Imádom az újkrumplit. Minden formájában, de talán így a legjobban. Hidegen, melegen, bármennyit:)A krumplikat kicsit megmosom, és egy nagy tálban leöntöm annyi sós vízzel, hogy ellepje, és hagyom állni egy kicsit, állítólag így lehet a leggyorsabban lekaparni a héjukat (más módszert nem nagyon szoktam próbálni, szóval nincs ellenőrizve). Vacakolhatnék körömkefével is, de nekem ez a leggyorsabb, kis, erős pengéjű késsel. Egyébként is kellően meditatív tevékenység az ilyesmi. Aztán felkockázom a megpucolt krumplikat.
Egy vastagaljú lábasba beledobálom a kockákat egy fakanálnyi libazsír társaságában (biztos finom lehet olivaolajjal is, de az egy másik étel már). Megsózom, ráteszem a fedőt, és néha megkeverem. Kb. tíz perc alatt kész is van, nem kell alá víz, mert enged valamennyit magából, és a vége felé már szépen le is pirulgat az alja. Közben jó sok petrezselymet apróra vágok (minél több, annál jobb), ha van kedvem játszani, akkor egy kis részt hozzáteszek a vége felé a már majdnem kész krumplihoz, és azzal együtt kicsit még párolom. Ha kész, elzárom a gázt, és most keverem hozzá a petrezselyem nagy részét, ezzel már nem főzöm, csak alaposan, de azért óvatosan összekeverem.
2 megjegyzés:
Jaj de jó!! Én is imádom, és múlt héten készítettem! IMÁDOM, hogy édeskés és sós egyszerre és a petrezselyem is olyan üdítő rajta!! (gyerekkoromban keresztanyám sóval dörgölte le a lehámló héjat és utána főzte meg. Franciaországban egyáltalán NEM pucolták meg az újkrumplit, mondván, hogy ott van a vitamin benne!! (anna persze nem annyira frankomán!!)
Éva, szerintem keresztapa dörgölte sóval, most is látom a nagy kezeit, ahogy gyömöszöli a sós nyers újrkumplikat a vájlingban!
Hát én még nem főztem újkrumplit, mert nekem még nem telik rá, de persze a gazdagoknak...
Megjegyzés küldése