2008. szeptember 11., csütörtök

Az én kamrám 3.

Befejeztem erre az évre a befőzést, mindent a helyére tettem, végre indulhatok Kisnánára!

Helyére kerültek az emlékezetes tésai kirándulás körtéiből készült szépséges befőttek. Nagyon várom már, hogy kibontsak egyet, mert életemben először tettem el körtét. Már el is képzeltem milyen íze lehet: finom édes, illatos, a nyál össze is futott a számban.


Végre kivettem az ágyneműtartóból a pár üveg bodzalekváromat és a két üvegecske sült szilvalekvárt. Ezekre is nagyon vágyakozom, mert először laknak ilyenek a kamrapolcomon. Ha bejön a hideg, latyakos, csúnya tél, csak kinyitom egyik finomságomat és illatával majd visszatérnek a szép nyári emlékek, amikor szedtük a gyümölcsöt Csincsillával (és kalandos utunk Tomacicával)!


A paradicsomok még nincsenek itt teljes létszámban, néhányan még finoman melegítik egymást a dunsztban. Azért eléggé megtelt már ez a polc is, úgyhogy meg tudom mutatni őket is.

A képen elöl, középen van egy szép díszes üveg, ennek is megvan a maga története. Ahányszor az üvegre nézek, mindig eszembe fog jutni az a fantasztikus este, amikor Toma először jött el a Jazz Gardenbe, hogy megnézze a nagyszerű KEP RBB együttest, elsősorban persze a híres gitárost. A klubban épp az egyik sörgyárnak volt egy játéka, miszerint ha veszünk egy üveg sört, megforgathatjuk a szerencsekereket, és a szerencsésebbek akár egy pendrájvot is nyerhetnek. Mivel Toma vágyakozott egy ilyen pendrájvra, mert még nem volt ilyenünk, tesóm vett egy üveg sört, majd lazán megforgatta a szerencsekereket és láss csodát! elhozta a főnyereményt, az amsteles pendrájvot. Nagyon menő volt! (Én is majd mindig ilyen tutira szeretnék menni ha szerencsejátékkal kezdek foglalkozni! :-))

Legutoljára készült el a nélkülözhetetlen, minden évben sorra kerülő almapaprika és az idén először készített Erzsike-féle uborka. Itt is jól látszik, a szélesen mosolygó tésai kispatiszonom, ami együtt savanyodik és erősödik mostantól a paprikákkal. Remélem, finom lesz!


Azt viszont szeretném elfelejteni, mennyire ideges lettem tegnap éjfélkor, amikor kiderült, hogy még egy liter savanyúlét kell készítenem az ubikra, mert nem lett elég. Hogy akkor mennyire elegem lett! Amíg forraltam a vizet, gyorsan minden elöl található üres üveget begyömöszöltem a szekrénybe jó hátra, hogy még véletlenül se késztessen arra a továbbiakban, hogy újabb adag zöldséget/gyümölcsöt vegyek eltevésre. Pedig maradt még 7 db kétliteres üvegem és néhány paradicsomos is (köszi Bea a küldeményt!), de most már eddig-eddig-eddig-eddig vagyok!!!

Jöhet a tél, állok elébe!

És ha valaki kereste volna a kamrapolcomon: nem, nem fogyott el, hanem ajándék lett minden üveg baracklekvárból:

















(Utóirat.: Télen már tényleg csak egy kis narancslekvárt fogok eltenni és semmi mást!...)

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

annyira menő vagy!!:) bárcsak anyukámnak is több ideje lenne, micsoda termelés lenne itt Matuséknál!!;)
bár az nem jó előjel h ilyen kis csekély mennyiségtől kikészülsz!mi lesz veled a "mislen" csillagos éttermünkben??:D
jó kisnánázást,megérdemelted!!(várom a beszámolót!!)

Névtelen írta...

Szóval dugdosgatod az ágyneműtartóban! :( Az én polcomon lenne még hely!!!

Névtelen írta...

Nagyon szívesen az üvegeket, Andi.
(csak zárójelben jegyzem meg: nálunk is van hely a szépséges lekvárjaidnak, befőttjeidnek, savanyúidnak úgyhogy ha mégis elkapna az eltevési láz, ne fogd vissza magad) :)

Andi írta...

Induljunk mááááááááááááááááááár!

csincsilla írta...

annyira bosszantó ez a rengeteg gyönyörű befőtt, lekvár és savanyú, ráadásul ilyen gyönyörűen elrendezve, hogy most már tényleg én is csinálok egy én kamrámat, és lefényképezem a polcaimat, ahogy vidáman kavarognak az idei és a tavalyi lekvárok és egyebek, ötletszerűen odaszórt bolti konzervekkel és kutyatáppal (van segítségem), némi kiszóródott liszttel és gabonapehellyel meghintve.

Névtelen írta...

Tényleg idegesítő ez a tobzódása a zöldségeknek és gyümölcsöknek a gyönyörű üvegekben!!!! CSak az a szerencse, hogy Kisnánán nem tudsz befőzni. Így van egy kis szusszanásnyi időnk amíg nem frusztrálhatsz minket KISANDREJA!!!!

Andi írta...

Mazsi, én is ledöbbentem, hogy kikészülök ennyitől, tavaly jóval többet csináltam, mi lesz ebből? Lehet, hogy neked kell majd segítened? ;-)
Oké, Bea, semmiképpen nem fogom visszafogni magam!
Segebaga, majd kapsz a polcodra, ha jó leszel! :-)
Csincsilla, mikor láthatjuk már azt a képet! Jaj az a pince, azóta is sokat gondolok rá, milyen romantikus, hangulatos, kamrás, pont amilyenre vágyom!
Éva, pihenj csak! :-))) Még visszajövök (I'll come back!)