Feketeretek csőben sütve

Unokabátyámtól kapott óriási feketeretkem elkészítéséhez kerestem receptet a Mindmegettén, és legnagyobb ámulatomra 12 db receptet találtam. Persze tizenkettőből tíz saláta, de volt közöttük olyan, amelyik meleg ételnek készült. Ebből választottam az egyiket.

Az eredeti receptet csak alapnak használtam és egy kicsit módosítottam rajta. Féltem, hogy ha simán csőben sütött feketeretket készítek, nem fogom tudni megenni. Ugyanis ennek a reteknek nagyon erős, kicsit keserű íze van, amit a citromos lében való főzéskor nagyrészt elveszített ugyan, de ezt nem tudtam előre.

Hozzávalók:

• 1 nagy feketeretek
• 3 kicsi szem krumpli
• fél citrom leve
• só
• szerecsendiós besamelmártás
• reszelt sajt
• maradék sült csirke

A feketeretket és a krumplit megpucoltam, kis kockákra vágtam és a sós-citromleves vízben puhára főztem. Közben sokszor kóstolgattam, mert még mielőtt beáldoztam volna a többi hozzávalót, tudni akartam, hogy ehető étel lesz-e ebből. Amikor a zöldségek megfőttek, egy szűrőben lecsöpögtettem őket, és az előbb használt lábosban elkészítettem a besamelt.

Két kis ikeás sütőtálamban egyenlően elosztottam a lecsöpögtetett zöldségeket, a sült csirke alól a finom fűszeres olajat is ráöntöttem, majd egy-egy szelet csirkemellet picire felkockáztam és jól összekevertem a zöldségekkel. (Gyönyörű tésai szilvapálinkám végre megérkezett és valahogy odakerült a fényképre :-)!)

A besamelt kábé két evőkanál vajból készítettem, jó sűrűre főztem állandó kevergetés mellett. Amikor megfelelően besűrűsödött, szórtam bele sót, borsot és őrölt szerecsendiót. Ezt is szépen egyenlően elosztottam a két kis sütőtálban. A tetejükre reszelt parmezánt és reszelt ementálit szórtam, majd addig sütöttem 200 fokos, de nem előmelegített sütőben, amíg a sajt szépen megbarnult. Nem tudom, hogy ilyen csőben sült ételeket hogy lehetne úgy enni, hogy ne égessem szét mindenhol a számat!

Érdekes, különleges, szokatlan ízű vacsora volt, de határozottan ehető, sőt finom! A jutalom-csirkefalatokra viszont, amik evés közben itt-ott felbukkantak, feltétlen szükségem volt, ám anélkül jó kis vega kaja lehetett volna belőle. Segebaga lesz a következő áldozat, aki ezt az újításomat megkóstolja!

Mialatt a besamelt kavargattam időtlen időkig, Marcsi hívott telefonon, hallottam, hogy ő is főz, csörömpölt az edényekkel, ezért együttérzésünkről biztosítottuk egymást, majd mikor letettem, láttam, hogy beszélgetésünk alatt Segebaga keresett. Visszahívtam, és a csörgés-zörgést hallva megkérdezte mit főzök, s amikor megtudta, követelte a részét. Hát jól bejött a csőbe(n sült feketeretekbe)! :-) Most pedig felhívom Micikét, mert időpontot szeretnék vele egyeztetni, amikor is fantasztikus illatú idei tésai szilvapálinkámmal koccinthatnánk a barátságra, hűségre, megbízhatóságra (röviden: a hűséges és megbízható barátokra) és ilyen hülyeségekre, amik nekünk még fontosak!