Szilvás gombóc + mákos nudli

Régi tartozásom már ez a szilvás gombóc és igencsak nyomasztotta a lelkiismeretemet. Csincsilla ugyanis azzal fenyegetőzött szilvás gombócos bejegyzésében, hogy a receptet majd én felteszem a blogba.

Nagyon ritkán csinálok szilvás gombócot, mert teljes kudarc szokott lenni az eredmény: hol annyira ragad a tészta, hogy nem tudok gomócot formázni belőle, hol pedig egyáltalán nem ragad és ezért főzéskor szétnyílik mint a rózsa... Csincsilla viszont elárult egy trükköt (remélem nem baj, hogy közzéteszem), mégpedig azt, hogy a főtt krumplit még forrón át kell nyomni a krumplinyomón, de a hozzávalókkal csak hidegen szabad összegyúrni. Ekkor elég jól kezelhető tészta lesz belőle. Kipróbáltam, és igaz!

Az egész családom élete veszélyben forgott, amíg csináltam a gombócokat, mert eleinte azzal fenyegetőztem, hogy megölöm magam ha szétnyílnak a gombócok :-), majd átváltottam egy kényelmesebb megoldásra, hogy a gyerekeket ölöm meg ha valami nem sikerül... Mindenki megúszta a mai napot és a gombóc még finom is lett!

Hozzávalók (F. Nagy Angéla szakácskönyvéből):

• 60 dkg főtt, áttört burgonya
• 1 dkg fagyos zsír (helyett vaj)
• 20 dkg rétesliszt

Annak ellenére, hogy Tésán egy szép nagy szilváskertem van :-), azzal kellett kezdenem, hogy kimentem a piacra és vettem 1 kiló besztercei (berzencei - hogy mindenki pontosan képben legyen!) szilvát. Ezután a krumplit héjában megfőztem, áttörtem, majd kitettem az erkélyre hűlni, mert a hűtőben nincs hely. Amikor kihűlt, összegyúrtam a hozzávalókat és a feléből szilvás gombócot csináltam, a másik feléből pedig mákos nudlit.

A gombóchoz vékonyra kinyújtottam a tésztát, kisebb négyzetekre vágtam, mindegyik közepébe egy kimagozott szilvát tettem, a mag helyére pedig egy szem kockacukrot és egy pici fahéjat. Összegyúrtam és sós vízben addig főztem, amíg minden gombóc fel nem jött a víz tetejére. Amikor elkészült, leszűrtem és a vajas zsemlemorzsába forgattam. Fahéjas cukorral tálaltam.

A nudlihoz a tésztából ujjnyinál kicsit vastagabb rudakat sodortam, késsel felvágtam egycentis darabokra, majd a két tenyerem között nudlit formáztam belőle. A gombóc után ezt is megfőztem a forró, sós vízben. Lecsöpögtettem és egy részét mákkal megszórtam, másik részét szintén a zsemlemorzsába forgattam.

Ezzel várom ma este tesómat (és Mazsit) a forró húsleves után, hátha meg tudom már végre győzni, hogy jöjjön el velem (az ő autójával) Pomázra almát szedni...


















Ezt a gyönyörű csilibokrot kaptam ma este Mazsitól, nagyon boldoggá tett vele! Mindjárt meg is kóstoltuk! Mazsi az egyik pici paprika csúcsát, én az alját tettem a húslevesbe, és mondhatom, ha a mexikóiak azért eszik a csilit, hogy megvédje őket a betegségektől, akkor én a következő öt évre védett lettem! És természetesen Toma is megkóstolta, ő egy egészet megevett, először a levesbe tett egy darabkát, majd beleharapott ... olyan szép piros lett az arca! Mindenesetre nagyon ízlett neki, és remélem, kikúrálta vele a nátháját végre! Köszönöm Mazsi! (Tesóm pedig befestette a hajamat, úgyhogy nagyon el voltam ma este kényeztetve, az almaszedést egyáltalán szóba se hoztam!)