Házi levelestészta

Amióta kedvenc mélyhűtött leveles tésztámat kivonták a forgalomból, azóta készülök rá, hogy megpróbálom itthon, saját kezűleg előállítani, mert az abból készült finomságokat azért szeretem. És bár ma, szilveszter éjszaka nem leszek itthon, mégis főznöm kellett Tomának és Vivinek, akik itthon fognak bulizni. Úgy döntöttem, a már többször kipróbált virslivel töltött leveles tésztát és Stahl-féle finom lekváros papucsot hagyom nekik itthon.

A receptet kerestem itt a blogon is, mert emlékszem rá, hogy Csincsilla már feltette, de mivel nem találtam, az interneten kutattam egy percig, s szinte elsők között ezt az egyszerű hajtogatott vajas leveles tészta receptet találtam, amit ma kipróbáltam.

Hozzávalók:

- 30+10 dkg liszt


- 25 dkg + 2-3 diónyi vaj


- 1 tojássárgája


- 2 dkg élesztő


- 2 dl tej


- 1 evőkanál cukor


- csipet só

Először a langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Amíg arra vártam, hogy az élesztő felfusson, robotgépemmel összekevertem a 30 dkg lisztet a sóval és a 2-3 diónyi vajjal. Mire valamennyire morzsás-szemcsés lett, az élesztő is megindult, ezért gyorsan beleöntöttem a keverőtálba a tejjel együtt, és hozzáadtam a tojás sárgáját. (A fehérjét félretettem későbbre.) Pillanatok alatt összeállt, s finom, lágy, kellemes tapintású, csodás illatú tészta lett belőle. Gyorsan aprítógéppel morzsásítottam a 10 deka lisztet a 25 deka vajjal, hát elég nagy morzsák lettek belőle, de nem volt időm tovább vacakolni vele.

Az összeállt tésztát lisztezett pultra borítottam (egy képpel fentebb!), sodrófával kinyújtottam amennyire csak bírtam. A tésztalapot gondolatban három egyenlő vízszintes sávra osztottam, a középsőre rászórtam a morzsás vaj felét, a fölső harmadot ráhajtottam erre a középső sávra.

Erre szórtam a morzsás vaj másik felét és az alsó harmadot az egészre ráhajtottam. Nagyon jól viselkedett a tésztám, könnyű volt vele dolgozni! :-)

Végül jobbról és balról is középre hajtottam egy-egy harmad tésztadarabot. Az így kapott csigát, vagy 6-ost, vagy nevezzük bárminek, folpackba csomagoltam és betettem 30 percre a hűtőbe. A félóra letelte után kinyújtottam a tésztát, újra összehajtogattam az előbb leírt módon, folpackba tettem, s mehetett vissza a hűtőbe. Ezt megismételtem még kétszer. A 30 perces várakozási időket is jól ki lehet használni akár dolgosan, akár lustálkodva olvasósan, telefonálgatósan.

Az utolsó hűtés után a tésztát elfeleztem, egyik felét nagyon-nagyon vékony téglalappá nyújtottam, derelyevágóval kisebb téglalapokra daraboltam és a kis téglalapokat a szokásos módon megkentem ketchuppal, mustárral, ráhelyeztem egy virslit, két végét behajtottam és szépen rátekertem a virslire a tésztát.

A tojásfehérjét villával kicsit felvertem, s minden egyes rudacskát megkentem vele. 180-200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg szépen megpirult.

Ezt én nem kóstoltam, de annyit éreztem, hogy a tészta légiesen könnyű lett, remélem ízleni fog a fiataloknak!

Tésztám másik fele ez idő alatt a hűtőben várakozott, de most eljött az ő ideje is. Ugyanúgy, mint előbb, nagyon vékonyra nyújtottam, persze próbáltam 50 x 20 cm-esre, hogy szép 10 x 10 cm-es kockákat tudjak vágni, de nem sikerült. Semmi baj, a kicsi téglalapok szélét 1 cm-es sávban tojásfehérjével kentem le, a közepükre halmoztam Csincsilla isteni sült szilvalekvárját, egy picike vajat morzsoltam rájuk és egy-egy szemközti csücsköt egymásra hajtottam.

Minden papucsot megkentem a maradék kissé felvert tojásfehérjével, s 200 fokos sütőben ezeket is szép pirosra sütöttem. Még forrón jó alaposan megszórtam fahéjas porcukorral.

Na ezt persze már megkóstoltam, sőt alig bírtam megvárni, hogy ehetőre hűljön. Anniyra finom lett, hogy nem találok rá szavakat!

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! (Hukk) :-)