Narancsos répasaláta

A napokban nézegettem a kedvencekbe elmentett recepteket, oldalakat, és menthetetlenül kitöröltem mindent, amire már nem lesz szükségem, mert egy elég hosszú listát sikerült összegyűjtenem az idők folyamán, amiket olvasni vagy elkészíteni szeretnék. A sok fölösleges vagy elolvasott érdekesség, vagy már elkészített és a blogban is szerepeltetett recept között azért volt néhány, amit még mindig izgalmasnak találtam, köztük ez a narancsos répasaláta Le Big Mac-től. Úgyis kacsasütésre készültem, a narancs és a kacsa pedig klasszikus párosítás.

Bár én még sosem sütöttem narancsos kacsát, egyszerűen csak azért, mert nem bírom megunni a saját egyszerű kacsasültemet: rengeteg só, bors a bőrére, hagyma, citrom, fokhagyma és szintén só-bors páros a hasába. Isteni!

A menüsor vendégváró falatkákkal kezdődött, ami azért adódott, mert nemcsak kacsát sütöttem, hanem kacsafarhátból és a tegnapi kapirgálós csirke levesbe szánt alkatrészeiből kacsalevest is főztem, sőt a kacsahájból és csirkehájból még kacsazsírt is sütöttem. A zsírt viszont nemcsak a hájból, hanem a leves tetejének folyamatos zsírtalanításából is nyertem, ezek együttesében, a finom fűszeres kacsacsirkezsírban sütöttem meg a tegnapi csirke hasában talált egy darab csirkemájat.

Na szóval a vendégváró falatkák - mint a képen is látható - két-két karikára vágott és sütőben megpirított magos kifli tetején művészien elhelyezett egy falatka töpörtyű pici kocka uborkával és egy falatka sült csirkemáj pici kocka paradicsommal volt. Díszítésnek egy szép szál petrezselymet helyeztem el a tányéron. Szerintem baromi menő! A vendégváró falatkákhoz az ötletet Mazsitól tanultam, nem hiába látogattam én azokat a felejthetetlen bemutató órákat a sulijában! Ezután következhetett a finom erős kacsaleves. Elég jól sikerült, na.

A sült kacsához négyféle salátát készítettem: először is természetesen volt egy szép adag tejfölös uborkasaláta, ez elmaradhatatlan kelléke nálunk minden ünnepi ebédnek. Emelett szerepeltettem egy finom görögsalátát márványsajttal, valamint egy Nigellától ellesett petrezselyemsalátát, ami abból áll, hogy a petrezselymet meg kell mosni és citromlével megöntözni. Hiába kerestem, nem találtam az eredeti receptet, úgy emlékszem, kellett volna még valami rá. Amúgy ez a saláta nem volt finom, mert a petrezselyem maga keserű volt.

És máris eljutottam a narancsos répasaláta receptjéhez:

Három szép szál sárgarépát meghámoztam, nagylyukú sajtreszelőn lereszeltem. Másfél narancsot cikkekre szedtem, amennyire tudtam a hártyáktól megszabadítottam és feldaraboltam, majd a répához adtam. A maradék fél narancs levét rányomtam a salátára. Egy negyed fej vöröshagymát hajszálvékony szeletekre vágtam, majd egészen apró kockákra, Csincsillától tanult módszerrel kicsit besóztam és hagytam, hogy elveszítse az erejét. Ezután ezt is a salátához adtam. Jól behűtöttem és a ropogós kacsához tálaltam.


Nem kell hozzá semmi más, csak répa, narancs és hagyma. Elronthatlan. És bár elsőre elég furcsának találtuk, igen hamar megszerettette magát ez a finom saláta.