mégis hosszú évek óta tőle vásárolok ezt-azt. Most is, amikor összeszedtem a pultjáról amit akartam, betette zacsiba a két zelleremet, és amikor mondtam, hogy van kosaram, nem kell zacskó, azt válaszolta, hogy annyira zsenge, hogy inkább beteszi, nehogy összetörjön mire hazaérek vele. Igazán fantasztikus, hogy így "szereti" az áruját! Ilyenkor hajlok rá, hogy elhiggyem, ő termelte ezeket ... (pedig én elég gyanakvó vagyok!).

Ez a néni majdnem minden alkalommal megkérdezi tőlem, hogy "A kislányok jól vannak?" és én mindig azt válaszolom, hogy köszönöm, igen! Egyszer kijavítottam, hogy nekem egy nagy fiam van, nincsenek kislányaim, azt az iszonyú döbbenetet az arcán sosem fogom elfelejteni. Látszott, rettenetesen szégyelli magát, hogy rosszul tudott valamit rólam, a VEVŐJÉRŐL, de aztán szerencsére elfelejtette ezt az attrocitást és azóta is mindig kérdezi: "A kislányok jól vannak?" "Köszönöm, jóóól!" :-) Nem szeretek hazudni, de lássuk be, ebben az esetben muszáj, tehát azt terveztem, hogy ha egyszer majd kiderül mégis a néni előtt, hogy nincsenek kislányaim, azt fogom neki mondani, hogy azt hittem az ikertesómmal kever össze, ugyanis neki vannak kislányai és ő is ide jár vásárolni. Vagy ez is hazugság? :-)))

Szóval a darált húst alaposan elkevertem a fűszerekkel, a tojással és a tejbe áztatott, majd jól kinyomkodott zsemlével. Én így szeretem, de tesóm és Toma mindig reklamál miatta, úgyhogy legutóbb rizssel csináltam, hát nekem nem is ízlett. Aki szereti, beletöltheti a paprikákba, én csak külön gombóckákat szoktam csinálni, a paprikákat csak belefőzöm az íze miatt.

Kicsi olajon egy evőkanálnyi lisztet kevergettem, majd amikor zsemleszínű lett (már megint ezek a klasszikus kifejezések: zsemleszínű rántás, nem tudom mikor zsemleszínű, ugyanis zsemle van világos és sötét is!), szóval amikor zsemleszínű lett, felöntöttem egy kis hideg vízzel és a 3 deci házi paradicsomlémmel. Sót, cukrot tettem bele, ezek arányának a beállítása hosszabb ideig tart nálam, ming az egész kaja elkészítése! Amikor megfelelő lett az édesség és a sósság, a paradicsomlébe tettem a megtisztított újhagymát, zellert, paprikát és végül a kicsi húsgombócokat is. 30 percig főztem és kész! Krumplipürével szoktam tálalni, de most annyira éhes voltam, hogy elfelejtettem lefényképezni a tányéron.

Ahhoz, hogy egy háziasszony nyugodtan be tudjon vásárolni a piacon, legalább heti egy szabadnapra lenne szüksége, szombatonként ugyanis akkora a tömeg és annyival drágább minden, hogy az nem az igazi! Én imádom a piacot, most is gyönyörűséges volt, de csak elég ritkán tudom magam rábeszélni, hogy a szombat délelőttömet ott töltsem. Kérek heti egy szabadnapot, mondjuk a szerdát! (Ez lenne a piacnapom és a kenyérsütő napom; a patakban ruhát mosó naphoz egy másik szabadnap kéne, de azt harcolja ki a következő generáció...)