2008. szeptember 19., péntek

Mustáros, fokhagymás tejfölben főtt karaj


Már hetek óta készülök erre a vacsira, de mindig megakadályozott valami: hol a befőzés, hol Toma szülinapi bulija, hol meg hosszú hétvégém Kisnánán, a héten pedig a sok-sok munka. De ma este végre kipróbáltam.


A receptet itt találtam, és amióta olvastam, hosszan érlelődött bennem, egy elképzelés... A bejegyzés, a fénykép és a kommentek alapján elképzeltem egy különlegesen finom ételt, de sajnos csalódnom kellett. A gyerekeknek viszont nagyon ízlett, főleg Kamillának. Toma is lelkesedett érte egy darabig, de aztán kérte, hogy a szószt kecsöpözzem meg neki (én ajánlottam fel), majd a negyedét még így is ott hagyta. Lehet, hogy én vettem el a kedvét?

Mindenesetre a hozzávalók:

  • 3 szelet karaj
  • liszt
  • 0,5 l tejföl
  • 3 evőkanál mustár
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors, olaj
  • 1 evőkanál cukor

A hússzeleteket kikopfoltam, és picit besóztam. Beliszteztem mindkét oldalukat, majd forró olajon pirosra sütöttem. Ráöntöttem a mustárral elkevert tejfölt, belehajítottam a reszelt fokhagymát, sóztam, borsoztam és lassú tűzön, fedő alatt addig főztem, amíg a hús meg nem főtt. Ez kábé háromnegyed óra volt nekem. Közben folyamatosan kóstolgattam és sóztam és borsoztam, talán ez nem tett jót a gyomromnak, kicsit túlságosan is mustáros ez a kaja. Pedig én már csökkentett mustáradaggal készítettem, mert Bori mindig leszid, hogy ne vegyem szó szerint a recepteket és legalább első alkalommal kevesebb fűszert használjak, mint amit előírnak, mert nem fogom tudni megenni az új kajákat. Mindig igaza is van ebben!

Amikor úgy döntöttem, hogy a hús elkészült, egy evőkanál cukrot szórtam a szószba. Ettől az egész étel íze 180 fokos fordulatot vett, rá se lehetett ismerni, csak sajnos addigra már a gyomrom kikészült a mustáros tejföl kóstolgatásától. Azt hiszem, valahol mélyen kapisgálom ám, hogy mit dicsértek annyira ezen az ételen abban a blogban, ez most még sem volt nyerő.


És hogy miért mutattam be mégis ezt a kaját nektek? A fantasztikus szélesmetélt miatt, amit a Lidlben vettem pár hete. Az íze, az állaga, a kinézete tökéletes volt. Holnap rohanok is vissza, hátha még lehet kapni, ugyanis ez egy külön polcon található az olasz részlegen, remélem, még nem számolták fel!

14 megjegyzés:

Andi írta...

De felszámolták :'-(((

Névtelen írta...

vígaszként kapsz csilipaprika bokrot!!!!!!:))

Névtelen írta...

Szemetek!!! Pedig még reklámozod is őket.

Andi írta...

Éjjen a csilipaprika!! Már alig várom hogy láthassam! Holnap este várlak benneteket húslevessel :-)

Andi írta...

Segebaga, köszi az együttérzést, tudtam, hogy számíthatok rád, mint mindig mindenben! :-) (Zokninak csomagoltam egy kis karajt tésztával.)

Névtelen írta...

Csak úgy pörögnek a számlálón a plusszok :)Vaúúúúú

Névtelen írta...

Vaúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú, nyal-nyal !!!

csincsilla írta...

Szerintem front volt, mert én is pont ezt akartam főzni a hétvégén! Illetve főztem is valamit, ami nagyon hasonlított hozzá, az ihletet nekem is a Fűszer és lélek adta, de aztán persze félig elfelejtettem, és eszem ágában sem volt kinyitni a gépet egy recept kedvéért, szóval valami hasonló dolgot gyártottam, amit nem rontottam el 3 evőkanál mustárral, mert ugye nem emlékeztem már szinte semmire, főleg nem ilyen sok mustárra, és nagyon fincsi lett a végeredmény, és mindenkinek nagyon ízlett is. És mivel brutál nagy adag készült, még van is belőle. Csak a körete nem ilyen fantasztikus :( És nem fényképeztem le :(

Andi írta...

Én persze kinyitottam a gépet egy recept kedvéért, úgyhogy sikerült is elrontani. A tied hogy készült?
És miért nem fényképezted le? Csak én dolgozom?

csincsilla írta...

Volt otthon egy kiló combszelet, nagyon cuki, tök sovány, és azokat vaj+olaj keverékén átsütöttem egy picit, utána ugyanabban a serpenyőbenm pároltam hagymát, talán még fokhagymát is utánadobáltam, visszapakoltam a húsokat, és pici fehérborral puhára pároltam, nálam is kb. háromnegyed óra volt. Közben tettem hozzá borsot, pici :) mustárt, só már ment a hagymára. Amikor kész lett, összeturmixoltam - a husikat előtte kiemeltem -, és felturbóztam egy tonna tejföllel. És azért nem fényképeztem, mert mindig csak sötétben találkoztam vele, és utálok sötétben fényképezni, mert akkor még rondábbak a képek, mint egyébként. De te annyira ügyesen csinálod, hogy lám, kár lett volna nekem ennyit dolgozni, hiszen pont úgy nézett ki, mint a tiéd, és végül is nálunk is lehetett volna lidles tészta, nem?

Andi írta...

Ezért baj, hogy nem dolgozol, mert hülye receptekből kell dolgoznom! Ha ezt hamarabb látom, biztosan inkább ezt csinálom meg!

Andi írta...

Egyébként épp tegnap mondtam Tomának, hogy az elrontott kajáimról is olyan képeket tud csinálni, mintha valami embertelenül finom valami lenne! :-) Azt mondta, bárkinek bérfényképez szívesen 1.500 Ft/alkalom

csincsilla írta...

tök olcsón csinálja. pomázra is kiszáll ennyiért?

Andi írta...

Megkérdeztem, és azt mondta, mivel nincsen még gépjárműve :-) [ez a célzás különben nekem szól], ha viszik-hozzák, akkor igen. :-)
Most újraolvastam itt a kommentekben a te receptedet és annyira jellemző! egy tonna tejföl... de én már tudom, hogy az kábé két nagy pohárt jelenthet... :-) nagyon precíz leírás, meg fogom csinálni, ha majd elmúlik a mustárundorom.