2008. szeptember 9., kedd

Almapaprika


Nna, akkor egy rövid bejegyzés, mert az előző túl hosszúra sikerült és vannak, akik elfáradnak ennyi olvasástól.

Minden évben szoktam almapaprikát eltenni, tesómmal nagyon szeretjük. Valahol olvastam, hogy az erős íztől függővé lehet válni, nahát mi teljesen függők lettünk.

Nagyon egyszerű az eltevése, Babucs Évitől tanultam. Veszek a boltban savanyúságeltevőt, a csomagoláson leírt módon elkészítem, a megfelelő mennyiségű ecettel savanyítom és a szépen megmosott és tiszta üvegekbe gyömöszölt paprikákra öntöm. Egy hónap múlva fogyasztható.

(A képen a középső üvegben elöl látható a tésai kispatiszonom.)




5 megjegyzés:

tata írta...

az eltevő nevét ne is említsd! :)

Andi írta...

Jaj, dehogy!

Andi írta...

Amúgy is többféle márkájú kapható, mindenki a saját ízlése szerintit veheti.

Éva írta...

Az erősről jut eszembe, hogy Dezsőék is fűggők lettek, folyton a csípős dolgokra hajtanak (csili, erős-pista stb) és miközben szenvednek tőle valahogy élvezik. Gyerekkorunkban dicsőségnek számított, hogy megettem a rózsikaféle erős lecsót... micsoda érdem, mi??
Eltettem egy kisadag koviubit, a leírás szerint (fura íze lett)((a fokhagymát kihagytam))

csincsilla írta...

Gyönyörűek!!!