2009. május 5., kedd

Rebarbarás crisp


Két fontos indokom is volt, hogy villámgyorsan megsüssem ezt a sütit: egyrészt megkaptam ajándékba Dorie Greenspan Baking című nélkülözhetetlen alapművét (hurrá, hurrá, hurrá), másrészt Tésán leszüreteltem az első csokor rebarbarát (tehát az idei termés felét), és gyorsan fel kellett használni. Szerintem ennél jobban nem is végezhette volna.
Dorie Greenspan azt írja, hogy ezeket a sütiket ajánlja mindig a kezdőknek, mert gyakorlatilag elronthatatlanok, bármiből bármilyen bármiben csak finom lehet. És ez így van. (:))
Két receptet kombináltam össze, a cseresznyés-rebarbarás cobblerből kölcsönöztem a tölteléket (kicsit persze átdolgozva), a tésztát pedig az epres-rebarbarás crispből.

Tészta:
- 3/4 csésze liszt (nálam fele finomliszt, fele teljes kiőrlésű liszt volt)
- 1/2 csésze barna cukor (legközelebb elég lesz 1/4 is)
- 1/2 csésze zabpehely
- 1/2 csésze kókuszreszelék
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál őrölt gyömbér
- 113 gramm hideg vaj, felkockázva

Késes robotgépbe bele kell dobálni az alkatrészeket, és addig nyomkodni, amíg nagyobb morzsákká összeáll (max. egy perc). Utána egy deszkára kiborítva gyorsan össze lehetett nyomkodni csinos tésztává. Mehetett is a hűtőbe, amíg elkészült a töltelék.

Töltelék:
- 300 gramm rebarbara, meghámozva, feldarabolva
- 250 gramm kimagozott cseresznye és meggy
- 250 gramm szeder
- fél csésze cukor
- 1 evőkanál kukoricaliszt

(Az eredeti receptben csak cseresznye és rebarbara van, valamint egy teáskanál őrölt gyömbér, de én ez utóbbit a sokféle gyümölcs miatt kihagytam.)
A fenti hozzávalókat egy nagy tálban összekevertem egymással. Kivajaztam egy tűzálló mélyebb tálat, és az aljára simítottam a keveréket.
Elővettem a hűtőből a tésztát, és hogy ne kelljen külön bajlódni a tésztanyújtással, kisebb gombóckákat szaggattam belőle, és azokkal fedtem le a gyümölcskeveréket (nem kell túl szorosan, nem baj, ha itt-ott kicsit lyukas marad, jól áll neki). Mehetett is a 190 fokra előmelegített sütőbe. Kb. fél óra kell neki, de látszik rajta, hogy kész van, mert szép aranybarna lesz a teteje, alulról meg bugyog ki a szép piros gyümölcslé.
Langyosan a legfinomabb, édesítetlen tejszínhabbal vagy vaníliafagyival.

Együtt lenni jó.


8 megjegyzés:

segebaga írta...

Bittos nagyon finom lett :)Ez az összhang bámulatos, tündéri ez a két kis szaros, meg tudnám őket nyomorgatni :)

Andi írta...

Egy ideig eltartott, mire rájöttem, mit kell nézni (az alsó képen), vagyis kiket! Aztán megláttam!

Marha jól néz ki ez a süti és jól hangzik, és tényleg nem tűnik bonyolultnak, biztos meg fogom csinálni! Eperrel és cseresznyével érdekel, a rebarbara emlékeim szerint nagyon savanyú :-)

Andi írta...

És hát nem tudom, biztos szülinapod van, hogy ilyen jó könyvet kaptál, tehát boldog szülinapot! :-)))

Andi írta...

Segebaga, biztos, hogy csak kettő (mármint a kis szaros)?

segebaga írta...

A képen kettő, de tudjuk, hogy több kis szaros is van :):)

Hedvig írta...

Hogy került a kertetekbe a rebarbara? Nálunk még a környéken is ritkaság.

Hedvig írta...

Hogy került a kertetekbe a rebarbara? Nálunk még a környéken is ritkaság.

csincsilla írta...

több éve elültettem egy zacskónyi magot. maradt is néhány bokor, amit nem sikerült gyomlálás és fűnyírás címén kipusztítanom. mindig tervezem, hogy itt-ott, árnyékos zugokban elszórok még néhány zacskónyi magot, de mindig elfelejtem.