2008. szeptember 3., szerda

Toma 20 éves

Sajnos nem tudok a szülinapi ebédről és vacsoráról különösebbet írni. A szülinapi ebédet a Mekdönciben vettük meg és a kocsiban ettük meg, mivel délutánra ment Toma iskolába és előtte még meg kellett rendelnünk az ajándékát a Király utcában egy számítástechnikai boltban. A vacsora pedig egyszerűen csak egy kis krumplipüré, fasírt, uborkasaláta volt, a torta pedig nagyon finom szőlő és tésai szilva, mert a paradicsombefőzés miatt többre nem voltam képes.

A szülinapi terítést viszont meg tudom mutatni, Toma erre a díszletre lépett be este :-)





Az asztalon látható ajándékok: egy üveg finom vermut (legjobb barátunktól) Toma felnőtt énjének, egy nagy tábla csokoládé pedig a gyermek énnek, mivel még mindkettő jelen van benne. Az ital és a csoki között egy összetekert és aranyszállal megkötött számla látható egy számítógépről (az egész családtól), ami a 20 éves ünnepelt legfőbb kívánsága volt, de csak holnapra tudják összeállítani neki.





Emlékszem saját 20. szülinapomra. Esti iskolába jártam és osztálytársaim egy része, a kemény mag, a "bulis öregek" (nyolcan voltunk) legnagyobb meglepetésemre tanítás után (este 8 után) felköszöntöttek a teljesen üres iskolaépületben egy kicsi tanteremben: kaptam egy szőrmók fekete-fehér (mű)cicát, egy kicsi tortát, amilyet előtte még nem láttam és egy szép verset:


"Tombol a hold, viaskodom
De nem a gőgösöké, amit éjszaka
csapzott lapokra írok, Sem a halottaké,
kiket felszálló madárraj és zsolozsma rejt el.

Csak a szeretőké, akik húnyt szemekkel
ölelik minden korok bánatát,
kiknek fizetségre nem telik,
nem is látnak, övék művészetem"

Dylan Thomas: Művészetem

Nem tudom, hogy jön ez a vers egy 20. szülinaphoz, de szeretem azóta is és most továbbadtam a fiamnak. (A papíron pont így van kézzel írva.)

A kis osztálybuli után hazamentem, vittem az ajándékaimat. Anyu éppen Mátrafüreden nyaralt tehát nem volt otthon, tesómék pedig hazaköltöztek erre az időre undorító albérletükből, úgyhogy együtt megettük a tortát, ezalatt a féléves Viki imádta a szőrcicámat, amit szülinapomra kaptam. Nagyon emlékezetes nap volt!
És két év múlva megszületett Toma...

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nahát ez aztán bensőséges szülinap volt! És a hagyomány is tovább él, a kis versikét fiad reméljük továbbadja az ő kicsijének. Történelmet teremtettél. (Bárcsak én is toma lehetnék!!!!)Boldog szüli és szülésnapot andi és toma!!

Névtelen írta...

ja és mégvalami. De édes a kisbaba hogy az hovalett??? Mégegyszer megnéztem a terítést és rájöttem, hogy nem egy torta van középen, hanem kicsi mécsesek!! Nahát!

csincsilla írta...

micsoda cuki kisbaba volt! és hogy ti milyen korán kezdtétek! mondjuk kiszámolhattam volna. de akkor is ledöbbentem.

Andi írta...

Nem tudom hova lett az a baba! Én néha még látom ebben a langalétában, úgyhogy biztos ott van valahol!
Hát igen, elég korán, de Éva pont azért irigyelt tegnap, hogy én már eléggé túl vagyok mindenen (megvan az érettségi, a jogsi), ő pedig még csak most kezdi a szörnyűségeket: Anna lánya most kezdte az iskolát. Csincsillával mi jól tudjuk, hogy ez mivel jár egy szülőnek...

Névtelen írta...

majd szombaton bepótoljuk azt a szülinapi menüt:) Tomának egy hatalmas THIMÉÉÉÉÉÉÉÉÉ szülinapot:)

Névtelen írta...

legjobb barátunk = józsi?

Névtelen írta...

ciccaaaaaaaaaaa emlékszem :D..

Andi írta...

Csak a fényképre emlékezhetsz! :-) És különben is, lehet, hogy nem cica, hanem bűzborz volt! :-)

Névtelen írta...

Nagyon BÓDOG SZÜLINAPOT a langalétának :)
cupppp a búbjára

Andi írta...

Köszöni szépen!