Belvárosi séta

Ma szabadnapot vettem ki a befőzésből és unokatesómmal elmentünk a belvárosba sétálni. Néhány érdekes és szép helyet akart nekem megmutatni, sőt ígéretet kaptunk egy finom ingyenkávéra, amit sikerült is "behajtani".

A Deák téren találkoztunk és elmentünk a Vörösmarty térre, hogy megnézzünk egy szép giccsboltot. Nagyon különleges árukészlete volt, de mégis a legkülönlegesebb az iszonyúan dagadt, soha nem mosolygó, foghegyről válaszoló eladónő volt.

Sokan eszembe jutottatok, szinte mindenkinek tudtam volna ott ajándékot venni. Ezt a szép ruhát, ami a kirakatban volt, például jól el tudnám képzelni tesómon, vagy Marcsin (lehet, hogy megveszem mégis magamnak, hogy fel tudjam venni akkor, amikor majd munkaruhának kötelező lesz a miniszoknya meg a sort):

És ezt a röfis locsolókannát szívesen megvettem volna Csincsillának, a virágcsokrot pedig Micike esküvőjére képzelem el :-)
















Ilyen szép ajtódíszek is voltak, bármelyikünk ajtaján jól mutatna, de leginkább Sebénél és Csincsillánál látnám szívesen, mert onnan nem tudják lelopni az ajtóról egyrészt azért, mert kertes házban laknak, másrészt pedig a vad házőrző kutyusok miatt.
















További gyönyörű ajtódíszek és a sok-sok csodálatos békakirályfi:
















A boltból kilépve visszasétáltunk a Deák térre, onnan a Király utcába, hogy megkeressük a Király utcát a Dob utcával összekötő épületegyüttest, a Gozsdu udvart. Ez a több, mint százéves, lakásokból és üzlethelyiségekből álló épületegyüttes három vagy négy belső udvarral, most lett gyönyörűen felújítva. Éva mindenképpen látni akarta. A táblát azért fényképeztük le, mert a második bekezdés románul van, a harmadik pedig magyarul, de olyan vicces hibák vannak benne, hogy nyilvánvaló, nem magyar ember fordította. Felnagyítva a képet jól látszik a szöveg, aki tudja, ellenőrizze :-)































A csodálatosan felújított épületegyüttes megtekintésén kívül volt még egy nyomós ok, amiért eljöttünk ide, mégpedig ettől a szép fiútól meghívás egy finom kávéra, amiből ez a gyönyörű és nagyon finom, pont jó meleg, pont jó édes (stb.) melanzs lett. Alul a csodás, aranyszínű méz, fölötte a finoman felhabosított meleg tej, rajta a kávé és legfölül a tejhab ... mennyei volt!















Ezután a kis pihenő után folytattuk utunkat, az Astoriánál megkerestük a Magyar utcában a török hentest, amiről más gasztroblogokban olvastam, hogy Budapesten az egyetlen ajánlott hentes. Innen továbbsétáltunk a Kálvin tér felé, majd a Ráday utcában kötöttünk ki, ahol sok különleges helyet láttunk/látogattunk meg.















A Rádayn felsétáltunt egészen a Petőfi-hídig, felszálltunk a 2-es villamsora és elzötyögtünk vele a Soroksári útra. Itt várt minket Éva finom ebédje, a Pécsen termett isteni zöldségekből készült zöldbableves és tökfőzelék (virslivel):















Természetesen desszert is volt, Évánál az mindig van, mégpedig savanykás nektarin betakarva puha, édes babapiskótával és mindezek tetején tejszínes joghurt. Nagyon finom ebéd volt! És milyen jó volt, hogy Éva ilyen előrelátó volt: hulla fáradtan és éhesen érkeztünk meg hozzá hosszú sétánkból.