Csokis perec

Pihenésképpen egy kis édesség, ami nem epres, de legalább csokis (igaz, Tata? :-))). The Chef Viki blogjáról nyomtattam a receptet még múlt pénteken, ahogy már meséltem, sok másikkal együtt. Igazán jól sikerült az időzítés, mert ebben a 30 fokos melegben a csoki nem tud annyira visszaszilárdulni, hogy szállítható legyen. Pedig a mai értekezleten (ha jól értettem) mintha néhányan nehezményezték volna, hogy sosem viszek semmit mutatóba. Hát egy adagot most betuszkoltam a hűtőbe és holnap kötelező lesz a kóstolás és a nyakig becsokizódás! :-)

Hozzávalók a tésztához:

- 40 dkg liszt
- 20 dkg vaj
- 2 tojás sárgája
- 12 dkg porcukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 evőkanál tejföl (vagy amennyit felvesz)

Én úgy kezeltem a tésztát, mint egy linzertésztát, tehát a lisztet a porcukorral és a sütőporral alaposan elkevertem, majd a kisebb kockákra vágott vajat is hozzáadtam és morzsásítottam a robotgéppel. Ezután adtam hozzá a 2 tojássárgáját és a 2 evőkanál tejfölt. Egy éjszakára hűtőbe tettem, de aztán mielőtt pereceket formáztam volna, 2 órát szobahőmérsékleten melegítettem.


Aztán a tésztát apró darabokra vágtam, a deszkán, vagy a két tenyerem között (mikor hogy!) addig sodortam, míg elég vékonynak ítéltem őket egy szép perec megformázásához. Nekem nem tűnt hosszadalmasnak a feladat, de azért türelmetlenebbek jól gondolják meg, mikor kezdenek neki. A karácsonyi linzerekhez képest gyorsan haladtam. Csak a vége felé kezdtem egy kicsit unni, de akkor már tényleg nagyon kevés volt hátra.

Két sütőlap lett tele a perecekkel. Ezután 200 fokon 10 perc alatt megsütöttem őket. A vékonyabbak persze sötétebb barnára sültek, de ízre tökéletesek voltak így is.

Hozzávalók a csokimázhoz:

- 20 dkg étcsoki

- 2 evőkanál olaj (azt hiszem azért, hogy szép fényes legyen a máz)

A csokit felolvasztottam gőz fölött, ami nálam úgy zajlik, hogy egy bizonyos méretű lábosban felteszek forrni annyi vizet, hogy az eggyel kisebb méretű lobosom alja ne érjen majd bele a forró vízbe. Természetesen a kisebbikbe darabolom a csokit és addig kavargatom egy kanállal vagy villával az olaj társaságában, amíg felolvad. Ezután elkezdtem egy ecsettel becsokizni a pereceket, de ezt hamar abbahagytam, inkább úgy folytattam, hogy a pereceket beleejtettem a csokiba, bele is nyomtam, majd ujjammal megragadva kiemeltem onnan, megpróbáltam az ecsettel minél több csokit lesöpörni róla, és visszatettem a sütőpapírral letakart lemezre. Szinte minden perecre jutott csokimáz, de itt már én is elveszítettem a türelmemet és amire nem jutott, azt úgy hagytam meztelenül.

Ha a csoki úgy visszaszilárdulna, mint a bolti csokis perecen, akkor nagyon-nagyon hasonlítana a megszokotthoz! Szerintem ez az édesség nagyon mutatós és nagyon csokis, de legalább nem epres (ugye, Tata?) :-)